Invokáció Fellinger Károly / Pálinkás Libornak / A feneketlen kútban a legkönnyebb fenékre esni, hogy túl legyek rajta, egyszer sem ugrom bele, elég végig gyalogolnom, Jákob létrájának a földre zuhant árnyékán, hallom, ahogy tüzelőfának reccsennek szét lassan az égig érő létrafokok, közben találkozom magammal, elrebegve egy imát, jaj, nehogy még felismerjen, nehogy tükörnek nézzen, mögém lásson. Szimónidész A csend történelem, az életfa alatt állsz, innét a legjobb a rálátás