Leskó Abigél
Tekergő
Szarvasagancsok a légcsövemben;
üres a kályha otthon - kell az ágforma.
Nem az állatok ösztöne visz:
a szerveim még hazatalálnak,
a szervezetem már nem.
A darabok emlékeznek,
az emlékek nem darabolódnak:
érzelemprotein-különbség.
Pedig krétába harap a lelkem.
Inszomniás álom vagyok (de kié?),
ébressz fel,
hadd aludjam ki magam
a testtelenségből.
Nem jó érintőképernyős tükörüregben
behegesedett szánszemekkel
vakarni a sebeket,
hogy repüljenek ki belőle
az angyalok.
Leskó Abigél 2003-ban született, Szekszárdon. A Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulója. Verset, könyvet, dalszöveget és dolgozatot ír. Ha így folytatja, lassan bevásárlólistát is fog. Számos pályázatra kaphatott meghívást, közülük a sárváriakat tartja a legfontosabbnak. Három antológiában, és a Magyar Naplóban jelentek meg szövegei eddig. Hatéves korában délelőtt szívsebész, délután állatorvos, este rocksztár szeretett volna lenni. Tizenhat évesen is ugyanígy érdekli még a színház. Erősen frusztrálják ezek a bemutatkozások.
Comentarios