Bánfai Zsolt

Az ártéri mintázatok eredője

Ezüstös fémpénzek a kehelyben –

pikkelycsomó örvénylik, lefolyóban sodródó

hiú csillagok. Szent állat itt a hal. Tátongó békeének,

veríték csorog, földcsuszamlás a homlokok

agyagosan lucskos ráncain.

Talán csak a folyókat zárta el valaki,

ne görgessék tovább a kavicsokba lakatolt csendet,

fűszálak között a lepakolt hordalékok bűzét.

Szúrós emlék már minden reggel –

tüskés gesztenyehéjon fekszik a táj, a sekély víz

könnyen poshad. Ha hajó, megfeneklik –

csak a mélyből, a habokból nem jön változás.

Nyúlik a perc, ha üt az óra. Süpped az ártéri réteken.

Szilaj folyók erednek zsebemben.

Cseppekben az új kiáradás.

1965-ben született Mohácson. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Német nyelvtanár és fordító.

Versei megjelentek több irodalmi folyóiratban, többek között:

BÁRKA, Előretolt HELYŐRSÉG, KULTer, LÁTÓ, Zempléni Múzsa, NAPÚT Online, KÉPÍRÁS. Rendszeresen publikál a HOLDKATLAN oldalán. Szerzői blogja a PRAE művészeti portálon olvasható.

NAPÚT-nívódíjas (2020).