Juhász Zsuzsanna

Hazánk lánya



Hogyan? Azt kérded, mikor dughatod már meg?

Hát honnan tudjam én ezt kétezer kilométerről, kislányom? És nem mondom neked, de hülyén is érzem magam, mert elhatároztam, ha hívsz, azzal kezdem, hogy de jó volna téged már úgy alaposan megölelni. De tényleg. A héten volt egy pillanat az éjszakai műszakom alatt a cigiszünetemben, mikor egyszerűen, csak úgy szívesen megöleltelek volna. Bár nem, nem hiányoztál, ne félj. Nem minden napra, és nem az egészedet akartam, csak deréktól felfelé egy jó nagy, szorítós ölelést. Tudod, amilyet szoktunk.


Erre te azt mondod, új fiúd van, úgy három-négy hetes, és az a bajod vele, hogy túl lassú, hogy nem tudod, mikor kaphatod végre meg, anélkül hogy végleg elijesztenéd. Tisztára, mintha te lennél a srác, de ez már nem izgat. Ezt már kezdem megszokni, hogy ilyen, ilyen az új, fiatal lánynemzedék. Az önállósodással, azzal, hogy a nők önmagukat tartják el, eljött a nők azon joga is, hogy fektessenek. Lefektessék a srácokat, kedvükre. No persze ehhez az is kellet, hogy az én anyanemzedékem ne nevelje beléjük, hogy csak és kizárólag akkor lehet orgazmusuk egy férfi alatt, ha szerelmesek beléjük. Ami persze, hogy nem igaz, és az sem, hogy az orgazmuskor felszabaduló hormon, az oxitocin a férfiakhoz köti őket, ha akarják, ha nem. Mintha a nő egy hormonrobot lenne, és azé lenne örökre, aki belőle ki tudja piszkálni az oxitocint. Ez szerintem csak a férfiak vágya, mégpedig önimádó és hatalomvágya, hogy de jó is lenne, ha minden nő, aki velük orgazmust él át, hozzájuk kötődne. Hogy legközelebb nekik már ne kelljen semmit tenni. A nők pöccre indulnának, mint a kocsi, vagy füttyre, mint a jól nevelt kutyák a sétához. Bár, ha meggondolod, kislányom, ugyan mit is kezdenének egy csomó, csak rájuk vágyakozó nővel.


Na szóval, végül is örülök, hogy nem az én ölelésemre vágysz, jut eszembe, felnőttél, és ennyi idős koromban én se az anyám ölelésére vágyogattam, hát megértelek. És fektesd le nyugodtan a srácot bármikor, bár a fiúk talán még mindig nem szeretik, ha a nők kezdeményeznek. És szerintem se mindig jó, ha te indítasz, ha elkapod és az ágyadba cipeled, mert mi van, ha már ott van, ha már szépen elrendeztél neki mindent, könnyű vacsorát, gyertyafényt, folyós-édes, csókhoz való desszertet, de aztán az istennek se áll föl neki. Hát akkor inkább indítson a férfi, ő tudja, ő érzi, beindul-e odalent, ha eljön a perc. De megint csak szerintem, ők se tudják, ők is csak blöffölnek, hogy uralják, hogy kézben tudják tartani a péniszüket. Szerintem ők se tudják mindig, és száz százalékosan, hogy feláll-e vagy sem. Azért, látod, van egy terület, amit még ők se tudnak uralni, bármennyire is akarnák. Talán éppen ezért, önmaguk kárpótlásaként törekszenek minden más egyéb uralására. A tutira, ami a péniszükön túl van, állásra, ingatlanra, jachtra, világ körüli utazásra, vagy legalább egy kis hazai részvényre. Szóval nekik se lehet könnyű. Pláne most. Hogy nem elég, hogy nem akármikor áll föl nekik, ráadásul kompenzálni se tudnak, mert minden pénz elmegy a puszta megélhetésre, gyűjteni, félretenni alig lehet. De minek is, úgyis elvinné az infláció vagy a Nagy Bedőlés. Mert azt olvasom, hogy nagy, világméretű bedőlés lesz. De ne izgulj értem, én már ezt megszoktam, én minden hónapban bedőlök. Mert hol ez, hol az romlik el, és a céltartalékot folyton elviszi egy szerelő. Ferenczi úr már nem is jött a múltkor, mert előre közöltük pontosan a pénzkeretet. És azóta is magasról letojja, van-e meleg vizünk fürdésre, mosogatásra.


