Somogyi Tibor

Bezárva



Szereplők:

FÉRJ

FELESÉG

FÉRFI



1.

(Félhomály. Éjjeliszekrény. Rajta egy műanyag flakon. Vaságy, rajta matrac, pléd, párna. A pléd alatt egy férfi. 30 körüli jóképű férfi. Félig zaklatottan. Félig kétségbeesetten, fejhangon énekel: „Nem vagyok én apáca,/ Nem élhetek bezárva,/ Te sem vagy kedvesem börtönőr,/ Engedj ki hát a hűvösből” Egyre halkabb, majd a harmadik éneklés után hirtelen elhallgat, körülnéz és magában kezd beszélni)


FÉRFI: Bezártak. Nem ma. És nem tudom magam azzal vigasztalni, hogy nem én vagyok bezárva, hanem az ajtó. Minden be van zárva. M-i-n-d-e-n. Nem attól lesz zárva valami, hogy fordul a kulcs és kattan a zár, egyszer vagy kétszer. Ó, nem. Mindez kevés hozzá. A pántok és a lakatok is kevesek. Az is kell, hogy elveszítsd a kulcsot önmagadhoz. Van, aki bekattan a fogságban, más képezi magát. De ha be vagy zárva, kétszeresen, sőt százszorosan rosszabb, ha nincs veled senki szorult helyzetedben. Egyedül. Milyen érdekes, hogy a „zárva” szóban benne van az „árva”. Az árva is egyedül van, elhagyva és nem segítenek rajta. Pedig szüksége lenne rá. Nem, nem, biztos van valaki, aki lát (kinéz a nézőkre, majd, majd le) fent vagy lent, vagy láthatatlanul előttem, de lát. Láttok, hallotok? Angyalok, démonok, kísértetek, bogarak, hallucinációk… Ti, láthatatlan nézők, válaszoljatok! Jó, nem kell válasz. Úgy mondom, mintha figyelnétek. Mindig be vagyunk zárva, a corpus humani börtönébe, ítéletnapig együtt kell lenni saját magunkkal és ettől a borzalomtól, nincs, aki életünkben megszabadítson, csak tompítani tudjuk állandó háttérzajjal, random társasággal. De most csak a csend, bazdmeg olyan csend, hogy némán üvölt bele az agyamba és muszáj beszélnem…Kint is be van zárva minden a vuhani kis élőlény miatt


… Él ez egyáltalán? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy be vagyunk zárkózva és én még azon belül is kétszeresen be vagyok zárva, mintha matrjoska babák legközepébe rakott volna a sors és nem ez a legrosszabb, hanem ami ez után következik. Ugye van itt valaki, aki nézi, ahogy szenvedek (lelöki a takarót és ekkor látjuk, hogy jobb keze ágyhoz van bilincselve) és segít rajtam? Ilyen helyzetbe kerültem, pedig nem ezt érdemeltem. Tudom, nem ki-ki érdemei szerint, de valakinek meg kell hallania ezt az igazságot. Milyen érdekes, az öröm és a boldogság okát nem keressük, de a szenvedését igen. Háhá, nem hiába végeztem filozófia szakot is, eszembe jutnak néha ilyen magvas dolgok, akkor is, ha netpincéres futárként dolgozom. Én csak kihoztam egy megrendelést… Koronavírus idején… Ide ki a külvárosba… Lemerült a telefonom, elnéztem az utcát és rossz helyre csengettem be… Aztán leütöttek és itt ébredtem, ide bilincselve, ebben a melléképületbe. Ennek vagy… négy napja… öt… nem tudom.


Szomjas vagyok, a víz a flakonból elfogyott, a beszédtől csak egyre szomjasabb leszek… á, nem bírom. És csak este hoznak vizet, némi maradékot. De miért történik ez? Kell lennie oknak. Hogy leütöttek, idebilincseltek és kínoznak. De nem mondanak semmit. És visszajönnek és folytatni fogják. Egyre durvábban. Vízcseppeket csepegtetnek a homlokomra, megmosdatnak savval, kézfertőtlenítőt spriccelnek az erőszakkal kifeszített számba, miközben tárgyilagosan elmondanak mindennek. Kitépik nyelvemet, kiszúrják a fülemet meg a szememet, letépik a körmeimet, kiverik a fogam, öngyújtóval égetik a herezacskómat, cukkinit dugnak a fenekembe vagy piócákat raknak rám… Aztán persze meg fognak ölni. Tudom, hogy ez lesz a vége. És lehet, hogy könyörögni fogok ezért a végért.


2.

(Férj harmincas évei végén járó, átlagos külsejű. telefonját görgeti, Feleség kb. harmincéves, de kislányos arcú, romantikus regényt olvas.)


FELESÉG: Ízlett a vacsora?


FÉRJ: Aham.


FELESÉG: Ez nem hangzott meggyőzően.


FÉRJ: Finom volt, főleg az első három nap. Lehetne változatosabb az étrend.


FELESÉG: Mint az életünk.


FÉRJ: Azért vannak lehetőségek.

(Hosszú csend)


FELESÉG: Mit csinálsz?


FÉRJ: Olvasok.


FELESÉG: Mit olvasol?


FÉRJ: Netet.


FELESÉG: Azt nem olvasni szokták, hanem használni.


