.png)
„Ez egy folyamatosan változó kapcsolat”
Idén tizedik alkalommal, június 10-13. között került sor a Margó Irodalmi Fesztivál megrendezésére, amely ezúttal új helyszínen, a Városmajori Szabadtéri Színpadon fogadta a közönséget. A fesztivál a korábbi évekhez hasonló sokszínű programot állított össze, ahol helyet kaptak a legújabb megjelenések, dedikálások, zenei programok, zenei-irodalmi koprodukciók, gyerekprogramok, régi és új szerzők egyaránt.
HARAG ANITA I ÉVSZAKHOZ KÉPEST HŰVÖSEBB
A fesztivál kezdő napján, csütörtökön Valuska László, a fesztivál igazgatója beszélgetett Harag Anitával, aki 2020-ban nyerte el a Margó irodalmi díjat Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetével. A fesztelen beszélgetés és a Városmajori Kisszínpad közvetlen, jó hangulatú atmoszférát teremtett. Az indító kérdés adta magát: Valuska László a számos díjat nyert szerzőt a siker helyett a szakma nehézségeiről kérdezte, aki válaszában úgy fogalmazott, hogy egy-egy folyóirat visszautasítása motiváló hatással volt rá, arra ösztönözte, hogy a nem sikerült szövegeken tovább dolgozzon. A szerzőt idézve:
„Ez egy folyamatosan változó kapcsolat.”
A következő kérdés a saját szöveg újraolvasása során felfedezett újdonságokról szólt, majd szóba került a fordítás is; Harag Anita 2014-ben végzett az ELTE indológia szakán. A szerző a fordító szemináriumokon átélt személyes tapasztalatait is megosztotta. Érdekes volt hallgatni, hogy vajon mitől működik igazán egy magyar mondat, és mi mindennel kell megküzdenie egy fordítónak, hogy az eredeti szöveg öntudatlanul se íródjon át.
Fontos olvasmányélményként Tóth Krisztina és Szvoren Edina műveit említette, utóbbit kiemelten azért is, mert:
„nincs benne semmi regénykényszer”.
Ezután átterelődött a szó a novella műfajára, és felmerült a kérdés, hogy vajon szolgálhat-e egyfajta kapudrogként a rövid próza a nemolvasó fiatalok számára. Harag Anita szerint
a novella rövidségében is tud annyit mondani, mint egy regény,
de aki nem olvas semmit, azt nem a novella, hanem sokkal inkább a regény tudja elindítani az olvasás megszeretésében.
Zárásképpen a szerző további terveiről, többek között a Könyves Magazinon hamarosan megjelenő tárcasorozatáról is szó esett, melynek fókuszában a vasárnapi ebéd és a család dinamikája áll majd.
PERINTFALVI RITA I AMIRE NINCS BOCSÁNAT, SZEXUÁLIS RAGADOZÓK AZ EGYHÁZBAN
A fesztivál második napján, pénteken került sor Perintfalvi Rita Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban című könyvének a bemutatójára. A szerzővel Péterfy–Novák Éva beszélgetett, a szövegeket pedig Toldi Veronika felolvasásában hallhattuk.
Perintfalvi a szexuális erőszaknak áldozatul esett nőkkel és férfiakkal együtt írta a könyvet, a személyes történeteket Perintfalvi elemzései követik. A beszélgetés felolvasással indult, ami kellően megalapozta a Nagyszínpad közösségének hangulatát, segített megérkezni. Az első kérdés a spirituális, szakrális hatalomra irányult:
„A szakrális hatalom Istent, ezáltal pedig a jót képviseli, ezért senki másnak nincs ekkora hatalma”
– hangzik a válasz. Éppen ezért sokkal nagyobb az egyház etikai felelőssége is, hiszen az erkölcsiség hordozóiként könnyen hitelességüket veszthetik.
Ezután a művel kapcsolatos tudományos munkára, majd pedig Ferenc pápára terelődött a szó. A beszélgetésben egy nagyon fontos dolog hangzott el, mégpedig az, hogy az egyházon belüli szexuális erőszak nem egyéni, hanem strukturális probléma. Az áldozat és az elkövető között húzódó titok egy olyan csapda, amiről beszélni kell, mert „amint az egyház elkezd beszélni, az egyház elkezd gyógyulni is.”
Nem maradhatott ki a beszélgetésből a cölibátus kérdése sem. Az író szerint azoknak a papoknak és szerzeteseknek, akik a cölibátus mellett döntenek, az egzisztenciájuk függ attól, hogy megkívánják–e a nőket. Olyannyira, hogy a pedofília, a kisfiúkhoz, gyerekekhez fűződő vonzalom az elkövetők számára kevésbé tűnik súlyosnak. A zárókérdésben felmerült: vajon jóvá lehet–e tenni ezeket a bűnöket?
LIBRI-DÍJ I GRECSÓ KRISZTIÁN I BEREMÉNYI GÉZA
2021-ben Bereményi Géza nyerte el a Libri irodalmi díjat a Magyar Copperfield című önéletírásáért, a közönségdíjat pedig Grecsó Krisztián kapta a Magamról többet című verseskötetéért. A nyertesekkel Valuska László beszélgetett.
