Bereczk Imola

Gyere haza!

Anna, ápoló (40)

Ágnes, ápoló (37)

Balázs doktor (52)

Kowach doktor (48)

Icu, takarító (63)

HELYSZÍN: Kórházi pihenő. Két ágy, asztal, 4 szék, rajta kávégép és egy mikró. Barátságtalan, rideg hely

Kora reggel van. Balázs doktor fekszik egy ágyon. Icu bejön nagy elánnal. Fülén fülhallgató, énekel

ICU: (énekel) Boldogság, gyere haza! (lekapja a fülhallgatót) Bocsánat, azt hittem nincs itt senki, és takaríthatok.

BALÁZS DOKTOR: Miért, mennyi az idő?

ICU: Öt, uram.

BALÁZS DOKTOR: Akkor, hogy ne lenne? Még egy óra a váltás. (átfordul a másik oldalára) Persze, ha Kowach nem késik…

ICU: Már itt van.

ANNA (bejön): Tud jönni uram? Állítólag sürgős.

BALÁZS DOKTOR: Egész éjjel fenn voltam. Nem tudja megvárni a váltást az állítólag sürgős? Kowach előbb-utóbb csak betéved.

ICU: Kowach doktor már megérkezett. Az előbb is mondtam.

BALÁZS DOKTOR (Annának): Hallotta, itt a váltás.

ANNA: Arról az apró nőről beszélek, tudja, a kettesből. Nem érzi a kezét.

BALÁZS DOKTOR: Nem is a kezét műtöttem, az a nő folyton panaszkodik.

ANNA: Akire azt mondta, hogy úgy hasonlít a nővérére.

BALÁZS DOKTOR: Ezzel nem fog meghatni, különben is csak fogadott nővérem. Szóljon Kowachnak! Én pár perc és megyek haza.

ÁGNES (belép): Kowach a kantinban kávézik. Kértem, hogy nézze meg a laparoszkópiás epekövest. Azt mondta, hatig még a saját koffein- és nikotinszintjével lesz elfoglalva.

ANNA: Mindegy nekem. Én úgyis lelépek. Elkéredzkedtem, sütnöm kell.

ÁGNES: Nem úgy volt, hogy délig vagy?

ANNA: Adél születésnapja van.

ÁGNES: Megint a lányod! Nekem bezzeg sose lesz gyerekem, ha minden randit lemondok.

ANNA: Mi köze ennek a te randidhoz?

ÁGNES: Sose végzek, ha helyetted is ágytálazhatok.

ANNA: Nem kell annyi Kowachcsal csacsogós cigiszünet.

Bejön Kowach doktor. Senkinek sem köszön, csak fülel.

ANNA: (halkan, de azért úgy, hogy Kowach doktor meghallja, bizalmaskodva)

És miféle randi? Újabb apajelölt?

ÁGNES: Most irigykedsz, mi? (hencegő hangon) Műszakvezető a központiaknál.

ANNA. (nevetve): Ja, hogy mentős? Akkor megvár.

ÁGNES: (puffog) Persze, hogy megvár! Bárkit megkaphatna, mégis én kellek neki. Magas, nincs pocakja, mint egyeseknek (jelentőségteljesen Kowach doktorra néz), és nem kopaszodik. Csakhogy még négykor is itt fogok infúziót bekötni, ahelyett, hogy a fodrásznál kapnék új színt.

ANNA: (maga elé) Én is jobban szeretnék munka után a Szamosban méregdrága torták közül válogatni egy gáláns úriember kíséretében, ahelyett, hogy egyedül kísérletezem öt négyzetméteren egy hülye túrótortával, mégsem rovom fel senkinek.

BALÁZS DOKTOR: Kit érdekel ez a locsogás? Teherbe esni ősz hajjal is lehet. Jó lenne nem a magánügyeikre kelni.

ÁGNES: Nem is vagyok ősz!

KOWACH DOKTOR: (Balázs doktornak) Látom, laza éjszakád volt.

BALÁZS DOKTOR: Kíváncsi vagyok, hogy bírnál zsinórban két hetet?

KOWACH DOKTOR: (Ágnesnek súgja) Egyébként nagyon csinos vagy ma. Boldog lehet az a férfi, aki veled randizik (bizalmasan megsimogatja).

