Farkas Arnold Levente

Valami másról

olvastam hogy

meghalt illyés

persze kodály is

hallgat a cselló

zongora mellett

nincs neki hangja

árnyékot vet

a néma papírra

a néma betű mint

csöndet a hang

amikor nem szól

mert néma a lélek

írjon a költő

verset a bűnről

mint mikor illyés

táncol a tűzben

a néhai bálvány

súgja kodálynak,

halk cselló és

édeni hárfa ha

nincs neki szárnya

alszik a város

mélyén angyali

árnya a csöndnek

A tévedés és a másik

tévedés között homályos

indulat. Ha Cartaphilus

elmeséli a történet

történetét, rég levedlett

kígyóbőr mintáját ölti

magára a hajnal. Néma

angyalok árnyéka a kert.

Valami másról énekel

a harmat. Nem tudni, miről.

illyés verne nevére

lefordítná a sajátját

ostoba gesztus

tetszene mégis

a párizsi hölgynek

színpadi árnyék

súgja kodálynak

hallgat az ének

csönd se csörömpöl

hang se utánoz

tátiti tát tát

Farkas Arnold Levente vagyok. Ezerkilencszázhetvenkilenc január harmincadikán születtem Nagyváradon. Gyermekeimmel és feleségemmel a Szentendrei-szigeten élek. Gyermeket még szeretnék, feleséget már nem.

Nem tudok sem írni, sem olvasni, de szoktam. Tollforgatónak rossz vagyok, ám szerfölött tehetséges. Álmomban többször jártam a Hóvirágok terén, a valóságban csak háromszor.

Szeretek eljutni a mondatkezdő nagy betűtől a mondatzáró írásjelig. Néha sikerül, máskor azonban másra gondolok. Most elviselhető.