Szálinger Balázs

Nem fáradhatok el


Édes Néném! Nem fáradhatok el,

Ez a környezet megegyezett rólam.




Mikes Kelemen az álomlátás hasznáról beszél, s közben rádiót hallgat


Dunát ostromló épületben vártam,

Egy Liszt Ferenc Hangszigetelt Üveg

Lapja mögött, az egykori utcánkban,

Nem is tudom már, melyik kerület,

És béke volt. Felfakadtak a felhők,

Hagyták a fényt a kórházfalakon,

Alkonyodott, s míg a gyerekem felnőtt,

Angyal István tankokat lőtt agyon.

Ne félj, barátom, ebben bízom én is,

Ne féld álmodni, hogy nincs háború,

Hisz eladtad az országod, és mégis

Megálmodhatod, milyen alakú,

Milyen füvű, milyen röptű, s milyen,

Ha már belőled nincs ott semmi sem.




Mikes Kelemen sóhajt, és fának nevezi nénjét



Telkem végében tengeri kijárat,

A jövőmön nyúlós antikvitás.

Fáim illata már nem idéz fákat,

Édes Néném, csak te, és semmi más.

Úgy áldalak, mint isteni szerencsét,

Egy partomhoz verődött karcsú fát,

Amit letett itt egy szeles istenség,

S közben elvitt egy többször akkorát.

Ha majd nagy leszel, s én még áruló, mondd,

Vezeted majd a makacs vizeket?

Túléled-e ezt a hitehagyó kort

A flóra helyett, ami elveszett?

Simogatsz-e, mintha a dolgod volna

Görbén, szépen, a víz fölé hajolva?


























Szálinger Balázs vagyok, 1978-ban születtem Keszthelyen. Verseket írok, verses darabokat. Néha ilyen névjegyekkel is meg kell próbálkoznom. Ilyenkor mindig nagyon sok energiát égetek el.

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 22.jpg
Kollázsok6.jpg
arrow&v