De te ezzel ne törődj, tudok én még vizet melegíteni a gázon. Különben is, átvettem apádtól a buddhista tanokat, vagyis egyet a héten biztosan. Hogy minden tanítás. És akkor én azt tanultam meg ettől az egyébként jóravaló szakembertől, hogy én is tojjak le magasról mindent, amit tudok. Mert nekem legalábbis úgy tetszik, hogy aki nem azt teszi, az éhen hal, vagy a híd alatt végzi. Én meg, tudod jól, hogy nehezen viselem a hideget. Fázós vagyok. Lehet, azért, mert hol ezen, hol azon filózok, és az agyamba megy minden fincsi, jó meleg vér, a hülye, fázós végtagjaim helyett. Mert ezt a hülye időjárást! Figyeled? Márciusban hó, áprilisban nyár, most májusban meg ősz vagy kora tavasz vagy micsoda. Szóval hideg van.


De te csak kefélj nyugodtan bármikor, bárkivel, én megértelek. Fiatal vagy, forró a véred, ráadásul, de tényleg, olyan apokalipszis előtt, sőt végítéletet váró hangulat van itt. Nálatok is? Bár én még csak ott tartok, nem is mondtam neked, hogy megálltam egy pillanatra, mikor a rádióból véletlenül azt hallottam, hazánk. Te, nekem ez olyan idegenül csengett most. És hirtelen el is szégyelltem magam. Mert valaha én büszke voltam erre a szóra, olykor vagy csak megszokottan közönyös, például, hogy ki látogatott hazánkba. Érted? De most elöntött a szégyen e szóra, az a tudat, hogy ez a szó hamis. Nincs mögötte semmi igazságtartalom. Mert szerintem nincsenek már országok, hazák, csak jobb-rosszabb megélhetési övezetek vannak szerte a világon. Jobb-rosszabb kormányok, amelyek vagy törődnek vagy nem a munkanélküliség megoldásával, a tömeges szegénység enyhítésével. És talán míg nagy, fő-, városok vannak, amik még tartják magukat, és igyekeznek, ha nem is termelő, de szolgáltatói munkát adni. Szóval én így látom, s akkor hazája csak annak van, aki megél itt jól-rosszul, s az bizony már régóta nem száz százalék. Szóval hazája itt csak kb. kétharmadunknak van, de mi se vagyunk biztosak benne, hogy ez sokáig így marad. De te törődj csak a sráccal, bár az írekről én csak azt tudom világjárói pletykákból, hogy ha egy lány a fiúnál alszik, akkor őt a fiúnak minél előbb feleségül kell venni, a hagyományok szerint. Úgyhogy készülj fel rá, hogy esetleg az egyéjszakásnak induló pasid reggel megkéri a kezedet. Bár te nem vagy ír, lehet, hogy rád nem vonatkoznak ezek a szabályok. Vagy szeretnéd? De hát még nem is ismered! És lehet, hogy elrontanád szegényt, mondjuk, ha még szűz. Mert ilyen is van. Nem tudod, hol született? Mert ha egy folyótorkolatnál, akkor lehet, nagyon is meglehet, hogy szűz. Tudod, a női hormonos víz miatt. A rengeteg női hormontól, ami a fogamzásgátlókat szedő nők vizeletéből kerül a vízbe. De te csak fektesd le nyugodtan, édesem. Hátha az még működik, hogy azzal még jár egy darabig az ember, akivel a szüzességét veszti el. De akkor meg az lesz, hogy kötődni fog hozzád akkor is, mikor te már nem akarod. És egyáltalán, mondd csak, te mit akarsz vele? Ja igaz is, mondtad már. Ágyba vinni. És