Bereczk Imola
Gyere haza!
Anna, ápoló (40)
Ágnes, ápoló (37)
Balázs doktor (52)
Kowach doktor (48)
Icu, takarító (63)
HELYSZÍN: Kórházi pihenő. Két ágy, asztal, 4 szék, rajta kávégép és egy mikró. Barátságtalan, rideg hely
Kora reggel van. Balázs doktor fekszik egy ágyon. Icu bejön nagy elánnal. Fülén fülhallgató, énekel
ICU: (énekel) Boldogság, gyere haza! (lekapja a fülhallgatót) Bocsánat, azt hittem nincs itt senki, és takaríthatok.
BALÁZS DOKTOR: Miért, mennyi az idő?
ICU: Öt, uram.
BALÁZS DOKTOR: Akkor, hogy ne lenne? Még egy óra a váltás. (átfordul a másik oldalára) Persze, ha Kowach nem késik…
ICU: Már itt van.
ANNA (bejön): Tud jönni uram? Állítólag sürgős.
BALÁZS DOKTOR: Egész éjjel fenn voltam. Nem tudja megvárni a váltást az állítólag sürgős? Kowach előbb-utóbb csak betéved.
ICU: Kowach doktor már megérkezett. Az előbb is mondtam.
BALÁZS DOKTOR (Annának): Hallotta, itt a váltás.
ANNA: Arról az apró nőről beszélek, tudja, a kettesből. Nem érzi a kezét.
BALÁZS DOKTOR: Nem is a kezét műtöttem, az a nő folyton panaszkodik.
ANNA: Akire azt mondta, hogy úgy hasonlít a nővérére.
BALÁZS DOKTOR: Ezzel nem fog meghatni, különben is csak fogadott nővérem. Szóljon Kowachnak! Én pár perc és megyek haza.
ÁGNES (belép): Kowach a kantinban kávézik. Kértem, hogy nézze meg a laparoszkópiás epekövest. Azt mondta, hatig még a saját koffein- és nikotinszintjével lesz elfoglalva.
ANNA: Mindegy nekem. Én úgyis lelépek. Elkéredzkedtem, sütnöm kell.
ÁGNES: Nem úgy volt, hogy délig vagy?
ANNA: Adél születésnapja van.
ÁGNES: Megint a lányod! Nekem bezzeg sose lesz gyerekem, ha minden randit lemondok.
ANNA: Mi köze ennek a te randidhoz?
ÁGNES: Sose végzek, ha helyetted is ágytálazhatok.
ANNA: Nem kell annyi Kowachcsal csacsogós cigiszünet.
Bejön Kowach doktor. Senkinek sem köszön, csak fülel.
ANNA: (halkan, de azért úgy, hogy Kowach doktor meghallja, bizalmaskodva)
És miféle randi? Újabb apajelölt?
ÁGNES: Most irigykedsz, mi? (hencegő hangon) Műszakvezető a központiaknál.
ANNA. (nevetve): Ja, hogy mentős? Akkor megvár.
ÁGNES: (puffog) Persze, hogy megvár! Bárkit megkaphatna, mégis én kellek neki. Magas, nincs pocakja, mint egyeseknek (jelentőségteljesen Kowach doktorra néz), és nem kopaszodik. Csakhogy még négykor is itt fogok infúziót bekötni, ahelyett, hogy a fodrásznál kapnék új színt.
ANNA: (maga elé) Én is jobban szeretnék munka után a Szamosban méregdrága torták közül válogatni egy gáláns úriember kíséretében, ahelyett, hogy egyedül kísérletezem öt négyzetméteren egy hülye túrótortával, mégsem rovom fel senkinek.
BALÁZS DOKTOR: Kit érdekel ez a locsogás? Teherbe esni ősz hajjal is lehet. Jó lenne nem a magánügyeikre kelni.
ÁGNES: Nem is vagyok ősz!
KOWACH DOKTOR: (Balázs doktornak) Látom, laza éjszakád volt.
BALÁZS DOKTOR: Kíváncsi vagyok, hogy bírnál zsinórban két hetet?
KOWACH DOKTOR: (Ágnesnek súgja) Egyébként nagyon csinos vagy ma. Boldog lehet az a férfi, aki veled randizik (bizalmasan megsimogatja).
