„Szeretném becsukni a szemem, de már nem megy”

(Stefano Massini: Az átnevelhetetlen – kritika)

A Katona József Színház 2020-ban mutatta be Pelsőczy Réka rendezésében Az átnevelhetetlen című monodrámát, mely Anna Politkovszkaja orosz újságírónő munkásságát és életét dolgozza fel, aki tántoríthatatlanul küzdött a demokráciáért és a békéért. A mindenre elszánt zsurnalisztát Fullajtár Andrea alakítja.

Az előadást 2021. május 20-án a Színház TV közvetítette.

A második csecsen háború legtragikusabb eseményei időről időre megjelennek a magyar színpadon. Legutóbb a Fehér Balázs Benő rendezte Carly Wijs-darabot, a Mi és Őket láthattuk, mely gyerekek szemszögén keresztül mutatta be a beszláni terrortámadást. A Katona József Színház 2011-ben Torsten Buchsteiner darabjával, a Nordosttal a moszkvai túszdráma eseményeit dolgozta fel. Csáki Judit az erről írt kritikájában „súlyos drámai hősnek” nevezte Fullajtár Andreát, aki egy orvost alakított.

Ez a jelző érvényes a színésznőre Az átnevelhetetlen című, 2020-ban bemutatott monodráma kapcsán is, melyet Pelsőczy Réka rendezett. Fullajtár a 2006-ban (politika) merénylet áldozatává vált Anna Politkovszkaját kelti életre. Politkovszkaja a Novaja Gazeta újságírója volt, 1999-től folyamatosan tudósított az orosz-csecsen háborúról. Cikkeiben éles hangon bírálta Putyin antidemokratikus kormányzását és hatalomdemonstráló módszereit.

Az előadás, mely Stefano Massini-színdarabja és Politkovszkaja poszthumusz kiadott Orosz naplója alapján készült, az újságírónő perspektívájából mutatja be, miként alakított ki az orosz elnök autokráciát, s hogyan tálalta Oroszország lakói számára a kormánymédia a „honvédő háború” történéseit. Politkovszkaja a megszokott és elvárt, az orosz hadsereget éltető beszámolók helyett az igazat írta – mindazt, aminek szemtanúja volt; a csecsenek és az oroszok közös fosztogatásainak; annak, hogy váltságdíjat követelnek elrabolt anyákért és gyerekekért; s hogy brutálisan gyilkolják a civil lakosságot. Így válik árulóvá, az állam ellenségévé. „Aki nincs velünk, az ellenünk van.”

Ám az újságírónő hajthatatlan, és folytatja a munkát, hiszen olyan iszonyatos dolgokat és barbár tetteket látott, amelyeket a többségünk elképzelni sem bír. „Szeretném becsukni a szemem, de már nem megy.” Groznijban látta egy öngyilkos merénylő robbantásának nyomait – lángoló kamiont, szétszaggatott ruhákat és testeket, s mindezt belepte a vér és a hó. A Dubrovka Színházban túsztárgyalóként látta, hogyan tartják fogva a csecsen terroristák a Nordost előadás nézőit. Látta egy fiatal, még újonc orosz katonának a felismerhetetlenségig megkínzott holttestét. Járt Ramzan Kadirov az oroszbarát csecsen elnök fényűző birtokán, és járt Beszlánban, ahol 2004-ben egy iskolában megközelítőleg 1200 embert ejtettek foglyul csecsen terroristák. A három napig elhúzódó merényletben több mint 330-an vesztették életüket, ám a sajtó nem a valós számokat közölte – Politkovszkaja csak utólag tudósított a helyszínről, mert a túszdráma első napján a Beszlánba tartó repülőgépen megmérgezték őt.

A Török Marcell által összeállított videóanyag, melyet kivetítve látunk a Katona Kamrájának hátsó falán, tartalmazza többek között Putyin bevonulását a Kremlbe, a hivatalos tévéfelvételeket a Dubrovka Színház elleni merényletről és a beszláni iskoláról, és magáról Politkovszkajáról is látunk egy lenémított felvételt, amelyen átveszi a „Courage in Journalism Award”-ot; a „legbátrabb újságírónő” beszédét a Los Angelesi díjátadón Fullajtár tolmácsolja – a két nő hátborzongató találkozása ez.

Fullajtár Andrea alakítása pontos lélekábrázolást tár elénk; a mindenre elszánt újságírónőn az egy órás előadás során fokozatosan lesz úrrá a kétségbeesés. A színésznő Annája kezdetben határozott: a Groznijban töltött idő nem annyira megrémisztette, mint inkább megedzette őt, sőt azután sem száll inába a bátorsága, miután erőszakot alkalmazva hallgatják ki őt orosz főhadnagyok. Nem futamodik meg, mikor egy újság lapjain olvassa a vezérkari főnökség anonimitásba burkolózó tisztjeinek fenyegető levelét – az elsötétített teremben, orosz hangalámondással fut a színésznő feje felett az üzenet, akár egy halálos ítélet. A nézőt a székhez szögezi azzal, hogy rendíthetetlen igazságérzettől fűtve sorolja a civil áldozatok neveit vagy éppen az Egységes Oroszország pártra szavazók arányát. Fullajtár magáévá teszi a teret, mely hol szerkesztőségként, hol kihallgatószobaként, hol pódiumként funkcionál. A darab során elhangzó töméntelen mennyiségű adatot az újságírónő kiragasztja a „szerkesztőség” falára; a tényekként szolgáló cikkek úgy halmozódnak fel az évek során, akár az áldozatok és a Politkovszkaját ért halálos fenyegetések száma.

Politkovszkajaként akkor rendül meg először, mikor a Dubrovka Színházban az orosz katonák gáztámadásának köszönhetően 129 ember életét vesztette. Rendszerint akkor érezzük, mennyire homályos helyzetekbe sodródott az újságírónő, mikor egy-egy további támadás áldozatainak hozzátartozóival kell beszélnie. Videók és felvételek helyett ilyenkor sistereg a háttér és fekete-fehér fények villódznak, akár a filmszakadás – növelve ezzel a főhősnő bizonytalanságát. A kezdeti határozottság és düh lassan csüggedésbe fordul; hiába látta a két szemével, mi folyik a határon innen és túl, hiába írta le a tényeket. Anna Politkovszkaja, aki eddig naiv reménységgel bízott abban, hogy Oroszországban egy nap helyreáll a demokrácia és véget ér a háború, a beszláni tömegsírok láttán kétségbeesetten kérdi: „Folytassam, vagy inkább csukjam be a szemem?”

És folytatta. Annak ellenére, hogy az államhatalom átnevelhetetlennek minősítette, akitől meg kell szabadulnia. Annak ellenére, hogy megmérgezték, s hogy a házuk előtt – tévedésből – ismeretlen elkövetők lelőttek egy nőt, aki hasonlított rá. Tudta, hogy meg fogják ölni, mégis élete végéig lelkiismeretesen tájékoztatta az embereket az igazságról.

Az átnevelhetetlen átütő erejű darab, ahol Anna Politkovszkaja a kortárs színház tragikus hősnőjévé válik. Fullajtár Andrea hiteles és megrendítő játéka olyannyira felrázza a lelket, hogy az érzés jóval az előadás után is velünk marad, s a látottak után mi magunk sem tudjuk becsukni a szemünket.

Szabó Réka

Források:
https://magyarnarancs.hu/zene2/szinhaz_-_tulelok_-_torsten_buchsteiner_nordost-76281
https://www.iwmf.org/2002/10/anna-politkovskaya-2002-courage-in-journalism-award/