Kertai Csenger

Játszi könnyedséggel

Érzem a súlyod,

ahogy átfűzlek egyik helyről a másikra,

akár a cérnát a tű fokán,

mégsem gondolkodok el arról,

hogy volt már, aki belehalt ebbe a műveletbe,

hanem izgatottan folytatom az öltéseket a bőrödön,

nincs igazi tétje a folyamatnak,

mert játszi könnyedséggel kezdhetem újra és újra,

amit te a hétköznapok súlyos problémáinak tartasz,

az aratást, hogy mennyit süt a nap,

és félre tudsz-e tenni,

síelésre, nyaralásra,

mert úgy megyek közétek,

mint egy ragadozó,

felismerhetetlenségig torzított arccal,

hogy érezd a súlyom,

de csak mint

az őszi leveleket,

amiken megrezzen a napsugár,

ha túl közel mész hozzá.