Nagy Hajnal Csilla
Vonásaink
A nővérem álmodik
Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.
Először egy tengerparton gyülekező
felhőcsoport alatt, másodszor mama
konyhájában.
Én nem emlékezhetek azokra a
napsugarakra, melyekben anyával
fürödtünk a parton, egyszerre nyújtva az ég felé a két
egyforma orrot és a két egyforma állat,
mert nem voltam ott,
mégis érzem őket.
Én nem láthattam a közeledő cunamit, ami elől
komótosan menekültünk be a házba,
mert nem voltam ott,
mégsem félek tőle most sem.
Apu vette észre.
Ő engedte le a balkonon a napernyőt, de a
nővérem nem merte elhinni,
hogy ez elég védelem lesz.
Ezért ment ki az utcára. Miért ment ki az utcára?
Nem történt semmi, emlékszem, de
nem voltam ott.
Nem, nem én emlékszem, a nővérem emlékszik,
és ott voltam én is.
Bár a vonásainkban tulajdonképpen nincsen
sok közösség, mégis
emlékezhetünk egymás helyett
időnként.
A nővérem aggódva figyelte a közeledő cunamit,
de nem volt benne semmi félelem.
Egy pillanattal azelőtt, hogy a víztömeg
felhővé változott fölötte, nem tudta, hogy
így fog megoldódni a közeledő katasztrófa,
mégsem félt. Csak gyönyörködött benne,
ennyi az egész.
Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.
Másodszor a kórházból érkezett mama konyhájába.
Hogy én fiatal voltam-e vagy inkább kortalan,
abban nem volt biztos, de mindenképpen
volt nálam egy tetris.
Azt hiszem, bármilyen cunami elől megvédi
tulajdonképpen az embert, ha van nála
egy tetris, de az egy másik történet.
Nem, mindegyik történet ugyanaz, egyazon
történetet éljük mindannyian örökké, és
akik idő előtt távoznak belőle, azok sem
távoznak belőle soha mégsem.
Ezért fogy a bolygón a levegő ilyen sebességben.
Nem, nem ezért. Ez egy másik történet.
És mégsem az.
Ezért tehetjük fel kérdéseinket bárkinek
bármikor, a történet egy tetszőleges pontján,
például mama konyhájában, a reggelinél
megkérdezheti a nővérem aputól,
honnan tudhatja biztosan, hogy
anyu az ő anyja.
És ezért vallhatja be kedélyesen apám, hogy
ezt tényleg nem tudhatjuk biztosan, ő ugyanis
a fogantatás idején rengeteg időt töltött
kiküldetésen Kínában, így aztán, és tényleg,
hisz a has növekedésére sem emlékszik
annyira, mégsem veszít a jókedvéből,
farkasszemet néz egymással a két
egyforma kékség mama konyhájában,
egyszerre ráncolja össze magát a két egyforma orr,
kérdésre és válaszra nyílik a két egyforma száj,
nincsenek valódi kérdések,
nincsenek valódi válaszok,
csak a reggeli van és a konyha és a tetris,
és ugyanannyira nem tudunk semmit ebben a pillanatban
a kortalanságról és az ébredésről.
A nővérem bizonyosságra vágyik.
Emlékezetre vágyik a születés pillanatáról,
és nem érzi igazságosnak
(hiszen nem is az), hogy
utólag az anyaméhben, a biztonságban felejtünk minden
bizonyosságot, tudnia kell, a történetnek ezen a
tetszőleges pontján, hiszen akkor utólag és előre
helyrezökkenne minden fölösleges összefüggés,
a kortalansággal megszűnik a születés, mint kérdés,
nyugtatnám most, ha lenne nálam tetris,
és helyükre hullanának a történet kockái,
így maradnánk életben, mert azok a sorok, melyekben
egy szem hiány sem marad, azonnal megszűnnének, így
haladnánk a kortalanság útján,
ütnénk fel új oldalakat a végtelenben,
és azok, akik idő előtt távoztak, sosem távoznának mégsem,
mert megszűnne minden fölösleges összefüggés,
nem lehetnének elméleteink egyazon oldalon a
génállományokról és az örökkévalóságról,
nem születnének kérdések, mikor egymásba és
önmagába néz egyazon kékség,
és mikor apám elhagyja mama konyháját, hogy
bizonyosságot hozzon anyámtól holmi
gének szülte bizonytalanság okán, valójában
nem megy sehová, mert erre a bizonyosságra
soha nem volt valódi szükség.
Kétszer ébredt fel a nővérem az éjjel.
Először egy tengerparton gyülekező
felhőcsoport alatt, másodszor mama
konyhájában.
És most már tudja, tudnia kell, hogy
minden rendben lesz, mert
a reggelinél beálló bizonytalanságra a
felhővé omló cunami a válasz.
Nagy Hajnal Csilla (1992, Losonc) író, költő, drámaíró. Első verseskötete Miért félünk az őrültektől (Kalligram) címmel jelent meg 2016-ban, első regénye Hét (Scolar) címmel 2021 őszére várható. Jelenleg Isztambulban él, egy versregényen és egy drámatrilógián dolgozik.
Comentários