ÁGNES: (halkan, közben leveszi magáról a Kowach doktor kezét) Egy hét a feleségeddel, és megint érdekes vagyok? Hagyjuk már!
(hangosan) Hogyhogy csak egy hétre utazott a családdal, doktor úr?
KOWACH DOKTOR: (sértődötten elhúzódik Ágnestől) Szólított az esküm.
ÁGNES: (halkan, maga elé) Vagy eddig bírtad.
KOWACH DOKTOR: (Balázs doktorhoz fordul) Könnyű éjszaka, és most már egész nap alhatsz.
BALÁZS DOKTOR: Ja, vagy otthon is kórházasat játszom. A nappalink palliatív ellátó lett.
ICU: Juditka jobban van? Hazaadták?
BALÁZS DOKTOR: Hazakönyörögte magát, de nem azért, mert jobban lenne.
KOWACH DOKTOR: Csaknem édesanyád?
BALÁZS DOKTOR: Nem. Ő simán Juditka. Bár mindent neki köszönhetek.
ICU: Próbálták a mezei zsurlót, amit hoztam?
BALÁZS DOKTOR: (ingerülten) Icu kedves, ne fárasszon már maga is! Nincs az a tea, ami használ egy végstádiumosnak.
ICU: Dehogynem! Van olyan jó, mint a lassan csöpögő méreg.
KOWACH DOKTOR: Komolyan, mintha nem a legmodernebb eljárást alkalmaznánk.
BALÁZS DOKTOR: Pedig szart sem ér a tudományunk, ha egy egészségesen élő hatvanötéves utolsó heteit nem tudjuk elviselhetővé tenni.
ICU: Vagy ott a biorezonanciás vizsgálat. A régi osztálytársam szomszédját is meggyógyították. Kapott vitaminkoktélt, és egy hónap múlva jól lett, pedig mikor bemérték, alig húsz százalékon volt az energiaszintje.
KOWACH DOKTOR: (Icunak) Ezerszer kértem, hogy ne jöjjön mindenféle hókuszpókusszal! Most jöttem haza Ibizáról, és rögtön az első nap elveszik a kedvem attól, hogy életeket mentsek.
BALÁZS DOKTOR: (gúnyosan felnevet) Micsoda nagy szavak!
KOWACH DOKTOR: (nyel egyet) Térjünk inkább a tárgyra. Megcsinálták a kávégépet, vagy vegyek ki még egy hetet valahol?
ANNA: Dehogy csinálták! Tegnap már a mikró is szikrázott.
BALÁZS DOKTOR: Nem a kantinból jössz? Minek a kávé?
ÁGNES: (Kowach doktornak gúnyosan, nevetve) Majd Icu hoz magának spéci gyógyteát. Attól biztos felébred.
ICU: Van élénkítő tea. Övsömörre is hatásos.
KOWACH DOKTOR: Elég! Ennyi sületlenséget kávé nélkül nem tudok elviselni.
Ekkor csengőhang szólal meg, mind elhallgatnak.
BALÁZS DOKTOR: Mi ez?
ÁGNES: Talán egy telefon. (fülel) De nem az enyém.
BALÁZS DOKTOR: Ez nem telefon.
ANNA: Olyan, mint valami figyelmeztető hang.
BALÁZS DOKTOR: Inkább sziréna.
KOWACH DOKTOR: Atyaég? Mi jut eszedbe! Miért lenne sziréna? Az biztos nem ilyen dallamos.
ÁGNES: Az sokkal hangosabban szólna.
Figyelnek.
KOWACH DOKTOR: (Ágnesnak) Az ügyeleti szobából jön. Menjen már ki megnézni!
ÁGNES: Miért én? Mert nem hagytam magam fogdosni? Mindegy, úgyis mehetek ágytálazni Anna helyett. (kimegy)
ICU: (folyamatosan mozog a szobában, felmos, a többiek nem figyelnek rá) Én tudom, mi ez.
BALÁZS DOKTOR: Sosem hallottam még, pedig öt éve itt vagyok. Érdekes…
ANNA: Icu, maga hallotta már ezt korábban?
ICU: Igen, hallottam.
KOWACH DOKTOR: Ne csigázzon az Istenért, mondja már!
