Holczer Dávid

Minden szentnek


Első jelenet


(Helyszín: a Hebron romkocsma beltere. Rozoga székek, ócska asztalok ízléstelen terítőkkel, mindenfelé kacatok és limlom, foltos bárpult, mögötte a polcon italok; drágábbak is, de főleg olcsóbbakat fogyasztanak. Villódzó neonfények mindenütt, a falon ízléstelen reklámposzterek. Éjszaka van. A pultos van bent egyedül, szemben a nézőtérrel, vele szemben, féloldalt Jonatán fekszik részegen a pulton. Egla izgatottan berohan.)


EGLA

Csoda történt, emberek!

Elképesztő híreim vannak!

PULTOS

Errefelé? Aligha hiszem,

hiszen itt már az is hír

ha kígyó szisszen

valamelyik bokorban.

Nem történik itt semmi…

Ha meg de, hát jaj nekünk.

Legutóbb is, mekkora galibát

okozott az a nagydarab…

Hogy is hívják?


EGLA

(lelkesen)

Góliát!

De épp ez az, többet nem fog az semmit…


PULTOS

(szavába vágva)

Nem fog az, nem fog az…

Sehogy sem tudjuk

elhesegetni innen a

rohadék bandájával együtt.

Amióta itt vannak rettegni kell

és hallgatni, ahogy káromkodnak.

Minden este idejön, nem tudod

te azt Egla, nem tudod, hogy én

mit szenvedek vele mindig.

Legyen elég az, hogy

ő itt ingyen iszik,

pedig egyáltalán nem szívlelem.


EGLA

(Egyre izgatottabb)

Egy korty nem megy már le többet a torkán!


PULTOS

(Legyint)

Nyel az mindent, mint az orkán.

Aztán fetreng itt nekem gallyrészegen

és pofázik, hogy a hazát

szolgálja, és hogy rohadjon meg az istenem.

Nem is tudja, hogy nincs nekem…

Ha lenne, nem szakította volna nyakamba ezt a

nyomorultat. De hát így? Mit tehet az ember?

Behúzom fülemet, farkamat, és várom,

hogy valamikor csak kitántorog a mamlasz.

(Az órájára pillant)

Jut eszembe, lassan jön kúrálni a máját…

(Sóhajt)

Épp itt az ideje.

Jonatán, ébredj, az az ő helye!

(Megrázza Jonatánt, aki nagyokat ásít és pislog, mire szóhoz jut)


JONATÁN

(Zavart, láthatóan részeg, összevissza beszél)

Azt nem én ittam meg baszod…

Ne rajtam kérd már számon!


PULTOS

Nyugalom cimbora, a számlát

majd rendezzük, ha kettesben leszünk.

Egyelőre viszont megkérnélek: távozz.


JONATÁN

De most jól viselkedtem, látod?

(Felhúzza a pólóját)

Nincs rajtam sebesülés egy szál se,

és képzeld: én sem osztottam másnak!

Hát nem örülsz a példamutatásnak?


PULTOS

Én örülök, de Góliát nem fog.


JONATÁN

Szarok én a Góliátra.

(Feltápászkodik, kezében sörösüveg, végigméri Eglát)

No lám, Miss Feszesfenék.

Rég láttalak, de szép

vagy ma is. Esetleg iszol valamit?

A kabátod lesegítsem rólad, drága?


EGLA

(Kínosan mosolyog)

Nem kell, köszönöm.

Csak egy hírt hoztam, Jonatán,

az viszont jobban megrészegít,

mint bármi, amit ittál.


PULTOS

Az abszintnál

is jobban üt?

Így már engem is érdekel.

Gyorsan mondd, angyalom,

mielőtt még ideér ez a

szteroidos Micimackó.


EGLA

(Nagyon lelkes)

Nem ér ide.


PULTOS

(Lepődötten)

Mi történt, nyögd már ki!

Lerobbant alatta a Harley?


EGLA

Meghalt.

Láttam a holttestét is,

már ellepték a bogarak.

