Kortárs5

Harmadik alkalommal jelentkezik az interjú rovat alrovata, a Kortárs5. A projekt keretében öt kortárs szerzőt kérdezünk előre megadott témában. Öt kérdés, öt válasz. Ez alkalommal a magyar könnyűzenei szférából merítettünk, melyben az alanyok világlátására voltunk kíváncsiak. (Sorrendben) Kapitány Máté, 6363 (Sára Gergely), Young Majré (Maier Péter), 1301 (Munding Márton) és Beton.Hofi (Schwarcz Ádám) válaszoltak.

A hiphop eredetileg a társadalmilag elnyomott réteg kultúrájaként jelent meg, azóta sokat változott, újfajta formákat öltött, popularizálódott. Mit gondolsz erről, és magadat hol helyeznéd el a skálán?

Kapitány Máté:

Annak köszönhetően, hogy hígult a szakma, és mára már a világ legnépszerűbb zenei műfajává lépett elő, így szerencsére én is mint középosztálybeli családból származó srác, megtehetem azt, hogy ilyenfajta zenét csinálok, és még közönségem is van a stílus kedvelői között. (Úgyhogy pacsi innen is az úttörőknek!)

6363:

Az állítást igaznak gondolom, de ez az „elpopularizálódás” rengeteg mindennel megtörténik. Ilyen például a kosaras, vagy éppen a deszkás cipők kultúrája, vagy a deszkás öltözködés magában. Én nem vagyok egy elnyomott társadalmi rétegnek a tagja, de fontosnak tartom, hogy a hiphop tükröt tartson a többségi társadalomnak, és reprezentálja a „számkivetetteket.” Nem csak az lóg ki a sorból, aki el van nyomva.

Young Majré:

Nagyon természetes dolog az, hogy valami, ami egy réteg kultúrájaként indul, mainstream szinten is népszerű lesz. Fontosnak tartom, hogy a hiphop megtartsa ezt a funkcióját, de olyan emberek által, akik az „elnyomottságot” hitelesen tudják képviselni. Ezzel ki is lyukadok az utolsó kérdésre, én egy popzenész vagyok, nagy rapzenei hatással, de popzenész. Ha azt mondanám, hogy milyen szörnyű, hogy a hiphop elvesztette a társadalomkritikus funkcióját (ami nem is igaz), magamat köpném szembe.

1301:

A hiphop egy nagyon direkt közlési médium, egy ilyen nagy hatású, provokatív műfajnál érthető, hogy idővel szélesebb kulturális rétegekre is kiterjed. Ez egy természetes folyamat. Ami fontos szerintem, hogy az előadók autentikusak legyenek: mindenki tegye bele a maga hozzáadott értékét a zenébe, ne csak ész nélkül kopizzon irányzatokat. Én privilegizált kertvárosi fehér srác vagyok, teljes mértékben a középosztályhoz tartozom, szóval ezzel a háttérrel csinálok zenét arról, ami éppen foglalkoztat. Nagyon messze állok a hiphop gyökereitől és a populárisabb vonaltól is, de szeretek mindkettő elemeivel kísérletezni. Leginkább valahol a skála alatt képzelem el magam egy pinceszobában.

Beton.Hofi:

Végigéltem egy öblös időszakát a fejlődésének. Természetszerű, hogy valami, ami egyre népszerűbb, az dinamikusan változik tovább különböző irányokba. Magamat egy kutyuléknak tartom ebből a szempontból. Vannak a hardcore rap fanok szemében bűnös perverzióim, mint például a 2000’s r’n’b, eat that mfs.

Társadalmi szerepvállalás… Nálad létezik? Mennyire tartod a hiphop feladatának azt, hogy reflektáljon társadalmi kérdésekre? Része az átadott gondolataidnak ez a fajta tudatosság?