ICU: Épp ez előbb mondtam, hogy tudom mi ez. De ugye, engem nem lehet komolyan venni? Ez is amolyan humbug, ugye, doktor úr?
KOWACH DOKTOR: Elnézést, ha megbántottam! (mézesmázosan) Mondja, kedves Icu, mi ez?
ICU: Azt jelzi, hogy kapás van.
BALÁZS DOKTOR: (felkönyököl) Hogyhogy kapás van?
ICU: Úgy, hogy gyereket raktak a kinti inkubátorba.
ANNA: Úristen! Gyereket? Úgy… úgy… úgy érti, hogy valaki kitett egy csecsemőt? Illetve betett?
ICU: Gyerek vagy csecsemő?! Tőlem lehet purdé, kölök, akár pulya is, nem mindegy? A lényeg, hogy nem kellett az anyjának.
ANNA: Biztos benne, hogy erről van szó? Még sosem hallottam ezt a hangot.
ICU: Én is csak 2014-ben, de máig kiráz tőle a víz. Egy kisfiút találtak benne. A Csillag Máté nevet kapta. Elég csenevész volt szegény. Csoda, hogy megmaradt.
KOWACH DOKTOR: (döbbenten) Csenevész?
ANNA: De túlélte?
ICU: Mást nem tudok, csak azt, hogy lett neki anyja, apja.
BALÁZS DOKTOR (felül, megborzong)
Örökbe fogadták?
ICU: Úgy mondták.
Ágnes visszajön.
ÁGNES: Nem fogjátok elhinni, minek a hangja volt!
BALÁZS DOKTOR: Tényleg gyereket helyeztek a külső inkubátorba?
ÁGNES: Honnan tudja, doktor úr?
ANNA, BALÁZS DOKTOR, KOWACH DOKTOR: (egyszerre) Icutól.
ICU: Ugye, megmondtam?
Hallgatnak.
ANNA: De jól van a baba?
ÁGNES: Nem tudom, nagyon sírt. (bizonytalanul) Viszont szépen fel volt öltöztetve, puha fehér kezeslábasba. Az jó jel, nem?
ANNA: Remélem. Ugye már gondját viselik?
ÁGNES: Átvitték a csecsemősökhöz. Vizsgálják.
ANNA: Nem térek magamhoz. Vajon mi visz rá erre egy anyát?
ÁGNES: (Kowach doktorra néz) Talán, hogy nem megfelelő az apa.
KOWACH DOKTOR: (kissé sértődötten) Lehet, hogy az apa nem is tudja, hogy született gyereke.
ÁGNES: Más pedig mit nem adna azért, hogy legyen gyereke!
BALÁZS DOKTOR: Vagy a család nem nézte jó szemmel? Esetleg valakit már ápolnia kell?
KOWACH DOKTOR: Talán nem merte egyedül vállalni.
ANNA: Egyedül is el lehet egy gyereket tartani. Persze senki se mondta, hogy könnyű!
ÁGNES: Vagy túl fiatal, és még karrierre vágyik.
ANNA: Az nem lehet ok.
ÁGNES: Honnan tudod?
ANNA: Én sosem adnám a gyerekemet.
ÁGNES: Csak reméled, hogy sosem adnád.
Hallgatnak.
ANNA: Akkor ennek a csöppségnek ma van a születésnapja? Mint a lányomnak?
ÁGNES: Lehet, maximum egy-két napos. A szülészeten olyan rohangálás van, mint egy karácsonyi melegfront után. Csak annyit mondtak, hogy fiú.
ANNA: (lágyan) Kisfiú…
ICU: Én egyet nem értek! Egy gyerek miért olyan mihaszna szülőt választ, aki csak testi szülő lesz, és aztán eldobja őt?
ÁGNES: Idehozta.
KOWACH DOKTOR: Biológiai szülőnek hívják, nem testi szülőnek, kedves Icu. És nem a gyerek választ. A gyerek megfogan és megszületik, de nem választ. És valóban, valaki ide hozta, nem eldobta.
ICU: Mindegy az énnekem, maga mit hisz, mert márpedig a gyerek választ.
ÁGNES: Inkább az a kérdés, mi lesz a sorsa szegény árvának?