Talán ott is maradt.

Akkora volt az ünneplés részünkről,

részükről meg az ijedelem, hogy

ezzel valahogy senki sem foglalkozott.

A lényeg, hogy Góliát halott és azt hallottam,

hogy el is fognak húzni innen hamarosan.


JONATÁN

Na ne bassz, csillag.

És még azt hittem, hogy én ittam sokat.


EGLA

De bizony, igaz minden szavam!

És nem hiszitek, ha mondom, de

nem szívroham vitte el, és nem is nátha

vagy a posztcovid.

Kilyukadt a homloka. Átfúrta egy kődarab.


PULTOS

(Nagyon jól mulat)

Egy kődarab? Ki volt ilyen bátor?


EGLA

Az a vézna gyerek.

Az Izáj fia.


PULTOS

Annak az Izájnak a fia?


EGLA

Annak az Izájnak a fia.


PULTOS

(Döbbenten)

De várj, nem keversz te valamit?

Annak több gyereke van, azt tudom.

Biztos, hogy a vézna volt az?

Előbb elhinnék bármit, mint ezt…

Hogy is hívják a srácot?


EGLA

Dávid!

Dávid ölte meg biztosan.

Én láttam, esküszöm, én láttam!


JONATÁN

(Dülöngél jobbra-balra)

Hát, ha ez így is van, én leszarom.

Egy gonddal kevesebb – mit nekem?

Eddig is megsegélt az istenem

és ezután is meg fog.

Nem kellenek ide ilyen Dávidok.

Majd ezt is fejbe bassza valamelyik,

és meghal, egyedül és szüzen.

De ha te ünnepelsz, tupicám,

egyetlen icuripicuri drága galambom,

én ünneplek veled!

Gyere ide, bújj hozzám, majd bérlünk meleg szobát…

Vagy mehetünk hozzám…

(Erőszakosan megöleli Eglát, aki rögtön ki is szabadul)


EGLA

Tágulj tőlem, alkoholista állat!

Szégyeníted csak az apádat.

Szegény Saul éjt nappallá téve

dolgozik, hogy virágozzon ez a szarkupac,

te meg csak itt iszol egésznap.


JONATÁN

Nővérke se csinál mást.


EGLA

Mikhál

majd

szül sok szép gyereket!


JONATÁN

Gyere édes, te majd szülsz nekem.

(Megpróbálja megölelni, de Egla félreugrik)


EGLA

Egy ilyen büdös szájú,

nyájas,

alkoholista trógernek?

Álmodozz csak, faszfej.


JONATÁN

(Ingerült, falhoz vágja az üveget)

Akkor ki kell?

Előbb szülnél annak a rímfaragó,

ostoba vézna pöcsnek?

Hiszen megkaphatnál bárkit…

Miért épp a Dávid? Rohadj meg, Dávidkáné!

(Jonatán el. A pultos a háttérben vidáman törölget, egyetlen fény marad égve, ami Eglára irányul.)


EGLA

(Magában)

Hogy miről beszél ez az ingerült tróger,

én nem tudom, de ilyen gyalázatos

jelzőkkel szólni egyetlen hősünkről merő borzalom.

Nem is értem, hogy lehet egy ilyen ember

Saul fia.

Hiszen az apja olyan rendes… Dolgozik folyton,

bomolva és Góliát ellen is felvette volna a harcot.

Ezek a ronda idegen népek nagyon zavartak

mindenkit.

Törvényszerű volt, hogy valaki tenni is fog valamit,

de hogy pont a Dávid, ez a szelídtekintetű fiú!

Én tudtam az első perctől kezdve, már amikor legelőször

láttam azokat a szemeket. Mondtam is az öreg Izájnak,

szép jövő vár a fiára!

Persze az nem hallgatott rám.

De most mindenki tudja, hogy igazam volt.

Be kell vallanom…

(Bizalmasan a nézőtérfelé néz és suttog)

Csak rajta járatom az eszemet.

Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy szerelem.


(Teljes sötét.)