Szvoren Eszter Tenger Gyere, mutatok valamit, súgta fülembe nagymamám, aztán felkapott, és besietett velem a nappaliba. A tévé képernyőjén vastagon álló porba rajzolgattam, ő görnyedt háttal matatott az üvegvitrinben. Egy szomorú arcra gondoltam. Egyszerre rányomtam mindkét mutatóujjamat a képernyőre, aztán a bal középsővel alágörbítettem a szomorúságot. Milyen jó, hogy nem mostam kezet a lekváros palacsinta után, gondoltam, így sokkal tovább megmarad a rajzom. Mindenki látha