gondolom, élvezni vele a szexet. Vagy mit is? Mit is mondtál? A tejfehér bőrét, és a nem vörös, hanem barna haját. Hát, ha neked ennyi elég? Bár igaz is, mit erkölcscsőszködök itt neked, holott a férfiaknak is szabad, és mindig is szabad volt szín szerint dönteni. Szemszín szerint, bőrszín szerint döntögetni a nőket. Még a nemzeti tudásba, a naiv pszichológiába, sőt a népdalainkba is bekerült, hogy a barnák csalfák, bár szerintem csak szenvedélyesebbek, mediterrán vagy szubtropikus gyökereik gyökereik miatt. Míg a kékszemű fehérkék hűbbek tán, de minek, feleségnek biztosan jók, de látod, ágyba a férfiak a tüzesbarnát vágyják. Egy fenékkel akarnak két lovat megülni, tüzesedni a tüzes nő által odakint, otthon meg a lassú, de állandó, biztos tűznél melegednének. Szóval ez sincs jól, igazságosan kitalálva, mert így meg nekünk, nőknek kellene kétfélének lennünk, tüzes-gyorsnak, ha kell, és lassú-melegnek is, ha épp erre van szüksége az úrnak. A férfinak, na, mert urak már nincsenek. Vagy egyre kevesebb van, sőt jó szívvel neked még azt se ajánlanám, hogy egy gazdag olajsejkhez menj első feleségül. Mert a bányajogát elviheti az első szél, az első picike polgári forradalom. Nézd csak meg Szíriát, mekkora menekültáradatot okozott, hogy nem tud megegyezni évek óta a nép és az a vékony birtokosréteg. De ne félje, te ne, mert az áradat nem jut el hozzátok. Jajj, de hülye vagyok, de tényleg, micsoda hülye vagyok! Csak rémisztgetlek itt, addig politizálok neked, hogy nem áll fel a klitód, mikor kell, mikor végre a srác igent mond neked, igent az ágyadra. Vagy az övére, mert például a kutyáknál, és azt hiszem, más háziállatoknál is jobb, ha a hím otthonában történik a dolog. Ha a hímhez hozzák a nőstényt, mert az otthoni légkör a hímet jobban bátorítja. Már megbocsáss, de tudod, hogy odavagyok az evolúciós pszichológiáért, igaz, ez a legfiatalabb tudományág. De én akkor is hiszem és vallom, hogy most, hogy már senki az égadta világon nem tudja, mi és hogyan ment meg bennünket, ezt a nagy, teljes, zsákutcába futott kapitalista csinnadrattát, itt volna az ideje megismerni az alapjainkat. Mindazt, amit csak úgy kapunk, amit öröklünk, és építeni rá. Ismerni, megismerni, és aszerint hagyni élni magunkat. Ha ezek az alapok jók voltak évezredekig, jók volnának most is, most, hogy akkora már a tudatosság, a civilizáltság bennünk, hogy már egy falatot se merünk jóízűen megrágni és lenyelni. Mert hátha hizlal, hátha egy afrikai csecsemőtől esszük el éppen. Vagy lehet, hogy tele van vegyszerrel, és torz ivarsejteket és torz gyerekeket okoz. Vagy az is lehet, hogy bio, ami jó, viszont ha génkezelt bio, akkor meg beláthatatlan. És tényleg az, mert még csak most kezdtük enni a génkezelt micsodákat, tehát kell még pár év, évtized, hogy megtudjuk, okoznak-e, s mit okoznak bennünk. Van, aki esküszik rájuk, hogy megmentik a világot az éhezéstől, és van, aki az ördög művének tartja, valódi kárhozatnak. Mert az ember is módosulni fog általuk.