BALÁZS DOKTOR: Milyen furcsa. Máris árva, pedig valószínű még élnek a szülei…
ANNA: Aki leadja a gyerekét, az csak donor, nem szülő.
ÁGNES: Nem tudhatjuk.
KOWACH DOKTOR: Lehet, jobb így! Többre viheti, ha megfelelő helyre kerül.
Pittyen Ágnes telefonja.
ÁGNES: (megnézi a telefonját) Édes Istenem! Videó a babáról. Azóta is sír szegény.
KOWACH DOKTOR: Pedig egészségesnek látszik.
ANNA: Milyen nagy haja van!
ICU: Ebből biz’ Isten ember lesz!
ANNA: Még neve sincsen. Mégis mi lesz a neve?
ICU: Milyen névnap van?
ANNA: (megnézi a telefonján) Dániel.
ICU: Akkor ő biztosan Csillag Dániel lesz. Fontos, mit jelent.
ÁGNES: Hogyhogy mit jelent?
ICU: A nevek jelentenek valamit. Nem tudok én se mindent, ott a telefonja, nézze meg!
ÁGNES: (keres) Dániel. Jelentése: Isten megítél. (elgondolkodik) Ezt meg hogy kell érteni?
BALÁZS DOKTOR: Isten tudja! (elhallgat) Hmm, ezúttal szó szerint.
Hallgatnak.
ICU: Így megérkezni a világba! Egyedül, mint az ujjam, itt ni! (feltartja a mutatóujját) Még ha Isten tudja is…
ANNA: A tesómék gyereke másfél éves. Hozok tőle néhány kinőtt rugdalódzót.
ÁGNES: Én is tudok ezt-azt szerezni, majd’ minden barátnőm túl van a szülésen. Biztos Kowach doktor is tud segíteni?
KOWACH DOKTOR: Ööö, persze, hogyne. Van egy szétszedhető mózeskosár, babakocsival kombinált. Menő márka. Behozom. A nejem biztos nem bánja. Nem akar több gyereket.
ANNA: Csak ne sírna olyan keservesen!
ÁGNES: Hogy lehetne megnyugtatni?
BALÁZS DOKTOR: Megpróbálok énekelni neki, attól biztosan elcsendesedik.
A többiek döbbenten néznek rá.
BALÁZS DOKTOR: Miért? Juditka nekem énekelt, pedig már egész nagy voltam.
KOWACH: Aki olyan, mint az édesanyád?
BALÁZS DOKTOR: Igen, olyan. De mindenkinek csak Juditka.
Megint megszólal a hang.
ANNA: Elájulok. Újra kezdődik.
BALÁZS DOKTOR: Már megint?
KOWACH DOKTOR: Kizárt, hogy ilyen gyorsan egy új gyereket hoztak volna.
ÁGNES: Szaladok, megnézem.
Ágnes el.
ICU: Biztosan nem egy új talált gyerek. Sok évente történik ilyesmi. Talán csak takarítanak az első után, és véletlenül nyomta meg valaki.
KOWACH DOKTOR: Vagy meghibásodott a rendszer.
ANNA: Szegény gyerek, akinek ilyen a születése napja!
KOWACH DOKTOR: Szegény-szegény… Itt legalább szakszerű ellátást kap.
BALÁZS DOKTOR: És így valaki biztos fogja szeretni.
KOWACH DOKTOR: Néha van olyan, hogy valakit távolról tudunk csak szeretni.
ANNA: De majd valaki énekel neki, és magára helyezi?
BALÁZS DOKTOR: Rajtam aludhat, úgy tudok én is a legjobban pihenni.
Ágnes visszajön.
ÁGNES: Nem fogjátok elhinni. Az anya csengetett. Visszajött.
ANNA: Mégis mit akar?
ÁGNES: Meggondolta magát.
ANNA: Úristen! Ezt megteheti?
BALÁZS DOKTOR: (visszafekszik)
Ez hihetetlen! Mindig azt hittem, hogy ilyen soha nem történik.
ÁGNES: Állítólag hat hétig megteheti. Már lent szoptat a csecsemős nővér jelenlétében.
ANNA: Ez kegyetlenség!
BALÁZS DOKTOR: Talán csak megtévelyedett.
ÁGNES: Azt mondta, mégsem adja a fiát a világnak. Inkább maga neveli fel.