ÁGNES: (halkan, közben leveszi magáról a Kowach doktor kezét) Egy hét a feleségeddel, és megint érdekes vagyok? Hagyjuk már!

(hangosan) Hogyhogy csak egy hétre utazott a családdal, doktor úr?

KOWACH DOKTOR: (sértődötten elhúzódik Ágnestől) Szólított az esküm.

ÁGNES: (halkan, maga elé) Vagy eddig bírtad.

KOWACH DOKTOR: (Balázs doktorhoz fordul) Könnyű éjszaka, és most már egész nap alhatsz.

BALÁZS DOKTOR: Ja, vagy otthon is kórházasat játszom. A nappalink palliatív ellátó lett.

ICU: Juditka jobban van? Hazaadták?

BALÁZS DOKTOR: Hazakönyörögte magát, de nem azért, mert jobban lenne.

KOWACH DOKTOR: Csaknem édesanyád?

BALÁZS DOKTOR: Nem. Ő simán Juditka. Bár mindent neki köszönhetek.

ICU: Próbálták a mezei zsurlót, amit hoztam?

BALÁZS DOKTOR: (ingerülten) Icu kedves, ne fárasszon már maga is! Nincs az a tea, ami használ egy végstádiumosnak.

ICU: Dehogynem! Van olyan jó, mint a lassan csöpögő méreg.

KOWACH DOKTOR: Komolyan, mintha nem a legmodernebb eljárást alkalmaznánk.

BALÁZS DOKTOR: Pedig szart sem ér a tudományunk, ha egy egészségesen élő hatvanötéves utolsó heteit nem tudjuk elviselhetővé tenni.

ICU: Vagy ott a biorezonanciás vizsgálat. A régi osztálytársam szomszédját is meggyógyították. Kapott vitaminkoktélt, és egy hónap múlva jól lett, pedig mikor bemérték, alig húsz százalékon volt az energiaszintje.

KOWACH DOKTOR: (Icunak) Ezerszer kértem, hogy ne jöjjön mindenféle hókuszpókusszal! Most jöttem haza Ibizáról, és rögtön az első nap elveszik a kedvem attól, hogy életeket mentsek.

BALÁZS DOKTOR: (gúnyosan felnevet) Micsoda nagy szavak!

KOWACH DOKTOR: (nyel egyet) Térjünk inkább a tárgyra. Megcsinálták a kávégépet, vagy vegyek ki még egy hetet valahol?

ANNA: Dehogy csinálták! Tegnap már a mikró is szikrázott.

BALÁZS DOKTOR: Nem a kantinból jössz? Minek a kávé?

ÁGNES: (Kowach doktornak gúnyosan, nevetve) Majd Icu hoz magának spéci gyógyteát. Attól biztos felébred.

ICU: Van élénkítő tea. Övsömörre is hatásos.

KOWACH DOKTOR: Elég! Ennyi sületlenséget kávé nélkül nem tudok elviselni.

Ekkor csengőhang szólal meg, mind elhallgatnak.

BALÁZS DOKTOR: Mi ez?

ÁGNES: Talán egy telefon. (fülel) De nem az enyém.

BALÁZS DOKTOR: Ez nem telefon.

ANNA: Olyan, mint valami figyelmeztető hang.

BALÁZS DOKTOR: Inkább sziréna.

KOWACH DOKTOR: Atyaég? Mi jut eszedbe! Miért lenne sziréna? Az biztos nem ilyen dallamos.

ÁGNES: Az sokkal hangosabban szólna.

Figyelnek.

KOWACH DOKTOR: (Ágnesnak) Az ügyeleti szobából jön. Menjen már ki megnézni!

ÁGNES: Miért én? Mert nem hagytam magam fogdosni? Mindegy, úgyis mehetek ágytálazni Anna helyett. (kimegy)

ICU: (folyamatosan mozog a szobában, felmos, a többiek nem figyelnek rá) Én tudom, mi ez.

BALÁZS DOKTOR: Sosem hallottam még, pedig öt éve itt vagyok. Érdekes…

ANNA: Icu, maga hallotta már ezt korábban?

ICU: Igen, hallottam.

KOWACH DOKTOR: Ne csigázzon az Istenért, mondja már!

