"A forradalom talán ilyen." - Hévíz, újratöltve.


Interjú Fehér Renátóval a Hévíz folyóirat főszerkesztőjével, a lap újraindulásáról, céljairól, változásokról és forradalomról.


A 2021-es évben csupán csak két antológiával tudott a folyóirat jelen lenni, így 2022 elejéről hogyan tekintesz vissza a múlt évre? Hozott ez valamilyen változást a lap működésében?


A két 2021-es antológiánk, A Hévízi Hajószakács és a Švejk 100 is a Hévíz folyóirat és a Cser Kiadó „sorozatába” illeszkedik, mindkettő a hévízi önkormányzat támogatásával született meg, és mindkettőnek bőven jutott média-, szakmai és olvasói figyelem is. Utóbbit a budapesti Cseh Centrumban is bemutattuk, előbbi a nyári zalai Margón kapott önálló blokkot, ahol egyébként minden nap volt Hévíz-programsáv – nem is rossz ez egy olyan laptól, ami adott évfolyamban épp nem jelenik meg. A Hévíz folyóirat nehézségei a szakmai szolidaritás gesztusait is kiváltották: a szintén zalai Pannon Tükörtől kaptunk egy rovatnyi helyet a tavaszi számukban, a Késelés Villával pedig egy nyári estén látott minket vendégül, faggatott a helyzetről és a jövőről a Nyitott Műhelyben, amely tavalyi – az antológiákhoz kötődő – estjeinknek ugyanúgy színhelye volt, mint korábban a lapszámbemutatóknak. Ha még hozzáteszem, hogy a Hévíz-díjasok névsora is bővülhetett tavaly (Király Kinga Júlia Fellini-esszéje kapta az előző évfolyam legjobb írásáért járó díjat), akkor már-már sűrűnek látszik az év. Látod, éltünk, azért.



A legutóbbi lapszámnál még Cserna-Szabó András volt a lap főszerkesztője, viszont nemrég a Hévíz facebook oldalán már te vagy megjelölve főszerkesztőként. Mikor és hogyan történt a váltás? Változott még valamit a szerkesztőség felépítése, működése?


Cserna-Szabó András 2012-ben vette át a lapot Szálinger Balázzsal, és Szálinger 2017-es távozása után Cserna mostanáig főszerkesztett. Az utóbbi két év az anyagi-megjelenési nehézségek miatt egy viszontagságos időszak volt, a 2020-as évfolyam jelentős része eleve online tudott (csak) megjelenni, 2021-ben pedig már ennyire sem futotta. A szerkesztői business as usual helyett nagyon sokat kellett abba beletennünk, hogy a Hévíz-szellemiség és -brand a kényszerszünet ellenére fennmaradjon. 2021 legvégén, amikor már a könyvesboltokban volt a naptári évre tervezett két antológia és biztató információk jöttek a folytatás lehetőségéről, akkor Cserna úgy döntött, hogy az újrakezdést már ránk bízza. Talán szimbolikus, hogy a Hajószakács-rovat antológiába gyűjtése zárhatta le Bandi hévízes évtizedét. Ahogy az is szimbolikus, hogy az új Hévíz első számában máris mint prózaíró jelentkezik, egy ukróniával, ami a Hévíz-antológiák jellemző műfaja. És Cserna lesz a lapszám egyik poszterhőse is, a másik pedig Szálinger.



Mint főszerkesztő hogyan viszonyulsz a jelenlegi Hévízhez? Szeretnél változtatni valamin a lap felépítésében, szerkesztésében? Esetleg vannak nagyobb volumenű terveid?


A főszerkesztő-váltás mellett továbbra is tagja a Hévíz-stábnak Darida Benedek és Palásti Kovács András is, ahogy a folyóirat továbbra is a hévízi önkormányzat támogatásából valósul meg, szóval van jócskán, ami változatlan. Másrészt a felelős kiadó mostantól a Cser Kiadó lesz, a logisztikai hátteret ők biztosítják, és évi négy számmal reményeink szerint meg tudunk jelenni. Utóbbi ténnyel van összefüggésben a lap belső felépítését érintő változás. Vajna Ádámmal hosszú hetekig, volt, hogy éjszakákba nyúlóan tűnődtünk azon, hogy milyen irányú és milyen mértékű át- és finomhangolást eszközöljünk, mindezt az anyagi és terjedelmi lehetőségeink tudatában, miközben azt is igyekeztünk számba venni, hogy önkéntelenül is generációváltást jelent, hogy mi ketten maradtunk (1989, 1994), és akkor hogy ezt az adottságot miként töltsük meg, megtöltsük-e tartalommal. Persze a szerkesztő leginkább csak kereteket teremt, jó kérdéseket igyekszik feltenni a megfelelő szerzőknek, miközben a lapszámban végül alig sincs saját szavunk. Az új Hévíz-folyam nagyobb anyagokat, nagyobb blokkokat közölne a Nyílt víz-rovatban, egy szerzőtől miniciklusnyi verset, hosszabb prózát, akár regényrészletet is, lassítva ezzel is az olvasást. Megalapítottuk a Cunami című nagyesszé-rovatot, amellyel indul mostantól a lap, és a Vízválasztó című körkérdés-rovatot. Ezek, hasonlóan a szintén most induló társművészeti rovathoz, minden alkalommal egy központi hívószóhoz kapcsolódnak. Gyakran lesznek nagyobb lélegzetű világirodalmi anyagok, fordítások, portrék. Ám ez az új szerkezet azzal is jár, hogy hamar megtelik egy-egy lapszámunk, lényegében a felkérésre küldött szövegek már önmagukban megtöltik, rövidül a tartalomjegyzék. Ehhez a tartalmi újragondoláshoz tervezett új külsőt Palásti Kovács András, amely azért vízjelszerűen mégis őrzi az eddig megszokott Hévíz-vizuált.



