top of page

Nagy Hajnal Csilla

Vonásaink

A nővérem álmodik



Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.


Először egy tengerparton gyülekező

felhőcsoport alatt, másodszor mama

konyhájában.


Én nem emlékezhetek azokra a

napsugarakra, melyekben anyával

fürödtünk a parton, egyszerre nyújtva az ég felé a két

egyforma orrot és a két egyforma állat,

mert nem voltam ott,

mégis érzem őket.


Én nem láthattam a közeledő cunamit, ami elől

komótosan menekültünk be a házba,

mert nem voltam ott,

mégsem félek tőle most sem.


Apu vette észre.


Ő engedte le a balkonon a napernyőt, de a

nővérem nem merte elhinni,

hogy ez elég védelem lesz.


Ezért ment ki az utcára. Miért ment ki az utcára?

Nem történt semmi, emlékszem, de

nem voltam ott.


Nem, nem én emlékszem, a nővérem emlékszik,

és ott voltam én is.


Bár a vonásainkban tulajdonképpen nincsen

sok közösség, mégis

emlékezhetünk egymás helyett

időnként.


A nővérem aggódva figyelte a közeledő cunamit,

de nem volt benne semmi félelem.


Egy pillanattal azelőtt, hogy a víztömeg

felhővé változott fölötte, nem tudta, hogy

így fog megoldódni a közeledő katasztrófa,

mégsem félt. Csak gyönyörködött benne,

ennyi az egész.


Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.

Másodszor a kórházból érkezett mama konyhájába.


Hogy én fiatal voltam-e vagy inkább kortalan,

abban nem volt biztos, de mindenképpen

volt nálam egy tetris.


Azt hiszem, bármilyen cunami elől megvédi

tulajdonképpen az embert, ha van nála

egy tetris, de az egy másik történet.


Nem, mindegyik történet ugyanaz, egyazon

történetet éljük mindannyian örökké, és

akik idő előtt távoznak belőle, azok sem

távoznak belőle soha mégsem.


Ezért fogy a bolygón a levegő ilyen sebességben.


Nem, nem ezért. Ez egy másik történet.


És mégsem az.


Ezért tehetjük fel kérdéseinket bárkinek

bármikor, a történet egy tetszőleges pontján,

például mama konyhájában, a reggelinél

megkérdezheti a nővérem aputól,

honnan tudhatja biztosan, hogy

anyu az ő anyja.


És ezért vallhatja be kedélyesen apám, hogy

ezt tényleg nem tudhatjuk biztosan, ő ugyanis

a fogantatás idején rengeteg időt töltött

kiküldetésen Kínában, így aztán, és tényleg,

hisz a has növekedésére sem emlékszik

annyira, mégsem veszít a jókedvéből,

farkasszemet néz egymással a két

egyforma kékség mama konyhájában,

egyszerre ráncolja össze magát a két egyforma orr,

kérdésre és válaszra nyílik a két egyforma száj,

nincsenek valódi kérdések,

nincsenek valódi válaszok,

csak a reggeli van és a konyha és a tetris,

és ugyanannyira nem tudunk semmit ebben a pillanatban

a kortalanságról és az ébredésről.


A nővérem bizonyosságra vágyik.


Emlékezetre vágyik a születés pillanatáról,

és nem érzi igazságosnak

(hiszen nem is az), hogy

utólag az anyaméhben, a biztonságban felejtünk minden

bizonyosságot, tudnia kell, a történetnek ezen a

tetszőleges pontján, hiszen akkor utólag és előre

helyrezökkenne minden fölösleges összefüggés,

a kortalansággal megszűnik a születés, mint kérdés,

nyugtatnám most, ha lenne nálam tetris,

és helyükre hullanának a történet kockái,

így maradnánk életben, mert azok a sorok, melyekben

egy szem hiány sem marad, azonnal megszűnnének, így

haladnánk a kortalanság útján,

ütnénk fel új oldalakat a végtelenben,

és azok, akik idő előtt távoztak, sosem távoznának mégsem,

mert megszűnne minden fölösleges összefüggés,

nem lehetnének elméleteink egyazon oldalon a

génállományokról és az örökkévalóságról,

nem születnének kérdések, mikor egymásba és

önmagába néz egyazon kékség,

és mikor apám elhagyja mama konyháját, hogy

bizonyosságot hozzon anyámtól holmi

gének szülte bizonytalanság okán, valójában

nem megy sehová, mert erre a bizonyosságra

soha nem volt valódi szükség.


Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.


Először egy tengerparton gyülekező

felhőcsoport alatt, másodszor mama

konyhájában.


És most már tudja, tudnia kell, hogy

minden rendben lesz, mert

a reggelinél beálló bizonytalanságra a

felhővé omló cunami a válasz.



































Nagy Hajnal Csilla (1992, Losonc) író, költő, drámaíró. Első verseskötete Miért félünk az őrültektől (Kalligram) címmel jelent meg 2016-ban, első regénye Hét (Scolar) címmel 2021 őszére várható. Jelenleg Isztambulban él, egy versregényen és egy drámatrilógián dolgozik.


0 comments

Comentários


hélóóó.png
bottom of page