ICU: Épp ez előbb mondtam, hogy tudom mi ez. De ugye, engem nem lehet komolyan venni? Ez is amolyan humbug, ugye, doktor úr?

KOWACH DOKTOR: Elnézést, ha megbántottam! (mézesmázosan) Mondja, kedves Icu, mi ez?

ICU: Azt jelzi, hogy kapás van.

BALÁZS DOKTOR: (felkönyököl) Hogyhogy kapás van?

ICU: Úgy, hogy gyereket raktak a kinti inkubátorba.

ANNA: Úristen! Gyereket? Úgy… úgy… úgy érti, hogy valaki kitett egy csecsemőt? Illetve betett?

ICU: Gyerek vagy csecsemő?! Tőlem lehet purdé, kölök, akár pulya is, nem mindegy? A lényeg, hogy nem kellett az anyjának.

ANNA: Biztos benne, hogy erről van szó? Még sosem hallottam ezt a hangot.

ICU: Én is csak 2014-ben, de máig kiráz tőle a víz. Egy kisfiút találtak benne. A Csillag Máté nevet kapta. Elég csenevész volt szegény. Csoda, hogy megmaradt.

KOWACH DOKTOR: (döbbenten) Csenevész?

ANNA: De túlélte?

ICU: Mást nem tudok, csak azt, hogy lett neki anyja, apja.

BALÁZS DOKTOR (felül, megborzong)

Örökbe fogadták?

ICU: Úgy mondták.

Ágnes visszajön.

ÁGNES: Nem fogjátok elhinni, minek a hangja volt!

BALÁZS DOKTOR: Tényleg gyereket helyeztek a külső inkubátorba?

ÁGNES: Honnan tudja, doktor úr?

ANNA, BALÁZS DOKTOR, KOWACH DOKTOR: (egyszerre) Icutól.

ICU: Ugye, megmondtam?

Hallgatnak.

ANNA: De jól van a baba?

ÁGNES: Nem tudom, nagyon sírt. (bizonytalanul) Viszont szépen fel volt öltöztetve, puha fehér kezeslábasba. Az jó jel, nem?

ANNA: Remélem. Ugye már gondját viselik?

ÁGNES: Átvitték a csecsemősökhöz. Vizsgálják.

ANNA: Nem térek magamhoz. Vajon mi visz rá erre egy anyát?

ÁGNES: (Kowach doktorra néz) Talán, hogy nem megfelelő az apa.

KOWACH DOKTOR: (kissé sértődötten) Lehet, hogy az apa nem is tudja, hogy született gyereke.

ÁGNES: Más pedig mit nem adna azért, hogy legyen gyereke!

BALÁZS DOKTOR: Vagy a család nem nézte jó szemmel? Esetleg valakit már ápolnia kell?

KOWACH DOKTOR: Talán nem merte egyedül vállalni.

ANNA: Egyedül is el lehet egy gyereket tartani. Persze senki se mondta, hogy könnyű!

ÁGNES: Vagy túl fiatal, és még karrierre vágyik.

ANNA: Az nem lehet ok.

ÁGNES: Honnan tudod?

ANNA: Én sosem adnám a gyerekemet.

ÁGNES: Csak reméled, hogy sosem adnád.

Hallgatnak.

ANNA: Akkor ennek a csöppségnek ma van a születésnapja? Mint a lányomnak?

ÁGNES: Lehet, maximum egy-két napos. A szülészeten olyan rohangálás van, mint egy karácsonyi melegfront után. Csak annyit mondtak, hogy fiú.

ANNA: (lágyan) Kisfiú…

ICU: Én egyet nem értek! Egy gyerek miért olyan mihaszna szülőt választ, aki csak testi szülő lesz, és aztán eldobja őt?

ÁGNES: Idehozta.

KOWACH DOKTOR: Biológiai szülőnek hívják, nem testi szülőnek, kedves Icu. És nem a gyerek választ. A gyerek megfogan és megszületik, de nem választ. És valóban, valaki ide hozta, nem eldobta.

ICU: Mindegy az énnekem, maga mit hisz, mert márpedig a gyerek választ.

ÁGNES: Inkább az a kérdés, mi lesz a sorsa szegény árvának?

