Bodoni Csenge

A téboly menyasszonya

(Elme)betegség és terápia Hajnóczy Péter életművében





“Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell.”[1]



Hajnóczy Pétert rövid élettel ajándékozta meg a sors, tele szorongással. Írásait, és karaktereit is szorongás, valamint kisebbségi komplexus jellemezte. Rengeteget ivott, talán, hogy ezeket enyhítse, írásainak nagy része is alkoholos befolyásoltság alatt született.

Első művei A fűtő címmel jelentek meg 1975-ben, majd a Mozgó Világ munkatársa lett. Leghíresebb műve talán A halál kilovagolt Perzsiából, amelyből a fenti idézet is származik.


Már ez az egyetlen mondat is rengeteg szorongásról árulkodik, mintha maga az írás is azzal töltötte volna el. Művei a világgal való keserves küzdelemről szólnak. Precíz, mégis tárgyilagos, néhol abszurd és helyenként szürreális. Önmagát kívülről szemléli, elemző tárgyilagossággal rögzíti az alkoholfüggőség, a szenvedély és szenvedés különböző fázisait, és így is számol be tragikus élethelyzetéről, ami korai halálához is vezetett. „Alkoholista író”, aki a művészi szabadság lehetőségeit kereste, és a magyar próza megújítója lett. Sokféle írói hangot és narrációs technikát próbált ki, vendégszövegek beiktatásával, a filmes vágásokkal és a montázstechnikával megelőzte korát, ugyanakkor példaértékű teljes kívülállása, így születhettek meg a mára már klasszikussá vált művei, mint a már említett A halál kilovagolt Perzsiából, A fűtő vagy a Jézus menyasszonya és a Ki a macska?.


Az alábbi link A halál kilovagolt Perzsiából című műbe ad betekintést:

https://www.youtube.com/watch?v=l_f-NunyVvY

Az konferencia s részben eköré és egyéb írásai köré épült. A fő kérdés az volt, hogy Hajnóczy írásaiban miként jelent meg a terápia, és azon vonatkozásai.


Első körben Izsák-Somogyi Katalin – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa, pedagógusként és jogászként végzett – előadását hallhattuk, Az irodalom, mint terápia, Önterápiás folyamatok A halál kilovagolt Perzsiából című írásban négy részre bontva közelítette meg a témát.


Hogyan lehet összekapcsolni az írás keretében lévőöngyógyítást a cipőkanállal, ami a tárgyban megjelent önbővítést szimbolizálja? Milyen értelmezések születtek a cipőskanálon lévő feliratról, annak bevésettségéről, valamint arról, hogy ez a felirat, hiába egy taktilis, elhelyezett írás, miként él önálló életet? Hogyan tör ki magából az írásosságból, függetlenül attól, hogy mekkora szerepe van a kisregényben? - tette fel a kérdéseket előadása megkezdésekor Izsák-Somogyi Katalin.


A terápia szó jelentésmezeje elég komplex, néhány jelentésárnyalata nem kifejezetten a gyógyításra összpontosul. A terápia jelenthet egyfajta kísérést, szolgálatot is.

„Vajon lehetséges-e, hogy valamilyen eszköz segítséggel saját magunkat kísérjük végig egyfajta úton?”

A Perzsia szövege kapcsán pedig lehetséges-e, hogy az irodalom írási kényszer, így önterápiás módszerként értelmezhető ebben az adott kisregényben? Ha igen, miként különíthető el a végcél és a végkifejlet kifejezése?


Az alkoholra való hivatkozás szándékos kerülése ellenére egyszer mégis említést tesz róla az író. Az alkohol okozta mámor általi írás, mint lehetőség jelenik meg ebben az esetben, és ebből a szempontból található nagyon pregnáns rész A halál kilovagolt Perzsiábólban.


Izsák-Somogyi Katalin szerint a terápiás folyamatnak van egyfajta önismereti jellege. Tudni kell, mi az, ami elősegíti jelen esetben az életben maradást, és ez magával vonja azt is, hogy tudom, hogy kísérésre, szolgálatra, gyógyításra, terápiára van szükségem. A halál kilovagolt Perzsiából narrátora ezzel teljes mértékben tisztában van.

Az irodalom az öngyógyítás egyik eszközének tekinthető, mivel „az életben maradásnak feltétele a szépírói munka, a szépírói lét feltétele az életben maradás”.


Izsák-Somogyi Katalin egy idézetet emelt ki előadása második részéhez kapcsolódóan:

„Most részegségei alatt írt feljegyzéseit lapozgatta, és azt a kétszázhetven gépelt oldalt, amelyről tudta, hogy el kell dobnia, legfeljebb egy-két bekezdés és néhány mondat, amit használni tud”, majd egy saját kérdéssel egészíti ki: „Mire használni”.