Bár ha meggondoljuk, rá is férne egy kis javulás. De te csak magaddal törődj most, mert fiatal vagy, és életkorodnál fogva jogod van mindenféle tapasztalatok szerzéséhez. Jogod van tévedni, sőt most van lehetőséged, most, hogy egyedülálló vagy, hajadon, hogy beszerezz, begyűjts minden tévedést. Mert felelősséggel még nem tartozol senki másnak, se férjnek, se gyereknek. Neked még nincs semmiféle vállalásod, hát szabadon tévedhetsz. Csak és kizárólag a magad kárára, én pedig azon izgulhatok csak, hogy tapasztalatszerzés közben ne nagyon sérülj. Csak kicsit. De hát tudod, ilyenek az anyák. Önzők, végtelenül, nem akarnak szenvedni, nem tudják, hogyan is viselnék el gyermekük testi vagy lelki megrokkanását, halálát. Mert tudod, az anyaságban csak egy rossz van, de az nagy rossz, hogy lehet, nem te, hanem a gyereked hal meg előbb. És ennél nagyobb rossz nincs a világon. Mert mondd csak, kicsim, el tudod képzelni, el, hogy milyen lehet egy anyának az éhen halt csecsemőjét temetni?


Mert én nem. Én nem tudom. Mert ha tudnám, vagy ha egyszer is látnék ilyen temetést, valamit csak tennék én is. Hogy ne így legyen. De te csak ismerkedj a sráccal. Hívd fel, ha ezt diktálja a szíved, vagyis a génjeid. A könyvem szerint a nőknek elég, ha felhívják magukra a figyelmet, igen, kicsim, ha bármennyire nem is tetszik neked, elég, ha kicsit többet mutatsz magadból. A cicidből és a fenekedből, ha feszes cuccokat húzol fel rájuk, és aztán már válogathatsz kedvedre. Hisz tudod, mindig a nők választanak. S a pasik tudják ezt, hát nem sértődnek meg, ha valamelyiküknek nemet mondasz. Szóval ne sajnáld őket, mert tudom, hogy nagy szíved van. De hidd el, a férfiaknak már a próbálkozás is siker. Ezt mondjuk az öcsédtől tudom. Ő ugyanis fel szokott karolni olykor egy-egy félszeg fiút, hogy segítsen neki csajt szerezni. De te, szóval ha te válogatni akarsz, ha több közül akarsz választani, hajolj meg a férfi genetika alapjai előtt, és végy fel feszes szerkót.


Viszont ez az ír fehér se lenne rossz választás, az ember ugyanis alapjában fekete bőrű. Csak miután szétmászott, szétspriccelt észak és dél felé, akkor kezdett el kifehéredni. Mert kevesebb lett a napsütéses órák száma, márpedig D vitaminra neki is szüksége volt, miközben meghódította a mérsékelt égövet északon és délen is. És röhögni fogsz, a nagyon fehér bőrű emberek több D vitamint tudnak előállítani mindenki másnál. És ha hozzáveszed, hogy valami borongós, jégkorszakszerű éghajlatváltozás előtt állunk, hát akkor ez a srác a tuti. Az isten lábe teneked, mert lehet, hogy kevesebb fény lesz, de ez a srác tud valamit, amit mi nem, és akkor a gyereke is tudni fogja. Mégpedig erős, jó csontozatot előállítani, és fenntartani magának, mindenféle külső segítség nélkül. És ez nem semmi, kicsim. Mert ha meggondolod, odakint te is kevesebb fényt kapsz, mint kaptál idehaza. És te is pótlod a vitaminokat, s úgy látom, a gyerekeidnek már ösztönösen jót akarsz. Igen, ezzel a sráccal. Bár nem úgy gondolsz rá, dehogy, mint apára. De a génjeid, a hormonjaid viszont igencsak. Mondtam én neked, nagy, átláthatatlan, büdös katyvasz az, amit teremtettünk, amiben élünk. De a génjeink, ösztöneink még kivezethetnek belőle. De ne ijedj meg, nem azt várom, hogy azonnal gyereket, azaz magot végy tőle a... méhedbe vagy kertecskédbe vagy micsodádba. Dehogy!


