Nagy Benedek Máté

Vonalkód

Most, hogy végre megutáltalak,

lehetek veled őszinte. A múltkor, ahogy

az árukkal telerakott polcokra hasonlító házak között,

a pirosnál álltál, ott, ahol a Hősök kapuja van, tudod, azon

az utcán, ami az Árvízi emlékműbe és a Tiszába torkollik,

olyan voltál, mint reklámok (kattintásonként kb. 50 Ft)

között az egyetlen poszt, amiért tényleg érdemes görgetni, amit az algoritmus

direkt csak nagyon ritkán mutat meg. Sütött a nap, de az utakról

még nem száradt fel teljesen az eső, a pocsolyák úgy csillogtak, mint

 sok ezer liternyi kiömlött energiaital. (Monster, fél literes, 540 Ft) Örültem,

hogy végre sikerült megutáljalak, de közben annak is, nagyon,

hogy ott állsz, mint egy kicsi, de határozott felkiáltójel.

Valahogy így voltál természetes, nekem háttal,

a Tiszát nézve. A zebra hatalmas vonalkód volt, úgy tűnt,

nem szeretnél rálépni, minden mással ellentétben

rajtad nem volt árcédula. Aztán mégis elszántad

magad, dolgod lehetett valahol a folyó irányában.

Nagyon szerettem volna rágyújtani, de annak ellenére

hogy – mint mondtam – megutáltalak,  örültem,

hogy nem volt nálam cigi(piros Marlboro, 2200Ft), mert te

sosem szeretted, hogy dohányzom, és ha valami folytán

hátrafordultál volna, a füstöt meglátva biztosan elszomorodsz.

.

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, és ott is nőtt fel. Verseit, műfordításait többek között a Kulter, a Tiszatájonline és a Litera közölték. Szeptembertől az ELTE magyar szakán folytatja tanulmányait.