Itt jön elő újra a végcél és a végkifejlet kérdése közötti különbség. Ebben a kisregényben megjelenik az életben maradásnak egy olyan aspektusa, amely azt jelzi, hogy ennek a szépirodalmi alkotásnak volt egy létfenntartási célja is. Tulajdonképpen egy meg nem kérdőjelezhető cél.


Ha A halál kilovagolt Perzsiábólt szenvedés történetként ábrázoljuk, akkor a Jézusi párhuzam adja magát” – fogalmazta meg Izsák-Somogyi Katalin, hogy fellelhető ebben egy előre mutató kapcsolat, és ezzel tér át a harmadik, Jézus mint előkép - gyógyítás verbálisan című tárgyalásra.


Viszont, ha abból az aspektusból vizsgáljuk a kérdést, hogy a szépirodalmi munkákat gyógyító, terápiás célra használjuk, akkor felmerül az a kérdés, hogy a Perzsia előképében miért Jézus lett megnevezve, mint központi figura. Az a semmirekellő alkoholista, aki a főszereplő lett volna, miért a Jézus nevet kapja. Jézus tanítása, gyógyítása a verbalitáson alapult, de az írásban nagyon pregnáns, nagyon nagy jelentősége van, visszautal azokra az Ószövetségi törvényekre, az Írásra, amelyet Ő ismertnek vesz.


Az írásosság az emlékeztetés eszköze, és a felejtést segíti elő, így az írás, ha kikerül a főhős kezei közül, mindenképpen értelmezési lehetőség lesz. Pszichológiai folyamat, ami bizonyos fokú torzulásokra ad lehetőséget. Mindennek kapcsán a szépirodalom írása iránti igény, amely egyfajta öngyógyítást feltételez ebben a kisregényben, mindezekkel a konnotációkkal terhelten jelenik meg.


A cipőkanál – zárja előadását Izsák-Somogyi Katalin – a maga tárgyiasságából, megérinthetőségéből kifolyólag önmagában egy túlélést, megsemmisíthetetlenséget feltételez. Az írásosság fölé emeli ennek a tárgynak a létét, ezért a túlélésért, elmúlhatatlanságért küzd folyamatosan a kisregényben annak narrátora.


Borbíró Aletta, a Szegedi Tudományegyetem elsőéves doktori hallgatója először tartott előadást Hajnóczy kapcsán. Az irodalomtudományi doktori iskolában a kortárs magyar fantasy irodalomnak a kultúrkritikai és irodalomelméleti megközelítései képezik kutatási területét. Ebből a perspektívából ismerhetjük meg az előadásában Hajnóczy Péter írásművészetét Elme, test, írás - A nagy jógi légzésről címmel.


Hajnóczy Péternél a betegség az alkoholban és a függőségben ölt testet, de az elmebetegség és a zavar is foglalkoztatta a szerzőt. Az elkülönítő című kartondobozban szerepelt maga A nagy jógi légzés is, amely pontosan erre a témára fókuszál, és egészen 2013-ig publikálatlan volt. A címét utólag Nagy Tamás adta.

Az értelmezés során kitüntetett figyelmet kapnak a betegség és a zavar motívumai, pontosabban azok, amik a jógához, az önkontrollhoz, és az addikcióhoz kapcsolódnak vagy magához az íráshoz. Illetve a szöveg megformáltsága vagy narrációja kapcsán szintén az írás, a szinesztézia és az ismétlés lesz a kulcsgondolat az értelmezéshez.


Mielőtt még Borbíró Aletta rátérne A nagy jógi légzés értelmezésére, Az elkülönítőről ejt néhány szót, amely nélkülözhetetlen a kellő ismertetéshez. A Szentgotthárdi Szociális Otthonról szól, eredetileg egy szociográfiai mű lett volna. Az otthonba utaltak jogi helyzetéről szól, valamint ebből villant fel különböző részleteket, riportok és interjúk formájában.


Az elkülönítő mindenképpen inspirációként szolgált A nagy jógi légzéshez. Bár a neveken változtatott, bizonyos kulcsszereplők és maga Szentgotthárd is valamiféleképpen átíródik ebbe a novellába.

Maga a kiadatás, és ennek az egész tapasztalatnak valamiféle kimondhatatlansága az, ami beleszüremlik ebbe a szövegbe Nagy Tamás szerint.


Hajnóczy Rendgotthárdra írta át Szentgotthárdod, amellyel egy bizonyos rendszert feltételez.