Bár a sürgetésedet megértem. A lökést az ágyba, azt megértem, mert te is tudod, magadról például, hogy a bevándorlók lassan gyökeresednek. S ő friss bevándorló a városotokban. Ami még mindig tele lehetőségekkel egy többdiplomás számára. De mi lesz, ha elfogja, ahogy téged is olykor, a honvágy? Te nő vagy, s mindig a nőket vitték a fiú házába, te genetikailag megszokhattad az ide-odakerülést. De ő fiú, ő vinni szokott. Ezt-azt. És haza, haza mindig. Hol zsákmányt, hol havi fizetést, hol egy lányt. Benne lehet, lehet, hogy nagyobb lesz a honvágy, pláne, ha már te is leszel neki. Már ha akarod. És ott van még az anyja is, aki most elengedte, de mi lesz, ha bepánikol? Ha megijed, hogy a fia elfordul tőle, ha fia elfelejti, hogy kicsoda, és gyorsan hazahívja. Bár az íreknél ez is hagyomány, hogy angol munkából tartják el otthon maradt családjukat. És ennek a srácnak per pillanat az anyja a családja, otthona pedig ott van, ahol az anyja van. Mert még gyerek, ahogy én is az voltam az anyámnál, amíg a nővéred meg nem született. Mondta is, hogy ezentúl egyek vagyunk. De ez engem nem izgatott fel annyira, ez neki volt fontos, hogy ezentúl tisztelje bennem a másik anyát. A gyerekkel, férfival, háztartással bajlódó anyát. Ja és tényleg, te ne. Te nehogy megsértődj, hogy nem követeltelek még sírva vissza soha, egyszer se. Én nem azért vagyok. Én a szülőd vagyok. Az, aki azt nézi, neked mi a jó, s azt akarja, amit te akarsz. Mert felnőttél, mert eltartod magad, mert képes vagy felelősségteljes döntéseket hozni. És ezért nekem nem szabad korlátozni téged, nekem csak egy dolgom van, mint az összes többi nálad tapasztaltabb embernek, hogy elmondjuk, mit és hogyan csináltunk, hogy te eldönthesd, mi kell ebből neked és mi nem. És főleg, hogy mikor. Mert ami jó volt akár csak tíz éve, az lehet, hogy ma már nem jó. Nem jó például nekem már koldust látni, nem jó, mert tudom, hogy itt tiltott a koldulás, de azért se jó, mert csak a tehetetlenségem nő, ha látom őket. A titkos koldulókat, a titokban, csak a szemükkel kolduló nincsteleneket. Mert nekem sincs felesleges pénzem, mert olykor a szükséges sincs, és halasztom a következő hónapra egy-egy számla kifizetését.