A Hévíz folyóirat facebook oldalának borítóképen ez a szlogen olvasható: „Melyik a kedvenc forradalmad?”, illetve a lapszám borítóján is ez áll. Hogyan jött ez a tematika, miért éppen forradalom? Mennyire érzed kultúrpolitikailag relevánsnak, problémásnak a forradalom tematikát? Reflektál a lapszám a jelenlegi általános illetve a konkrétan kultúrát értintő politikai helyzetre?


Nyilván valami ütős, figyelemfelhívó kóddal gondoltuk megnyitni az új folyamot. A forradalom talán ilyen. Aktuális és absztrakt olvasatokat, politikai és kulturális-művészeti olvasatokat egyként és egyszerre kínál, sokféleképpen lehet hozzá kapcsolódni, sokféle asszociációt indít el. Ez a sokféleség mindjárt tükröződik is a ’Melyik a kedvenc forradalmad?’ körkérdésre adott válaszokban: Király Kinga Júlia a második világháborús Nápolyt felszabadító felkeléséről ír; Pető Péter arról a(z ellen)forradalomról, amit Berki Krisztián hajtott végre azzal, hogy saját gyermeke születését monetizálta és élőzte az Instán; Vonnák Diána pedig a forradalom fogalmának definíciós lehetőségeit méri meg 1968 és a kortárs ukrán helyzet egymáshoz olvasásával. A társművészeti rovatban O. Réti Zsófia forradalmi videójátékokról és kortárs videójátékok forradalomképéről ír. A lapszámot pedig Bartók Imre traktátusa, nagyesszéje nyitja, amelyben Robespierre, Galilei, Nietzsche, Ehnaton, Messerschmidt és Télemakhosz űzik egymást evilági és túlvilági oszlopcsarnokokban, a tudat és az emlékezés fényes vagy félhomályos folyosóin.






Több, fiatalokhoz köthető irodalmi, művészeti projektben veszel részt, mint például a Világot szétszerelni antológia, az Asztalfiók irodalmi műhely, vagy a Kustos Júliával közösen vezetett Szatellit irodalmi szeminárium. Tervezel a Hévízen belül is ilyen fiataloknak szóló programokat, projekteket szervezni?


Ezek azért eltérő ajánlatok a maguk rendszerességét, célközönségét, célját tekintve is. A Hévíz folyóirat profiljába Szálinger Balázs emelte be, hogy a fiatal költők bemutatkozási fórumaként is szolgált, a szerkesztési folyamatnak része volt a tehetséggondozás, és ezt a vállalást aztán én is folytattam a szerkesztői munkám során. Az új Hévíz esetében megváltoznak ezek a lehetőségeink, mindenesetre nem szeretném, ha háttérbe szorulnának. Sőt, annyiban mindenképpen kiegészülnek, hogy a Hévíz nem pusztán közlési felületként gondol magára, hanem olyan kulturális-generációs ajánlatként, amely összességében talán valóban többet lesz képes mondani a benne megjelent szövegeknél. A kérdésedben szereplő projektek mind új alapításúak (a ferencvárosi József Attila irodalmi ösztöndíjat is említhetném), szélesítik a terepet, új és többlet-lehetőséget, alternatívát kínálnak, miközben talán őrzik a szellemiséget. A Mester Galéria Asztalfiók műhelye fuzionált a Nincs-műhellyel, a Szatellit ősgondolata a Nyolc Ág Művésztáborban tartott líraműhelyünk után fogalmazódott meg, s aztán kezdtük el Kustos Júliával és Vincze Bencével kidolgozni. Ha ezek a műhelyek és intézmények (kiegészülve számos továbbival) tudnak egymásról és figyelnek egymásra, adott esetben akár kooperálni is képesek, akkor ebbe a hálózatosodásba – a személyemtől függetlenül is – a Hévíz is igyekezne belerakni a maga részét.



A Hévíz új lapszámába betekintést kaphattok a holnapi bemutatón, a Nyitott Műhelyben 19 órától.

https://www.facebook.com/events/1173411430126865



Fehér Renátó (Szombathely, 1989) költő, író, a Hévíz folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Torkolatcsönd (Magvető, 2022).



Szabolcsi Alexander

0 comments
hélóóó.png