Böröcz Vilma

Vegyétek és egyétek

Ó, Atyám, meddig kell még maradnom?

Megteremtettél, hogy fánk legyek – képviselő. 

Azért vagyok ilyen, hogy mindenki megtudja, 

odafönt még az ember is édesebb.

Porcukros tészta a testem, ribizlilekvár a vérem. 

Tudatosan teremtettél ilyennek, 

hogy adagolható legyek. 

Töltelékemet üstökben főzöd, 

tésztámat tartályokban keleszted, 

hogy mindenkinek jusson belőlem.

Ezután megtöltöd velem a polcokat, 

és minden eladott darab után 

nyalogatod az ujjadat. 

Kifeszítenek egy asztalra, rászögelnek. 

A belém vert fémdarabok értelmetlenek,

hisz megtiltottad, hogy visszatérjek hozzád. 

Valaki kiharap az alkaromból egy darabot. 

Vénáimból ömleni kezd a ribizlivelő, 

de ketten máris alám hajolnak, 

hogy felnyalják a lecsorgó nedvet. 

Egy csepp se veszhet kárba.

Az egyik megszólal, miután megkóstolt: 

"Isten országa cukros. 

Nem sok reményt fűzök így a halálomhoz: 

ha ugyanebből építik az angyalok a Fölutat, 

én inkább itt maradok. 

Kandírozott mennyben nem lakozok." 

Ezután megnyalja száját, ellöki a másikat alólam,

rátapasztja ajkait kiálló ereimre.

Megvárják míg kiszáradok.

Eredeti olasz kekszválogatásba tesznek, 

királyok asztalára, aranyozott porcelánba. 

Már csak ők ehetnek belőlem,

titokban felszedik a leesett morzsákat is, 

csakhogy utána illatos vízben mossák kezeiket. 

Undorodom tőlük, de tűrnöm kell idelent. 

Tudtad, hogy ez lesz?

Követ dobnak, de én így is enni adok, 

Atyám, kérlek lásd, hogy hű vagyok! 

Nem húzódom el a fogaktól,

pedig már üres vagyok, nincs bennem semmi.

De látod, hogy csak adok.

Ezt akartad, ó, Atyám?

Böröcz Vilma 2008-ban született. Jelenleg gimnazista, budapesti. Máshol ezelőtt még nem jelent meg verse.