top of page

Updated: Jul 20, 2021

Pruzsinszki Bence

Visszatekintés zuhanás előtt



Gyerekformájú árnyék köszön. Elillannál, mielőtt a hanghullám átcsap feletted, de a gyökerek mélyre nyúlnak. A térkőkockából kanyarított szörnyetegtől

gyötörve, csak gondolatban menekülsz. A körvonalra nem lépsz.

Akár a szeméttároló rácsos hasfala, a padka szigorú élén. Kifacsart festmény; az ember épp múlik a délutánban.

Átjárás nincs, és soha nem is volt. A képi kettősséget szemlélve a fogalmi egylényegűségbe kapaszkodsz, de hiába. Mert ha az öntudat egyszer összeköt, akkor épp ott kell keresned saját

határoltságodat, ahol bizonyságot nyersz a határtalanságról. Ezt az okozati pókhálót szedegeted az arcodról, és nem tudsz visszaköszönni.





















Pruzsinszki Bence vagyok, elsőéves szabadbölcsész az ELTE-n. Nagyigmándon nőttem fel, a Tatai Református Gimnáziumban érettségiztem. Nagyjából két éve kezdtem cikkeket írni, kicsivel később pedig verseket. Noha az újságírást nevezném jövőbeli hivatásomnak, gyakran pedzegetik ismerőseim, hogy foglalkozzak irodalommal. Majd kiderül.




Comments


hélóóó.png
bottom of page