Körtesi Márton

Vécéporesz



Máig nehezen értem, hogy

hogy sikerült vérig sérteni.

Persze tudom, sajnálom is,

tapintatlanul jártam el,

de tényleg ennyire?


Hogy parancsszóra

sem mentem beléd,

hiába tartottalak fenn

hajnalhasadásig,

ezt még elfogadtad,


de kék herékre

én se számítottam,

nem hagyott aludni -

muszáj volt kezelnem,

hogy nyugtom legyen.


Még rám is vigyorogtál,

hogy menjek ki vécére,

nézzek egy jó poreszt;

mire aztán visszatértem,

mindennek vége volt.















Hórukk



Aztán sosem hívtalak.

Nem is tudom, miért így köszöntem el,

bele se gondoltam, csak miután

az ajtót már becsuktam

jöttem rá, hogy mit ígérgetek.


Azt se tudom, elhitted-e,

nem hajtottad be rajtam,

de hát hogy is, hiszen

ismerősök se voltunk

az egy estikét kivéve,


záráskor a dohányzóban

teli pofával szoknyádba merülve,

amíg ránk nem nyitott

egy vigyorgó alumnus,

hogy csatlakozhat-e.


A hazamenet nem is rémlik,

csak egy fáradt hórukk lefekvés előtt,

és hogy talán egy évre rá,

bár épp nem voltam magamnál,

mintha te szóltál volna utánam valahol.




























Körtesi Márton (1990, Pécs) műszaki szakszövegíró, a Litmusz Műhely irodalmi podcast társműsorvezetője, verseket ír.

0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v