Héda Veronika

Átlépett küszöbök

I.

A város egy évig az otthonunk volt.

Órákig bolyongtunk a lakótelepen,

mire megtaláltuk új életünk bejáratát a sok szürke tömbház között.

Málló tapéta a nappaliban,

púposodó linóleum a konyhában,

repedezett csempe a fürdőben.Kilátás szemben a koszos panelre;

falán kurwakkal üzentek

egymásnak a helyi focidrukkerek.

De volt két nagy szekrény, ami elnyelte

a múltból áthurcolt kacatjainkat,

és bizsergetően nagy távolság

az utoljára és először

átlépett küszöbök között.

II.

A város egy évig a labirintusunk volt.

Bár a lakótelepen már eligazodtunk,

a zöldséges megismert minket

és a szomszéd visszaköszönt,

az egymás felé vezető utat elkerültük.

Te a kijáratot kerested, én meg téged,

de csak az elsuhanó árnyékodat

láttam az útvesztő kanyarjaiban.

Én hazaértem, te elmentél,

te hazaértél, én már aludtam.

Váltófutásunkban stafétaként

adogattuk egymásnak a házimunkát.

Te rendet raktál, én kiteregettem,

én bevásároltam, aztán te is még egyszer:

ugyanaz a tejkaramella, fagyasztott pirog,Tyskie sör koppant az asztalon

néhány óra eltéréssel.

Vártam, hogy koccintsunk,

például arra, hogy levizsgáztam,

vagy hogy fizetésemelést kaptál,

vagy csak azért, mert még mindig itt vagyunk.

És még mindig együtt vagyunk.

III.

A város egy évig a börtönünk volt.

Fogva tartott az ígéreteivel,

hogy beilleszkedhetünk,

hosszú távra tervezhetünk.

Hogy megtanulok pirogot főzni,

és te megtanulsz nélkülem ügyintézni.

Bezárkóztunk az elvárásainkba, és mire rájöttem, hogy szabadulni akarok,

ezt a döntést te már meghoztad,

csak egy kicsit hamarabb és nélkülem.

Nem maradt a lakásban

utánad semmi, csak néhány darab

kőkemény tejkaramella.

Lassan elszopogattam mindet és miközben nyelvemmel piszkáltam

a fogamba ragadt maradékot, megfogadtam, hogy a várost majd én megpuhítom egyedül.

Héda Veronika 1989-ben született Budapesten. Az ELTE-n lengyel alapszakot, a krakkói Jagelló Egyetemen kulturális menedzsment mesterszakot végzett. Cikkeket, novellákat, verseket és néha drámákat ír. Volt már shortlistes a PesTexten és fődíjas a Terézanyu pályázaton. Gyerekversei a Csodaceruza magazinban és a Bárka Papírhajó rovatában olvashatóak.