Vas Máté

Tito az USA-ba települ, hogy pincér, majd forgatókönyvíró legyen

A deszka szétfeszíti a hullámok állkapcsát,

lovasa [][1] tűzkarikákon át,

dobbant és lendül, ez a szörfös érti

mindannyiunk dolgát: nem szörfözni kell megtanulni,

hanem „jól” éreznie magát. Ezért ismét felkapaszkodik,

(hommage: a milicista halála) és lesz kedvesebb a szemnek

rövid deszkán tartózkodása, csap a pillanat szikes hátára

a monszun. Inkább ez, mint a törtetők komolykodása.

A komolykodás performansz. Minden más is.

[Tartsunk mihez végett, vágást. Ugye?]

Ez nem értékítélet, hanem megfigyelés, de hopp,

a megfigyelés a habokat iszkiri másban szeli.

El a deszkataposással habjaimtól!

Hujjog valaki. Orrhossz, tőkesúly nem számít.

Te valaki más vagy, mint aki habokat~habjaim szeli!

Iparkodj, (mondta a gőzgép feltalálása a bátor[2] kis szövőszéknek,

aki a türelmet[3] nem keresi tovább. Ágyúból hamvak, rohanvást.)

A monszun fellegeit egy figyelő és értékelő szempár terelgeti.

Vodkakrém virradat. Josip Broz a szürke

fövenyen, az igazsághoz hozzátartozik[4]: fürdőköpenyben.

Gazdája osztott mezőkön jugoszláv és tétlen.

Bokái közt hömpölygés, hasmánt visszakúszás,

a bizánci udvar üdvözli nyaldosási együtthatóját,

a császárt. Tehát a tartalom röviden:

Josip Broz

fürdőköpenyben

tétlen a fövenyen

nézi, mit ugrándozik szörfdeszkájáról ez a srác.

Őt bugyoláljuk balladai homályba,

in medias res, nem itt, még hasznunkra lesz.

Az ideális balladai homály

kívül vízhatlan, belül harmatos,

erre nem árt odafigyelni, különben szörfösünk

elszontyolodik, és biciklire száll. Tessék, oda a történet.

Josip marka, kavicsot a diszkoszvető fia, teásbögrét lóbál.

[1] Jaj, szúrjunk ide egy mintha szócskát!
[2] Újabb kiadásokban: 1. vállalkozó szellemű; 2. sunyi geci; 3. joviális
[3] A türelem archaizmus, a polgárosodás úttorlasza.
[4] Kalap a fejhez, satöbbi.

Vas Máté: 1996-ban született Szentesen. Költő, író, újságíró. Jelenleg az ELTE történelem mesterszakos hallgatója.