Az egyórás rendhagyó beszélgetésen nagyon sok minden elhangzott, a kérdések elsősorban a két szerző életében és életművében található közös pontokra irányultak. Ilyen volt például Móricz Zsigmond munkásságának meghatározó szerepe, a dalszövegírás, de az apa-keresés motívuma is. Grecsó kötetében az apa-versek a betegségfeldolgozáshoz és az új élet lehetőségéhez kapcsolódnak, míg Bereményinél az apa inkább mellékszereplő, az apa iránti vágyakozás nem tudatos módon épült be a regénybe. Szó esett még a titkok kiadásáról és a hitelességről is. Utóbbival kapcsolatban Bereményi fogalmazott meg egy fontos gondolatot:
„Amire jól emlékszünk, és le bírjuk írni, az hiteles.”
BABICZKY TIBOR I SZAPPHÓ–PARADIGMA
Babiczky Tibort legújabb, májusban megjelent Szapphó-paradigma című kötetének kapcsán kérdezte Mészáros Sándor író, irodalomtörténész, szerkesztő.
„Az antikvitásban a megszólalás szabadságát fedeztem fel. Ebben a maszkban bármit el lehet mondani”
– vallja a szerző, aki Szapphót egy antikváriumban fedezte fel újra: a még beárazatlan kötet sok-sok kipontozott, hangyákhoz hasonlító sorai elindították a négy héten át tartó flow-élményt, aminek a Szapphó-paradigma lett a végeredménye. A kötet egyfajta visszalépés a komolyság beszéde felé, „elhatárolódva a gondolatilag megcsavart lírától.”
A beszélgetés során felmerült még az antik szerelmi eszmény rehabilitálása, valamint a formai precizitás, mint a kötet fontos törekvései. Ezután az életrajzi vonások háttérbe szorulásáról és a korábbi kötetekhez való viszonyról esett szó. A beszélgetés vége fele Babiczky Földényi F. László Melankólia című könyvét emelte ki, és hangsúlyozta, hogy sokkal több minden elfér a melankólia fogalmában, mint amit gondolnánk.
A kötet nemcsak visszalépés a komolyság beszéde felé, hanem állásfoglalás amellett, hogy bizonyos szavakat (szív, lélek stb.) újra le lehessen írni egy versben anélkül, hogy elhasznált vagy ósdi jelzővel illetnék őket, mert ahogy a szerző fogalmaz:
„Minden korszaknak megvan a maga nyelvi börtöne.”
SZVOREN EDINA I MONDATOK A CSODÁLKOZÁSRÓL
Babiczky Tibor kötetbemutatója után a Kisszínpad utolsó eseménye, Szvoren Edina legújabb novelláskötetéről szóló beszélgetés következett, mely Mondatok a csodálkozásról címmel jelent meg júniusban. A kötetről Kiss Tibor Noé kérdezte a szerzőt, a novellákat pedig Pelsőczy Réka felolvasásában hallhattuk.
A beszélgetés elején Kiss Tibor Noé a kötetben megjelenő ismeretlen, kevésbé ismert vagy esetenként nem létező, a szerző által kitalált szavak listáját olvasta fel, melyet Turi Tímea, a Magvető Kiadó szerkesztője állított össze.[1] A listán többek között olyan szavak szerepelnek, mint portikusz, barcogás, lamella és bazolit, utóbbira azt hiszem, sokáig emlékezni fog a közönség, de bárki más is, aki beírja a szót a keresőbe. A kötet két részből, egypercesekhez hasonló Ohrwurm-jegyzetekből és hét hosszabb novellából áll. Előbbi kapcsán a szerző elismerte, hogy a jegyzetek sokszor egy-egy felébredés után maradt álomfoszlányból keletkeztek, ugyanakkor nem tulajdonít nagy jelentőséget az álmoknak. Kiss Tibor Noé szerint a szerzőre jellemző egy másfajta világlátás, mely szerinte egyedi a kortársak között. Arra, hogy volt–e olyan pillanat, amikor az íróban is felmerült ez, Szvoren azt a választ adta, hogy:
„világnézetem csak az írásban van, miközben ezek nem az én mondataim. Aki ír, az valamin kívül van.”
Szóba kerültek még a novellában megjelenő nevek, melyek egyfajta önreflexió, kísérletezés, próbálkozás részei, hiszen a szerző szavaival élve
„nem azért tulajdonítunk jelentőséget valaminek, mert létezik.”
A beszélgetés vége felé az írót ért hatásokról, Kafkáról is szó esett, melynek kapcsán azt fogalmazta meg a szerző, hogy leginkább akkor hat rá egy írói világ, amikor nem veszi észre. Végül KTN a kötet és a valóság viszonyáról kérdezte az írót, melynek kapcsán újra előjött az abszurditás: „Az olvasónak azért lesz valóségérzete, mert abszurd. A valóságon kívüli világ hívja elő a valóságot.”
Dávid Réka