Kapitány Máté:

Személy szerint nálam ez nem elsődleges szempont, magamat, a saját gondolataimat, érzéseimet írom bele a dalokba, persze van több számom is, melyekben reflektálok társadalmi kérdésekre, de nem ez a fő mozgatórugó számomra. Igazából a hiphop vagy rap csak egy eszköz arra, hogy társadalmi kérdéseket boncolgassunk, de ugyanúgy meg lehet ezt tenni bármely más műfajban, amelynek szerves része a dalszöveg.

6363:

Igen. Fontos feladatának tartom. Igen.

Young Majré:

Nekem nagyon fontos a társadalmi szerepvállalás, néha túlzóan mindent afelől nézek, akár a saját életemben is. A hiphopnak lehet kitűzött célja a társadalmi szerepvállalás, mert nyilván egy kézenfekvő formanyelv arra, hogy reflektáljon a világra. Az én zenémbe igazából nem nagyon szivárgott be az explicit társadalomkritika, de nem kizárt, hogy fog. Próbálkoztam is vele, csak még nem találtam meg azt a hangot, amivel úgy tudnék megszólalni ezekben a témákban, hogy ne legyen kínos. Itt megint bejön az, amiről az előző kérdéssel kapcsolatban beszéltem, hogy nehéz megtalálni azokat a formulákat, amelyekkel egy fehér, középosztálybeli férfi beszélhet a társadalmi egyenlőtlenségekről. Persze, léteznek, de ez akkor is egy hendikep, ilyen ez.

1301:

Részben, de nem programszerűen. A hiphop jó platform a társadalmi kérdések megvitatására, de én valahogy ritkán érzem komfortosnak, célzottan ilyen dolgokról rappelni. Leginkább önkifejezésre használom a zenét, így persze átüt a véleményem a szövegben, de a legtöbb társadalmi témáról inkább más módon szólalok meg. Ez persze a jövőben változhat.

Beton.Hofi:

Lehet része, sőt történetileg egyértelműen a része, de ez nem elengedhetetlen feltétele szerintem, illetve a szabad alkotást fontosabbnak tartom. Valid értékű hiphop produkció egy szám, amelyben egy árva szó sem esik aktuális társadalmi kérdésekről. Reflektálok ilyen témákra, de a nap végén megfordítanám a kérdést: egyébként ez a társadalom vigyáz ránk?

Szerinted milyen más művészeti ágakkal, műfajokkal ötvözhető a hiphop (mentesülve bármilyen szándékolt bekategorizálástól)?

Kapitány Máté:

Véleményem szerint... HATÁR A CSILLAGOS ÉG! (A kérdés kapcsán eszembe is jutott egy videó, amiben JAY-Z egy művészeti galériában rappel az embereknek, szemtől szembe: https://www.universal-music.de/jayz/videos/picasso-baby-a-performance-art-film-326307 )

6363:

A hiphop alapvető kifejezőeszköze a rap, ami körülbelül mindennel ötvözhető. Nincs olyan dolog, amellyel ne lehetne mördzsölni a rapet, ezt jól példázza pl. a nu metal, vagy éppen az Emergency House. Maga a hiphop – legalábbis, ha a kulturális vonatkozásait is figyelembe vesszük – leginkább olyan műfajok mellé állítható, amelyek ellenkultúraként funkcionálnak, van egy határozott társadalmi képük és kiállásuk és gondolati progresszióra ösztönzik a hallgatókat. Ez a ritkább eset.

Young Majré:

Nem tudok olyan művészeti ágat, formát, stílust, műfajt, amit ne lehetne fuzionálni a hiphoppal.

1301:

Mindennel. Minél izgalmasabb, újszerűbb és formabontóbb annál jobb. Viva la kísérletezés!

Beton.Hofi:

Bármivel konkrétan és erre már példákat sem túl nehéz találni. Szabadság van.

Mi a véleményed a magyar könnyűzenei szféráról? Mit gondolsz az előadók szakmai viszonyáról?

