Együd Rebeka

körben a lányok

add a kezed

add a kezed így ni

ma este a hajunkból fonunk

kötelet a torkunk köré

aztán lenyírjuk és megesszük

a hajszálainkat

csomóba csavarodik a pillanat

a kutyaugatástól

összeszorul a torok

mezítláb futunk körbe

körbe és a talpunk alatt

giliszták nyomódnak össze

aztán lefekszünk a vizes földre

és úgy nevetünk hogy

fájjon a szánk fájjon a nevetéstől

add a kezed

add a kezed így ni

hallgasd a kert végéből

újra szól a nagy harang

és mi eljátsszuk az üldözést

eljátsszuk újra

megállj

idefordulj

kiszedem a nyelved alól

az odatapadt hajszálat

látod mennyivel könnyebb így

a nevetés

hangosabban

még hangosabban

varjútánc

lemossa rólam a tollaink sötétjét

te leszel a legszebb mondta varjúmama

sima mint a tavirózsa viaszos levele

kiválasztottak károgta

helyettük bűnhődni

örülj

és lám most jönnek

büntetni

eljönnek a varjak

és eljönnek a szarvasok

rókák és vadnyulak

izzó galagonyabokrok

embertestem aranyba öltöztette

szemeimre csillagot olvasztott

és már nem láttam hogy eljöttek

hogy agancsukkal szakítsák húsom

fúrjanak hasfalamba és csípjenek

a varjak és tépjenek a rókák

hogy sikítsak hogy hallják

a kövek a fák és a galagonyabokrok

te vagy a legszebb csipked

a varjúkirály csapdos belém kap

karmolja az arcom mar az ajkaimból

te vagy a legszebb üvölti kár

kár hajnalban a tollát tépi értem

eleve bűnös a lány az emberlány

parázsló rőzsedombon

körbe táncot járnak a lények

és már sarjad a fű

nőnek a virágok

magasba nyúlnak az ágak

erősebben tartják a napot

Együd Rebeka (1998, Ibrány): Mostanában leginkább irodalmat tanít, de ha ideje engedi, autópálya széli, elhagyatott motelekről, félelmetes kastélyokról, és néha még 19. századi bálokról is ábrándozik. Egyszer majd talán írni is fog róluk.