Pege Ibolya

verdorben


megbeszéljük hogy mindketten

koraszülöttek vagyunk

téged ott hagytak az inkubátorban

engem anyám nem szeretett még hetekig


tapintható sebek

hogy mosdatlanul bújok az ágyadba

jó ürügy

nem tudunk jobban a szélére húzódni.

egy karnyújtás

is lehetne

puha ujjakkal hegeket

de a sávig

te se jutottál el

és nem lenne közös az ágy

csak a hideg padló

háttal alszunk el

a lázas bőr úgy marad



hány éve is?


kopott flaszter,

lyukas tornacipő,

őrzi a kamaszkort.

hány éve is?

hogy ránk rohadt a kerület,

sokszor azt se tudtuk,

itt lakunk még,

vagy csak álmunkban

térünk vissza.

a parkban

nagyra nőtt fák,

és te velük

még mindig.

azt hittük, más lesz.

de csak a práter utca

térfigyelő kamerái

maradtak,


és az eltékozolt tavaszok.

csak a semmi örök,

gyújts rá.

a füst, mint régi metál koncerten.

de a kapualj.

jöhet száz ősz, ezer tél.

a kopott lépcsőre leülünk,

mert az két barátot,

mindig hazavár.





































Pege Ibolya (1987, Budapest) Keramikusként végzett, de az egészségügyben dolgozik. Szeretne szövettani asszisztens képesítést szerezni.

Négy éve publikál verseket,

első kötetén dolgozik.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v