Csatári Tímea Fénytörés két eltérő sűrűségű közeg határán egyensúlyozok nagyon fontos hogy ne lépjek le a zuhanás rövid volna a csend hosszú a leváló űr miatt ami visszaverődik a becsapódás pillanatában látványos is lehet egyenetlen síkon szóródik a fény jó szögből nézve szivárvány Eleve pattanó izgalom mozdítja izmaid érte téged vár különlegesen a többi között nézed ismerős alakját tökéletességét lassan bőröddel olvasod sima kerek lapos kő a víz felszínére len

Bolla Ágnes MEDDŐHÁNYÓ meddőhányóként terpeszkedem a délutáni lassú erotikában lankáimat a gondolat öntözi virágba nem borulok földrengés rázza a termőföldet minden mag hiába hormonok ritmusa dobban a dracéna persze kihajt a földjébe sírok, a friss hajtásokat körömmel csipkedem le Kovács Orsolya: „három fényévre vagy tőlem / három fényévre van a világ / nincs ajtó mely odavezet / nincsen út,mely odatalál” (Kampec Dolores: Három fényév) Bolla Ágnes (1986, Ajka) esztétika-magy

Karácsony Orsolya Citrom és cseresznye Heten vagyunk, mint a gonoszok. Így mondja mindig Bence, és én nem tudom, honnan veszi, de valahogy stimmel. Ülünk az asztal körül, sápadtan, mert ahelyett, hogy az oviudvaron rohangálnánk piszkálni való bogarakra vadászva, itt ülünk mi heten, és várjuk a nyolcadikat. Zoli bácsit, az angoltanárt. Nem úgy néz ki, mint egy tanító. Inkább, mint egy sötét árnyék, akit valaki elfelejtett eltüntetni a folyosóról. Fekete nadrág, fekete puló