top of page

Leskó Abigél

Tekergő



Szarvasagancsok a légcsövemben;

üres a kályha otthon - kell az ágforma.

Nem az állatok ösztöne visz:

a szerveim még hazatalálnak,

a szervezetem már nem.

A darabok emlékeznek,

az emlékek nem darabolódnak:

érzelemprotein-különbség.

Pedig krétába harap a lelkem.


Inszomniás álom vagyok (de kié?),

ébressz fel,

hadd aludjam ki magam

a testtelenségből.

Nem jó érintőképernyős tükörüregben

behegesedett szánszemekkel

vakarni a sebeket,

hogy repüljenek ki belőle

az angyalok.


























Leskó Abigél 2003-ban született, Szekszárdon. A Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulója. Verset, könyvet, dalszöveget és dolgozatot ír. Ha így folytatja, lassan bevásárlólistát is fog. Számos pályázatra kaphatott meghívást, közülük a sárváriakat tartja a legfontosabbnak. Három antológiában, és a Magyar Naplóban jelentek meg szövegei eddig. Hatéves korában délelőtt szívsebész, délután állatorvos, este rocksztár szeretett volna lenni. Tizenhat évesen is ugyanígy érdekli még a színház. Erősen frusztrálják ezek a bemutatkozások.

0 comments

Recent Posts

See All

Comentarios


hélóóó.png
bottom of page