FÉRJ: Akkor használom.


FELESÉG: Nem azt mondtad, hogy olvasol?


FÉRJ: Pff.


FELESÉG: Mi „pff”? Biztos valami pornót nézel.


FÉRJ: Mert azt szoktam.


FELESÉG: Csak hülyülök, hiszen tudod. (Csönd) Tudod?


FÉRJ: És a regény milyen?


FELESÉG: Jó.


FÉRJ: Mi a címe? A szenvedély titkai?


FELESÉG: Nem, A titkos szenvedély.


FÉRJ: A főhős gondolom egy izmos, jól szituált, jóképű, de rejtélyes férfi, aki harcias, hihetetlenül határozott, ugyanakkor gyengéd és főleg gondolatolvasó.


FELESÉG: No, igen. Épp egyetlen gyengéd mozdulattal letépte a lány blúzát.


FÉRJ: Szóval pornót olvasol.


FELESÉG: Kapd be.


FÉRJ: Egyébként én hírportálokat olvasok. Csak a szokásos. Mindenütt tombol a vírus.


FELESÉG: Mit is csinálna?


FÉRJ: Guamban sokan halálra itták magukat, mert úgy hallották, hogy az alkohol véd a vírustól.


FELESÉG: És inkább rájuk kellett volna locsolni?


FÉRJ: Tudod, az elmúlt hetek alatt egyre többet olvasok erről az egészről. Ott van például a maszk. Maszkot viselni teljesen értelmetlen, hacsak nem vagy Batman, meg a WHO ajánlásait követjük, de talán jobb, ha hordod, mert megvédhet, de lehet, hogy csak kifelé akadályozza a vírust, de talán egy kicsit befelé is. Ha hordasz, az sem mindegy, milyet, semmiképpen ne textilt, de nyugodtan készíts otthon maszkot az anyósod használt melltartójából, mert az is jobb, mint semmi. Ne menj be a kórházba szakrendelésre, kivéve, ha oda kell menned. Ugyanez érvényes az orvosi rendelőkre, oda is csak végszükség esetén menj, feltéve, ha nem vagy beteg. Egyébként is mindenki maradjon otthon, de azért fontos kimenni a friss levegőre. Maradj otthon, mert a mostani vírus halálos és fertőző, de mégsem olyan félelmetes, de okozhat akár teljes katasztrófát is. A gumikesztyű nem segít, de mégis hasznos lehet. A vírus nem ártalmas a gyerekekre, illetve az egészséges fiatalokra, kivéve azokat, akik mégis megbetegszenek vagy Kawasaki-szindrómát kapnak a koronától és meghalnak. Ha megbetegszel, sokféle tüneted lehet, de tünetek nélkül is megbetegedhetsz. Lehetnek tüneteid anélkül, hogy megbetegednél. A vírus különböző felületeken két órán keresztül, nem inkább négy vagy hat, szóval húsz órán keresztül aktív marad. Vagy napok? Számoljuk a halálesetek számát, sőt a halálozási arányt is, de fogalmunk sincs, mihez képest, mert nem tudjuk, mennyien betegedtek meg. Addig otthon kell maradnunk, amíg el nem tűnik a vírus. De csak akkor fog eltűnni, ha meglesz a nyájimmunitás, azaz már körbejárt. Ehhez az kellene, hogy találkozzunk másokkal…

FELESÉG: Vagyis?


FÉRJ: Minél többet tudunk meg ezekről a kis szarháziakról, annál biztosabbak lehetünk, hogy nem tudunk semmit.

FELESÉG: Egyszer csak véget ér az egész. Véget kell érnie. Majd, ha lesz vakcina. De addig… Várom már az estét.

FÉRJ: Jobban be kell osztanunk a pénzt. Bár igaz, hogy kevesebbet keresek, kevesebbet is költünk. Tényleg ma este hová ne menjünk el?


FELESÉG: A színházba. Megint ne nézzünk meg valamit.


FÉRJ: Mit szeretnél nem meg nézni? Analitikus norvég drámát? Egy jó véres Shakespeare-t?


FELESÉG: Ne tragédiát! Valami vicceset, de ne legyen hosszú.


FÉRJ: Egy francia vígjáték jó lesz! Moliére? Nem? Akkor Sardou, mondjuk. Azt se játsszák, szóval tudjuk nem nézni. Ez kell ilyen vészterhes időben. Hol foglaljak helyet?


FELESÉG: A második emeleti páholy jó lesz.


FÉRJ: Nagyon jó, akkor ott nem fogunk ülni és onnan nem látjuk az egészet.


FELESÉG: Szuper lesz! Köszönöm az ötletet. Neked mindig eszedbe jut valami! Holnap ugye nem megyünk el koncertre? Lécci, lécci.


FÉRJ: De csak a te kedvedért. Gyere, kezdjünk készülődni!


FELESÉG: És Peti?


FÉRJ: Eljátszik a telefonján. Látod, ki se jön a szobájából most sem. Meg nagyfiú már! Hétéves.


FELESÉG: Vajon mivel játszik? Harcos vagy mászkálós?


FÉRJ: Vagy valami sport. FIFA vagy Forma-1…


FELESÉG: Autóssal ne!


FÉRJ: Vagy virtuális háziállatot gondoz.