Csak egyre, egy hónapra figyelmezetten, és nem gondolok rá, hogy vannak, akik féléveket várnak a fizetéssel, s ez nem igazságos. S akkor én lúzer vagyok, ha fizetek, de az is lehet, hogy a közüzem a drága. Na de a szája, mondod, szép, nagy, már-már húsos ajkai vannak. Hát az nyerő, az nekem is bejött apádnál, tényleg. A fene tudja miért, de jó volt mindig puszit adni rá. Az apád szájára. Mert fini volt, valahogy izgató, na. Mert addig én csak vékony férfiszájakat ismertem, valószínűleg azért. Vagy másért, én nem tudom, de a szája az vonzó maradt akkor is, mikor egy időre külön éltünk, tudod. S mikor jött benneteket látogatni, hát tőlem is puszival kezdett el búcsúzni. Én meg egyszer csak alig vártam a búcsúpuszit, szóval visszaszelídültem hozzá. És nem mondom, dehogy, hogy egy vonzó száj elég egy házassághoz, dehogy. De nálunk, látod, elég volt, sőt még újra össze is hozott bennünket, bár mindkettőnknek volt már más kapcsolata. Szóval igazából nem tudok én erről semmit, de látod, egy vonzó férfiszáj vonzó maradhat évtizedekre. Te se mondj le róla, ha egyszer vonz. Ugyan mit is tehetnél, és ne is tégy máshogy. Menj utána a vonzalmaidnak, ugyan mi van abban? A férfiak is rendszerint, és újra és újra utánamennek a pöcsüknek. És látod, bevált, be, mert különben már rég kihaltunk volna. És lehet, hogy most meg olyan kor jön el a férfivágyak megcsappanása miatt, hogy a nőknek kell a csiklójuk után menni, hogy azért néhány gyerek ebben a nagy világválságban is szülessen. Mert mit lehet tudni? Mi lesz, ha megoldjuk, és itt állunk majd kicsik nélkül, nagy világmentő tapasztalatokkal, amiket nem lesz kinek továbbadni. Szóval szerintem manapság egy csókolni való száj világot menthet.


És bizonyára ennek is megvannak a genetikai alapjai. Talán hogy a széles szájról pár morzsa talán jut a nőnek és a gyerekeknek is. Hogy talán az ilyen férfi szívesebben etet másokat is. Mint a madarak, a madárhímek. Jut eszembe, az öcséd Pintyecskémnek hívja a csaját, és tényleg nem eszik sokat a kislány. Csak csipeget, esze van vagy ösztöne vagy mifenéje, de nem ijeszti el magától nagy, húsos zabálásokkal az ő hímecskéjét. Tudod, itt még drága az étel. A kaja is drága, míg nálatok már nem. De várj csak, az egyetemes, az mindenütt a világon úgy van, hogy a férfiak megetetik a nőt, vacsorázni hívják, ha lesz belőle valami, ha nem. Szóval látod, hozzá vannak szokva, hogy a nőket meg kell etetni. És igénylik is, mert etetéskor mutathatják meg, mekkora faszok, azaz mekkora a társadalmi értékük. Hogy milyen éttermet, milyen értékű kaját bír el a pénztárcájuk. Ami ugye hereszimbólum. És akkor ugyan mi van ebben, miféle kivetnivaló? Mert szerintem semmi.


Szóval a fene tudja, hogy mit kezdj ezzel a sráccal, én is csak tévelygek, látod. Kapdosom össze csak a tudást. Az engem is vonzó, jó tudást, és adom tovább neked. Holott még azt se tudom, hogy mi a neve.


L? Jó, nekem tetszik. Nekem jó lesz, kislányom.


Csak neked legyen jó, az nekem elég, akkor nekem is jó lesz. Csak szeressen téged, úgy, ahogy te szeretnéd.


És akkor, amikor te. Szorítok neki is, hisz látod, neki se lesz könnyű dolga teveled.


Már megbocsáss.






































Juhász Zsuzsanna 1958; ELTE BTK Pszichológia; 1980 óta jelennek meg írásaim.

Költőként, az Élet és Irodalom Új hang rovatában Bella István mutatott be 1985-ben.

1986 novemberében szintén az Élet és Irodalom közölt prózai írásaimból egy bővebb válogatást Csajka Gábor Cyprian bevezetőjével.

Díjaim: Palócföld Madách Pályázat 1989. Szépirodalom kategória 1. díj,

Tanulmány, esszé szociográfia kategória: 2. díj (az első díjat a zsűri nem adta ki.)

Prózakötetem Ha szerető vagy címmel idén fog megjelenni az AJ Téka Kiadó gondozásában.



0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v