top of page

Márton Dominika: A Kihalt Ételek Múzeuma

Kiállítva: Magyar Képzőművészeti Egyetem Rektori Konyhája, 2021


Üdvözöljük a Kihalt Ételek Múzeumának 21. századi tárlatán. Az itt bemutatott termékek olyan ritkaságok és ételkülönlegességek, melyeket a Nagy Klímaalkalmazkodás korában ebben a formában nem kóstolhatunk.

Jelen tárlaton egy időutazásra invitáljuk a 22. századi közönséget: visszakalauzoljuk az élelmiszerek bemutatóján keresztül abba a korba, ahol a klímaváltozás és emberi beavatkozás még kontrollálhatatlannak tűnt. Ma már tudjuk, ez nincs így. A klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, ám az emberi találékonyságnak köszönhetően a felmelegedés és a környezeti viszontagságok többé nem fenyegetik az emberi jólétet.

A 21. század második felére a megbolygatott éghajlati eltéréseket korrigáltuk, a tengeri áramlatokat uraljuk, az ózonréseket szükség esetén javítjuk, és ott generálunk csapadékot, ahol éppen arra szükség van. Az óceánokat felhőképzésre kifejlesztett hajók járják, a beporzást robotizáltuk, az esőerdők növényzetét pedig génmódosítással „nemesítettük” az ökoszisztéma gyorsabb regenerálódásának fokozása érdekében. A génmódosításos eljárással olyan növényfajok kifejlődése vált lehetővé, melyek ellenállóbbak a szélsőséges időjárással szemben, gyorsabban nőnek és termőképesebbek, mint elődeik.

A bemutatón olyan meghaladott élelmiszereket láthatnak, melyeket a 21. századi technológiai forradalom, a teljes természeti kontroll előtt fogyasztottak az emberek.




Kollagéncukorkák (kiváló állapotban fennmaradt leletek a 21. századból)

Az itt látható állatformába öntött édesség (jelen esetben az ún. „medveforma”) igencsak népszerű tápláléka volt a 21. századi embernek. Nemcsak kiváló energia- és tápanyagforrás volt számukra, de fogyasztása elősegítette a kor masszív húsfeldolgozása közben felgyülemlett melléktermékek, így a különböző állati bőrök és egyéb kollagéntartalmú szövetek természetes hasznosulását. Az élénk színek és a gyermekjátékokra emlékeztető külső funkcióját tekintve segített elfedni e közkedvelt desszert kellemetlen eredetét, így mindenki élvezhette a frissítő gyümölcsös ízt és a vonzó textúrát, anélkül, hogy az eredet tudata undort keltett volna bárkiben. A gyűjtemény kiváló állapotát köszönhetjük a korban gyakran használt tartósítószereknek, melyek egészen a feltárásig sikeresen konzerválták az itt látható leleteket.




Cukorszirup rovarváladékból

(ritka anyaglelet

a 21. századból)

Korabeli feljegyzések szerint „méz”-ként nevezett édes szirup a mára kihalt rovaroktól, a „méhektől” származott. A sárgás vagy barnás árnyalatú, ragacsos állagú sűrű folyadék fő összetevője a „méhek” által begyűjtött virágnektár volt. Ez a szemcsés növényi rész később a rovar garatmirigy váladékában található enzimekkel elegyedett, melynek következtében a nektár szerkezete megváltozott, majd glükózzá és fruktózzá alakult. Az így kapott anyagot e rovarok elraktározták és a kolónia táplálására használták fel. A „méhek” kipusztulása előtt a „mézet” az ember is szívesen fogyasztotta. Habár az itt látható lelet a 21. századból származik, korábbi leletek bizonyítják, hogy elődeink évszázadok óta ismerték ezt az anyagot mint fontos táplálék- és cukorforrást.

 

Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas tartalom következik!

 


Valódi tenyészetből származó hús műanyag utánzatai

Mielőtt még kifejlődött volna a sejtosztódást alkalmazó technológia, elődeink a fehérjebevitelt miénktől eltérő forrásokból biztosították. Különböző állatfajokat, mint az állatkertekből jól ismert szarvasmarhát, disznót és csirkét ún. „farmokon” szaporították és hizlalták fel, hogy a húst ezzel közvetlenül az egyed izomzatából nyerjék ki. Így a farmokon felnevelt állatok létének egyetlen rendeltetése az emberi igények kielégítése volt. Ezen ősi húskitermelési módszer elsősorban viszont nem inhumánus jellege miatt vált tarthatatlanná, hanem annak környezetre gyakorolt káros hatásai miatt. Éppen ezért a Nagy Klímaalkalmazkodás programjának egyik fő feladatává vált a húsipar reformja, ami a fehérjegyártást teljesen laboratóriumi színtérre helyezte át, megoldva ezzel olyan, részben állattenyésztésből eredő globális problémákat, mint a vízkészlet rohamos kimerítése vagy a metánszennyezés.



Formázott búzamasszák (műgyantával kezelt valódi maradványok a 21. századból)

A felmelegedés az ősgabonákat sem kímélte. Az állandó hőingás és a kiszámíthatatlan mennyiségű csapadék miatt növények, mint az ősbúza, az őskukorica vagy az ősrizs mesterséges beavatkozás hiányában nem élték túl a szántóföldeken. A génmódosításnak köszönhetően azonban az egykori gabonákat ellenállóbbá tettük a környezeti viszontagságokkal szemben, emellett hőmértsékelt ültetvényeink gondoskodnak az érzékenyebb utódfajok megfelelő növekedéséről.

Az itt látható kivételes lelet a Nagy Klímaalkalmazkodás előttről származik a 21. századból. Mivel a gabonamasszák nem tartalmaztak tartósítószereket, ezért könnyen lebomlottak, így az ehhez hasonló maradványok igen csekély számban maradtak ránk. Kutatások kimutatták, hogy a gyűjteményt műgyantával konzerválták még korában, ugyanakkor a tartósítás oka mindmáig ismeretlen. Tudósaink feltételezik, hogy egy művészeti projekt része lehetett, magára a leletre is egy egykor művészeti egyetemként működő épület romjai közt találtak rá.



Rétegzett „gyorsétel” műanyag utánzata

A „gyorsételt” már régóta ismerték elődeink, reneszánszát viszont a 20-21. századra datáljuk. A fogalom igen elterjedt volt a korban, azonban azt nem az általunk alkalmazott 3D nyomtatott módszer értelmében használták. A 21. századi ember még manuálisan készítette el magának gyorsételét vékonyra vágott alapanyagokat egymásra helyezve, hogy aztán később időt nyerhessen egy hasznosabb tevékenység elvégzéséhez. Ez az összetett étel főként ősgabonaszármazékokat, húst és cukrot tartalmazott, de volt, hogy készítése során nyers növényi terméseket is felhasználtak. Fogyasztása egyre inkább elterjedtté, sőt kultikussá vált, így világszerte műhelyeket alapítottak e rétegzett gyorsétel még dinamikusabb előállítása érdekében.


 


Márton Dominika

1999-ben született. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakának hallgatója, mestere Chilf Mária.




A Kihalt Ételek Múzeuma című installáció szinopszisa az Absztrakt rovat ezen linkjén található.








0 comments

Recent Posts

See All

Commentaires


hélóóó.png
bottom of page