Olyan valós hellyel rendelkező ellenszerkezeti helyek, amelyek valamilyen szinten kiforgatják a kultúrát - utal Foucault heterotópia fogalmára. Az elmegyógyintézetek a deviáció heterotópiái közé tartoznak és valamiféle társadalmi kiutasítás jellemzi azokat, akiket itt elhelyeznek. Ebben a kultúra tükre az, ami felszínre jut. Van egyfajta láthatatlanná tevés az elmegyógyintézet esetében, mely zárványként működik, a társadalom testén belül létrejövő sajátos rendszerrel bíró létesítmény.


Foucault egy másik művében az őrületet és az irodalmat állítja párhuzamba. Maga az őrület alapvetően a nyelvi tilalmakhoz kapcsolódik, a kettős kódolás kategóriájához tartozik. A beszélő egyszerre mondja ki egy adott szóban önmagát, miközben egy többletjelentés is megjelenik. Foucault azt hangsúlyozza, hogy az irodalmi szövegek önmagukat mondják ki, de egyben a nyelvet is - így jelenik meg a párhuzam.


Borbíró Aletta ehelyett az őrültség és a kettős kódolás kapcsán inkább a posztstrukturalizmus konnotáció fogalmára utal, amikor a különböző szavak különböző értelmezési lehetőséget és különböző asszociációkat nyitnak meg az olvasó számára, és éppen ezért különböző értelmezési jönnek létre a szövegnek.

Tehát az látható, hogy az elmegyógyintézet és az őrület a kontroll, illetve a kontroll hiányából fakad, és ezek között létrejövő játék az, ami megjelenik. A nagy jógi légzésben ez egy irodalmi gesztussal, az írás gesztusával társul. A novella az elzárt felszínre hozására törekszik, ahogy Hajnóczy is erre törekedett, mikor Az elkülönítőt megírta.


A nagy jógi légzésben a Hajnóczyra egyébként is érvényes montázstechnika érvényesül, különböző zárványok épülnek be a szövegbe. Ezek olyan szövegek, amelyek betagozódnak a nagyobb narratívába, de nem feltétlenül tartoznak bele. A töredékességgel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy ez a gondolkodás egy mintáját mutatja be az olvasó számára, hiszen egy rétegzett szöveggel találkozhat, amelyet valójában az ismétlések kötnek össze, és segítik az értelmezésben.


A nagy jógi légzés címében alapból benne van a jóga sugallata. A jóga kontrollként jelenik meg az ember életében, amelyet a test felett gyakorol, hogy az elme felszabaduljon. Ennek az ellentéte folyamatosan megjelenik a szövegben különböző addiktív szerek, kifejezetten az alkohol és a dohányzás formájában.

Az isteni felé való törekvés az, ami megjelenik a jógában, egyfajta tökélesedési szándék. Az elbeszélés főhősének egyik szokása, hogy nagyon sokszor fogyaszt paradicsomlét jógázás közben vagy írás előtt, így megjelenik az a szakrális tér, amelynek elérésére törekszik a szereplő.


A jóga kulturálisan összekapcsolódik az igazság feltárásával, amely a megszabaduláshoz vezet, maga a főhős is valamiféle igazságot keres. Ez az igazság mindig kap egy jelzőt, a kék színt – ez az érzékszervek összekapcsolása.

Ha a főhős jógázik, a kontroll ellenében jelenik meg szublimációként az esztétikai írás. Amikor az addíciónak hódol, tényközlő szöveg látható, amely Hajnóczy feljegyzéseiben szinte szó szerint megjelenik. „Az igazság - a tenger; a tenger kék lélegzetvételeit, a lassan süllyedő és emelkedő hullámokat már megdöfte a sirályok orgonaillatú páncélkútja! Mérettelen. A szárnya leválik. Lent, él egy fiú, orgonaillatú verset ír. Buddha szétroncsolhatatlan sötétkék ereibe mártja a tollát. Eperszínű spirál vezet a molekulák vastüdejébe és omega hattyuk szállnak! Aztán koromcsuhát vett fel és elment. Elment, mert az omega töviskoszorújában van az álom! A tenger haja színarany.”


A jóga kontrollja által, az elme felszabadulásával létrejön valamiféle őrület, automatikus írás, amely ezekben a szinte szinesztézikus szöveghelyekben ölt testet. Ezek azok a szövegek, amelyek a főszereplő számára az igazságot képviselik - az addiktív szerek feletti kontrollal létrejön az igazság felszabadulása.

Ezek a szinesztézikus szövegek kifejezetten szürrealisztikusnak hatnak - kérdésessé válik, hogy hol van az igazság, hiszen interpretációnként különböző igazságok jönnek létre.

Hajnóczy Elkülönítőjét érték olyan vádak, hogy csak részigazságot, bizonyos horizontot tartalmaz.