Bodoni Csenge

Szemle - Prae kortárs magyar krimi novellák 2020/3.

„A társadalom hívja meg a bűncselekményt, a bűnözők csak elfogadják azt.” - Vikrant Parsai

A krimi az angol crime szóból ered, jelentése ’bűncselekmény’, így a műfaj alapvető eleme is a bűn valamilyen formában való megjelenése, megjelentetése, ez azonban bármilyen módon, akár jogi, akár bibliai értelemben megtörténhet.

A krimik szerves elemének így bár leggyakrabban a bűnt tekintjük, ez nem minden esetben alkotópillére az adott műnek: gyakran előfordul, hogy a cselekményt inkább egy rejtély köré építik, és a bűn csak kiegészítésként szolgál.

A krimi műfaja szerint az epikához tartozik, általában regények vagy elbeszélések sorolhatók e műfajba, melyek bűntények felderítésével foglalkoznak. A bűnt és annak lélektani okait, valamint a „bűn világát” tárják fel.

Bár megkülönböztetik a szépirodalomtól vagy a tematikus műfajoktól, mint a sci-fi, ez a vonal – ahogy a Prae új száma is mutatja – idővel egyre halványabbá mosódik, gyakran már össze is olvad. Alapvetően egy széles spektrumú műfaj, zsánerelemei nehezen körvonalazhatóak.

A Prae Kiadó 2020 tavaszán pályázatot hirdetett krimiregények és -novellák írására. A folyóirat különleges kiadványa a legjobbnak ítélt tizenhárom novellát tartalmazza. Bár krimik esetében a legmegszokottabb, ha a bűntényt felderítő főhős szemszögéből vizsgáljuk, tapasztaljuk az eseményeket, ez a Prae krimi különkiadásáról egyáltalán nem mondható el.

„Az elbeszélések rendkívül széles spektrumon szólalnak meg: akad közöttük a magyarországi vidéken játszódó gyilkossági történet, budapesti külvárosi életkép, bizarr leszámolási sztori, de fantasztikus elemekben bővelkedő vagy épp irodalmi szereplőket felvonultató írás is. (...) A megoldásra váró esetek azt mutatják, a minket körülvevő világ ezernyi olyan titkot rejt, amelynek érdemes a nyomába eredni.”[1] - olvasható a különkiadás előszavában.

A folyóirat tizenhárom novellája közül nincs két olyan, amit egyazon alműfajba lehetne sorolni. Idős asszony lélektani történetétől kezdődően, fiatal nők valamire, bármire vágyásán át, fiatal menekülteken keresztül mindennel találkozhatunk.

Imre Eszter: 056

A novella kiválóan szemlélteti miként tud a függőség, a birtokolni vágyás teljesen uralma alá vonni valakit. A főszereplő erős érzelmeket táplál egy festmény, a Paradicsom iránt: jobban szereti saját partnerénél is, pedig a képnek csupán egyetlen apró részletét találja szépnek, a kutat. Ezt mégis órákig képes bámulni, miközben teljesen megfeledkezik a külvilágról. Úgy véli, ez egy erős érv ahhoz, hogy bármi áron eltulajdonítsa azt. Sőt, még bűnösnek sem tartja magát érte:

„(...) nem érzünk bűntudatot… A rablásért azért nem, mert egyikünk sem érzékelte rablásnak… De a gyilkolásért miért nem éreztünk bűntudatot? (…) Mi csak azt vettük el, ami a joginál sokkal mélyebb törvény szerint megillet minket”[2] - hangoztatja a nő a Paradicsom iránti érzelmeire utalva, amivel fel is menti magát tettei alól. Hiszen ő a szerelem jegyében cselekedett, olyat vett el, ami csakis őt illeti.

Évekig tervezi a műveletet: a kép bámulása ekkor már nem bizonyult elégnek. A festményt mégis egyedül úgy tudta megszerezni, hogy megrongálta azt. Mégsem tudta sosem, miért tette igazából, folyamatos belső vívódásokkal volt tele. Bár a Paradicsom megszerzése után is úgy vélte, hogy ez a szerelem felülír minden jogot, rettegett. Büszkeséget érzett bátor tette miatt, ám folyamatos félelemben élt, hogy elveszíti azt. ’Nem mert Isten szemébe nézni.’

Jassó Judit: Rend és nyugalom

Egy idős asszony önmagát gyengének definiálja, mígnem egyik este rablás áldozatává válik, illetve célpontjává. Védtelennek tűnhetett a tinédzser fiú szemében, és alig pár perccel korábban önmagát is annak tartotta. De egy hirtelen döntés mindent megfordít: áldozatból támadóvá válik, egy szempillantás alatt oltja ki a fiú életet. Nem néz az okok mögé, nem gondolkodik. Reflexből cselekszik, és az események miatti izgalom elmúlásával is úgy véli, ’semmi rosszat nem követett el’.

Talán gyilkos hajlama mindig is benne élt, erre enged következtetni egy emlékfoszlány is, amiről a merénylet után gondolkodik. Amikor megtudta, hogy apjuk, aki bántalmazta őket, elhunyt, hisztérikus nevetésben tört ki. Mindent ehhez az eseményhez vezet vissza. Veszélyben volt akkor, és veszélyben volt most, a rablótámadás alkalmával is.

’Önvédelem, kiállt mindenkiért, aki nem segíthet magán’ – bizonygatja.

Sokszor felidézi az eseményt, ezt követően a kést mindig magánál tartja. Mintha csak várna egy újabb alkalomra vagy inkább lehetőségre. És amikor elérkezik, magát hősnek tekinti. Meggyilkolt egy férfit, aki gyakran kiabált a feleségével:

“A nő a harmadikról majd hálás lesz, amiért megszabadította a megnyomorítójától”[3] - gondolja, és hogy sikerét megünnepelje, moziba indul.

Bármi is hajtotta őket – bosszúvágy, sokáig elnyomott pszichopata hajlam vagy gyermekkori trauma –, Piroska és a szerelemért bármire hajlandó rabló története mellett a Prae 2020/3 Krimi különkiadás összes novellájáról elmondható, hogy egyáltalán nem hétköznapi keretek között zajlanak. Bár mindegyikben fellelhetőek a műfaj sajátosságára jellemző elemek, egytől-egyig egyediek, és éppen ezért szórakoztatóak. Bármilyen kriminovellára is vágynánk, sci-fi, romantikus vagy történelmi, mind találunk magunknak valót.

[1] Kortárs magyar kriminovellák a Prae-ben (előszó)
[2] Imre Eszter, 056, Prae, 2020/3, 112.
[3] Jassó Judit, Rend és nyugalom, Prae 2020/3, 131.