Nagy Gerzson

Visszatérő álma, hogy

eltéved az egyetem főépületében. Órákig bolyong a folyosókon és lépcsőfordulókban, jegyzetekkel a hóna alatt. A filozófia tanszéket keresi, ahol ezerszer járt. A hátsó lépcsőn ment fel, ami tulajdonképpen a főlépcső lenne, a bejárat fölött, ha nem takarnák el teherautó méretű hirdetőtáblákkal, hogy a vizsgaeredményeket kiszögezzék. Átbújt a paravánok között, felrohant, jobbra fordult, már látta a tömzsi, középen kiszélesedő oszlopokat, amik a tanszékhez vezetik. Ez mégsem az az ajtó. Bekopogott, talán útba igazítják. Hatvan év körüli nő ült az íróasztal mögött, erősen kisminkelve, halványzöld, testre feszülő selyemkosztümben. Hasonlított az anyjára, legalábbis ilyennek képzelte hatvanévesen. A nő felállt, az asztalra tenyerelt. Mit akarsz, kiáltott rá németül. Was willst du, üvöltötte, tökéletes bécsi akcentussal.

Apja a bécsi egyetemre íratta be. Két szicíliai fiú költözött be mellé az utolsó szemeszterben a filozófia professzorasszony garzonlakásába, ahol harmadik éve lakott. A professzorasszony kérte, hogy maradjon, tíz százalék kedvezményt ajánlott a bérleti díjból, kell valaki, mondta, akiben megbízik, rendben tartja a lakást, átveszi a leveleit. A fiúk alig beszéltek németül, vékony, szőrös karjukkal hadonásztak, este lányokat hoztak föl, bezárkóztak a szobájukba. Őt sohasem zaklatták. Anyja boldog volt, amikor lediplomázott és hazajött Bécsből, gyűlölte Bécset, a távolságtartó, hideg bécsieket, pestet imádta, de nem tudta megmagyarázni, miért. A vasárnapi ebéd közben apjával a német szavak kiejtéséről vitáztak. Apja lexikonból tanulta a nyelveket, az olaszt is, járatta az Il Mondo-t, de egyetlen olasz regényt nem olvasott, kizárólag a gazdasági híreket. A párduc ott feküdt a könyvespolcon, eredeti nyelven, a Jókai összes gyűjteményes díszkiadásának tetején, a szicíliai fiúktól kapta születésnapjára.

A nő arca eltorzult, nem hasonlított többé az anyjára, az asztalt verte az öklével, szemfestéke elkenődött. Kimenekült az irodából, futni kezdett, a belső udvar fölötti boltíves átjárónál megállt, lihegve a párkányra könyökölt, akkor vette észre, hogy a jegyzeteket elhagyta valahol. Nem mert visszanézni a sötét folyosóra. Az átjáróban, a kerek asztaloknál diákok ültek, némán hajoltak a könyveik fölé. Itt szokott felébredni, de most tovább álmodott.

Ez nem is a bécsi egyetem. Ez a budapesti Közgáz, felismeri a Marx szoborról, felismerné, ha nem a főlépcsőn, hanem az oldalfolyosón indult volna az aula irányába. Bulizni járt ide, a pinceklubba, csütörtök esténként, miután Bécsből hazajött. Úgy szervezte az órarendjét, hogy pénteken már ne legyen szemináriuma, ha ez nem sikerült, ellógta. A filozófia órákat is. A barátnője Opel kabriójával utaztak ki vasárnap esténként, minden második alkalommal ő vezetett, ehhez a barátnője ragaszkodott, vegye ki a részét a munkából, a benzinpénzt nem fogadta el. A kabrió lecsukható vászontetőjének gumi tömítése elöregedett, esős időben ujjait az A oszlop illesztésére kellett szorítania.

Csöpögött, majd folyt le a víz a kézfején, pulóvere alatt a hónaljáig, melltartója lucskos lett az esőtől. Tíz perc után elzsibbadt a karja, érzéketlenül az ölébe hullott, az eső befröcskölte az arcát, feje köré tekerte a ballonkabátot. Az apjáét hozta el, tévedésből, megint elcseszte az időt, késésben volt, barátnője az ablak alatt járatta a motort, a benzinszag felszivárgott a szobába. Du hast wieder zu viel Zeit verschwendet, kiabálta apja a nappaliból. Kereste a németben a hibát, de nyelvtanilag nem talált kivetnivalót, a kiejtése viszont tragikus, gondolta. Beszaladt hozzá, hogy megpuszilja a homlokát, apja a díványon fekve olvasott, bal lábáról lecsúszott a házipapucs, nagylábujján a zokni anyaga elvékonyodott, de még nem szakadt ki.

Leguggolt, visszaillesztette a papucsot. A pinceklubba csütörtökönként jöttek a matrózok, csíkos pólóban, rövidre nyírt hajjal, párolgott az izzadság a falakat borító lambériából. Itt találkozott először a férjével, a férje legalábbis ezt állítja. Összeütköztek, egymásra néztek, a férje bocsánatot kért, elfordult, igyekezett a közelében maradni, de a matrózok elsodorták onnan. Sok ilyen eset történt, fogalma sincs, melyik lehetett az. Tapizták, fogdosták a mellét, néha ismeretlen fiúkkal csókolózott. Másnap nem tudta felidézni a fiúk arcát, vagy hogy milyen volt csókolózni velük.

A férje azt mondja, tisztán emlékszik a copfba fogott, aranyszőke hajára. Valóban aranyszőke volt a haja, csak később festette vörösre, mielőtt a férjével összejöttek, három évvel az egyetem befejezése után. Egyik éjjel a bécsi szállásadónője előzetes bejelentés nélkül állított haza, a szicíliaiak szobájában üvöltött a zene, a nő benyitott, berántották, az ajtót bevágták mögötte.

Nagy Gerzson 1975-ben született, jelenleg Budapesten él. Közgazdaságtant tanult, könyvvizsgálóként dolgozik. Délután apámmal című első regényét 2020 tavaszán a Kalligram Kiadó adta ki.