Kapitány Máté:

Az internetnek köszönhetően sok tehetséges arc tűnik fel napról napra. Bizakodó vagyok a magyar könnyűzene jövőjét illetően, mert már nem csak az a fajta zene válik könnyen elérhetővé a hallgatóság számára, melyet az ember arcába “nyomnak” a kiadók és a rádiók.

6363:

Sok jó embert és remek zenészt ismertem meg az iparban, de nem egyöntetűen pozitív a véleményem. Kis ország, kis piac. Úgy látom, hogy mindenki kénytelen mosolyogni a másikra, ha érvényesülni akar, még akkor is, ha amúgy nem tetszik neki az, amit csinál, vagy személyesen nem szimpatizál vele. Én ezt sokszor álszentnek érzem.

Young Majré:

A magyar könnyűzene színvonala emelkedni látszik, de lehet, csak azért érzem így, mert jelenleg az én generációm határozza meg, hogy mi fut nagyot. Az internet sok elérést adott olyan technikai ügyekhez, melyek által színvonalasabb lehet a dalszerzés, hangszerelés és a hangmérnöki munka. A zenei közeg olyan, mint minden művészeti (vagy igazából bármilyen) közeg: van sok irigység, kamu jópofizás, önzés. Sokszor érzem toxikusnak, de ez természetes, annak is biztos megvan a saját igazsága és problémái, akit én ilyennek ítélek meg. Ahogy mindenhol, itt is meg lehet találni azokat az embereket, akikben bízni és támaszkodni lehet. Én őket szerencsére jó korán megtaláltam. Ami még hiányzik a magyar zenei életből, az az őszinte kritika. Elképesztő, hogy néhányan hogyan reagálnak mások építő megjegyzéseire, valószínűleg ezért nem mer már senki senkinek semmit se mondani. Ez így egyben kissé borúsan hangzik, szóval a dolog kicsengését finomítva megjegyzem, hogy én azért nagyon jó emberekkel találkoztam, és minden zenével kapcsolatos eseményen nagyon jól érzem magam.

1301:

Az undergroundban elég izgi dolgok mennek, érdekes nézni, hogyan nőnek, illetve alakulnak át az új irányzatok köré szerveződő szubkultúrák, hogyan hatnak esetenként a popzenére is. Az előadók szakmai viszonyát többnyire pozitívnak tartom, néha kicsit túlságosan is. Mindenki nagyon jófej mindenkivel és nagyon támogató, de ez könnyen a konstruktív kritika hiányát eredményezheti.

Beton.Hofi:

Izgalmas időszakot élünk, tessék megnézni a La Boum című doksit az HBO GO-n. Generációváltás is zajlik. A régiek közül próbálnak kapaszkodni, megújulni, van, akinek ez sikerül, van aki nem veszi észre, hogy önmaga paródiája már a „retro” égisze alatt. Több az igényes produkció.

Mi számodra a legnagyobb kihívás a hiphopban?

Kapitány Máté:

A jó dalszöveg.

6363:

A keretek felbontása. Folyton megújulni, és olyan dolgot létrehozni, amit se én, se más nem csinált addig az adott produktumig.

Young Majré:

Én nem tartom magam rappernek, és ahogy telik az idő, egyre kevésbé érzem magam annak, mert egyszerűen nem tudok nem törődni azzal az érzéssel, ami egyre erősebb bennem: hogy nem rapperként kell megszólalnom. Úgyhogy, jelenleg nekem a legnagyobb kihívás megtalálni a saját sound-omat, amely biztos kicsit kötődni fog a hiphophoz, de a jó rappeléseket inkább élvezni fogom a jövőben.

1301:

Folyamatosan fejlődni, és meghaladni magam zenéről zenére anélkül, hogy túlzottan ráfeszülnék a dologra.

Beton.Hofi:

Nem belehalni.

(Az indexkép Szeszák Ádám képének felhasználásával készült.)

Dávid Réka

Mosonyi Eszter