Tudósítás Fehér Enikő és Radisz Afrodité estjéről

„Boszorkányság, görög virtus, felnövés, tánc, csalódás és tabletták” – olvashatjuk Fehér Enikő és Radisz Afrodité közös estjének leírásánál, amely 2020. október 28-án került megrendezésre a KisPrésház otthonos falai között. Tömören valóban így lehetne meghatározni a Most halottat játszom fantázianevet viselő esemény programját, ám ezeknél az egyszerű szavaknál sokkal többet adott az est: egy feledhetetlen utazást különleges zenei élménnyel kísérve, és később is foglalkoztató gondolatokat.

Hosszú ideje nem voltam már efféle (multi)kulturális esten, ezért nagyon kellemes volt újra belépni egy irodalomtól túlfűtött helyiségbe, letelepedni egy hátul lévő asztalnál, és csak figyelni, hagyni, hogy magával ragadjon mindaz, amit látok, hallok és érzek. Különleges élmény testközelből a részesévé válni, ugyanakkor az esemény egyszerre több platformon is követhető volt, online és az utcán is, ugyanis a kint lévő hangszórók által bárki belehallgathatott.

A „kávézóhangokkal” kísért felvezetőből megtudtuk, hogy az est főszereplőinek barátsága egészen gimnáziumi éveikhez nyúlik vissza, a matematika órán kötött kapcsolatnak pedig meg lett az eredménye: ma nem az iskolapadban ülnek egymás mellett, hanem közös kulturális programokat szerveznek, amelynek ez már a második felvonása volt. A köztük lévő összhang jól érzékelhető módon az est folyamán is visszaköszönt - Fehér Enikő dinamikus szövegeinek remek átkötéseként szolgáltak a kobozzal előhívott lágy dallamok és Afrodité páratlan énekhangján megszólaltatott görög és cigány dalok.

Fehér Enikő Nénitabletta című novellája indította az eseményt, melynek kezdőjelenete az egészségügyi szférába kalauzolja el az olvasót. Főhősének, Zsófinak levertsége okán olyan „ciklámen bogyót” kell szednie, amely nem csak tüneteit enyhíti, hanem hallucinációkat is okoz. Így lép be az életébe Agáta, aki úgy gondoskodik róla, mint egy gyerekről, kakaóval, kaláccsal és tablettákkal várja reggelente, a parkba viszi a kacsákhoz és mindenáron igyekszik elfeledtetni vele volt kedvesét. Az idei PesText fesztivál írópályázatának shortlistjére felkerült Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan? című írását is felolvasta a szerző, amelynek impozáns kezdősora az esemény címében is visszaköszön. A szigeten játszódó tragikus novella után egy görög dal csendült fel, mely tökéletesen megteremtette a vízparti közeget és a sós levegő kellemes bizsergetését.

A sötétbe burkolózott város miliőjében hét szöveget hallgathattunk meg, amelyekben megjelent az őrület és a betegség (Nénitabletta), a szülés és a gyermeknevelés (Mama-mennyország), a telepi élet sivár világa (Tatabánya), a halak és az emberi gerinc (Halgerinc), az álom és a ritmus (Húgom eltáncolja nekem a világot négy nap alatt), a boszorkányság és a halál (Édes boszorkányom, láttál angyalt holtan?), az irodalmi közeg, a közhelyes mondatokból álló papírkupac és Fekete Izsák (Zé). Bár a novellák és a versek komoly témákat boncolgattak, mégsem vált nyomasztóvá vagy letargikussá a hangulat, sokkal inkább elgondolkoztatott és egy másik világba repített, amelyet csak fokozott a szövegek között elhangzott kellemes, középkori hangulatot idéző zene. Végignézve a körülöttem lévő embereken, hasonló reakciókat véltem felfedezni az arcokon, mindenki saját gondolataiba mélyedt és hagyta, hogy átjárja ez a különleges élmény.

Volt itt szerda este boszorkányság, görög virtus, felnövés, tánc, csalódás, kakaó (fröccs), kalács (vegán sütőtökös sütemény) és tabletta (zene és irodalom), vagyis minden, ami egy jó kulturális esthez kell.

Seres Rebeka

Seres Rebeka vagyok, Budapesten születtem 1998-ban, jelenleg az ELTE Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója vagyok. Az olvasás és az írás gyerekkorom óta szerves részét képezi az életemnek. A könyvek szórakoztatnak, elgondolkoztatnak, fejlesztenek és még önvédelemre is alkalmasak. Mindig lapul egy könyv a táskámban. Hiszek az irodalom erejében.