BALÁZS DOKTOR: Milyen furcsa. Máris árva, pedig valószínű még élnek a szülei…

ANNA: Aki leadja a gyerekét, az csak donor, nem szülő.

ÁGNES: Nem tudhatjuk.

KOWACH DOKTOR: Lehet, jobb így! Többre viheti, ha megfelelő helyre kerül.

Pittyen Ágnes telefonja.

ÁGNES: (megnézi a telefonját) Édes Istenem! Videó a babáról. Azóta is sír szegény.

KOWACH DOKTOR: Pedig egészségesnek látszik.

ANNA: Milyen nagy haja van!

ICU: Ebből biz’ Isten ember lesz!

ANNA: Még neve sincsen. Mégis mi lesz a neve?

ICU: Milyen névnap van?

ANNA: (megnézi a telefonján) Dániel.

ICU: Akkor ő biztosan Csillag Dániel lesz. Fontos, mit jelent.

ÁGNES: Hogyhogy mit jelent?

ICU: A nevek jelentenek valamit. Nem tudok én se mindent, ott a telefonja, nézze meg!

ÁGNES: (keres) Dániel. Jelentése: Isten megítél. (elgondolkodik) Ezt meg hogy kell érteni?

BALÁZS DOKTOR: Isten tudja! (elhallgat) Hmm, ezúttal szó szerint.

Hallgatnak.

ICU: Így megérkezni a világba! Egyedül, mint az ujjam, itt ni! (feltartja a mutatóujját) Még ha Isten tudja is…

ANNA: A tesómék gyereke másfél éves. Hozok tőle néhány kinőtt rugdalódzót.

ÁGNES: Én is tudok ezt-azt szerezni, majd’ minden barátnőm túl van a szülésen. Biztos Kowach doktor is tud segíteni?

KOWACH DOKTOR: Ööö, persze, hogyne. Van egy szétszedhető mózeskosár, babakocsival kombinált. Menő márka. Behozom. A nejem biztos nem bánja. Nem akar több gyereket.

ANNA: Csak ne sírna olyan keservesen!

ÁGNES: Hogy lehetne megnyugtatni?

BALÁZS DOKTOR: Megpróbálok énekelni neki, attól biztosan elcsendesedik.

A többiek döbbenten néznek rá.

BALÁZS DOKTOR: Miért? Juditka nekem énekelt, pedig már egész nagy voltam.

KOWACH: Aki olyan, mint az édesanyád?

BALÁZS DOKTOR: Igen, olyan. De mindenkinek csak Juditka.

Megint megszólal a hang.

ANNA: Elájulok. Újra kezdődik.

BALÁZS DOKTOR: Már megint?

KOWACH DOKTOR: Kizárt, hogy ilyen gyorsan egy új gyereket hoztak volna.

ÁGNES: Szaladok, megnézem.

Ágnes el.

ICU: Biztosan nem egy új talált gyerek. Sok évente történik ilyesmi. Talán csak takarítanak az első után, és véletlenül nyomta meg valaki.

KOWACH DOKTOR: Vagy meghibásodott a rendszer.

ANNA: Szegény gyerek, akinek ilyen a születése napja!

KOWACH DOKTOR: Szegény-szegény… Itt legalább szakszerű ellátást kap.

BALÁZS DOKTOR: És így valaki biztos fogja szeretni.

KOWACH DOKTOR: Néha van olyan, hogy valakit távolról tudunk csak szeretni.

ANNA: De majd valaki énekel neki, és magára helyezi?

BALÁZS DOKTOR: Rajtam aludhat, úgy tudok én is a legjobban pihenni.

Ágnes visszajön.

ÁGNES: Nem fogjátok elhinni. Az anya csengetett. Visszajött.

ANNA: Mégis mit akar?

ÁGNES: Meggondolta magát.

ANNA: Úristen! Ezt megteheti?

BALÁZS DOKTOR: (visszafekszik)

Ez hihetetlen! Mindig azt hittem, hogy ilyen soha nem történik.

ÁGNES: Állítólag hat hétig megteheti. Már lent szoptat a csecsemős nővér jelenlétében.

ANNA: Ez kegyetlenség!

BALÁZS DOKTOR: Talán csak megtévelyedett.

ÁGNES: Azt mondta, mégsem adja a fiát a világnak. Inkább maga neveli fel.