Holczer Dávid

Bebábozódás

éjszaka felvert valami

tompa nesz, fojtott lihegés,

a létezés paradigmája;

van ő, vagy te és vagyok én

még sincs itt senki sem, csak a

bábba tekeredett én

s a ragacsos pókháló

ölelése, a létezés

vörös rozsda a fehérre

meszelt éjszakáimon, mert

régen rájöttek már, hogy

van ő, vagy te és vagyok én

és akik rájöttek emberek

voltak valamennyien mind;

bűzlöttek is, bomlottak is,

éltek is, gondolkodtak is

most mégis bebábozódva

várom, hogy történjen végre

valami, mert tudják mások is;

van ő, vagy te és vagyok én

s valóban van ő, de nem itt,

s valóban vagy te, szagollak,

földillatod van, s nem vagy itt,

csak én, én vagyok valódi

és amikor az indigó

feltépi börtönét, lassan

világos lesz végre a tény:

van ő, vagy te és nincsen én

15 éves vagyok, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumba járok Csurgón, ahol egykor maga a költőóriás is tanított. Körülbelül 2-3 éve foglalkozok komolyabban irodalommal, eddigi legnagyobb eredményem a pályán a nemrégiben megjelent önálló kötetem, a Felívelő Lejtmenet, amiben 34 versem szerepel. Leginkább József Attila, Tóth Árpád és Pilinszky János költészete hatott rám, így valamennyire ragaszkodok ugyan a kötött formákhoz, de szeretek kísérletezni és kitoldani a határokat, hogy a lehető leghatásosabban megismerhessem és rögtön meg is mutathassam magamat.