Szubkultúrák egymás közt

Szabó Benedek


A kultúrák közötti kommunikáció gyakori jelenség a globalizálódó világban. Azonban még ennél is rendszeresebb jelenség a szubkultúrák találkozása, ugyanakkor a téma még kevéssé kutatott.


A kultúraközi kommunikáció és érintkezés vizsgálata nem új keletű dolog, a szubkultúrák kutatása azonban még gyerekcipőben jár. Bár mindennapi helyzetről van szó, a szociológusok, szociálpszichológusok, nyelvészek figyelme inkább a kultúraközi kommunikáció felé fordul. Emiatt a szubkultúrák interakcióit kevesebb tanulmány és cikk írja le tudományos igénnyel. A szubkultúrák kommunikációját a diszciplína gyakran csak a kultúraközi kommunikáció függvényében vizsgálja, önálló jelenségként kevesebbet foglalkozik vele.


Szubkultúrák számos helyről rendeződhetnek. Akár az életkor, a hivatás, de a közös érdeklődés is képes arra, hogy olyan kohéziós erőt képezzen, ami az egyébként különböző embereket képes összetartani. Ez az összetartás igen erős lehet, olyannyira, hogy a csoport kívülről akár megközelíthetetlenné is válhat. Az összetartó közösségbe való belépés hasonló buktatókat mutat, mint a kultúraközi kommunikáció.


A kultúraközi kommunikációban akkor a leglátványosabbak a megértési nehézségek, ha a két kultúra erősen különbözik egymástól. Legyen szó maszkulin és feminin, alacsonyan és magasan kontextualizált, kis- és nagy hatalmi különbségekkel működő kultúráról, az érintkezés nem egyszerű. Ezeknek a helyzeteknek a leírása az erős kontraszt miatt látványosan kirajzolja azokat a neuralgikus pontokat, amelyeken a kommunikáció nehézkessé válik.


Ahhoz, hogy a szubkultúrák kommunikációjának buktatóit jobban meg tudjuk látni, vegyünk példának hasonlóan éles eltérést mutató csoportokat. Vizsgáljuk meg, hogyan képes érintkezésbe lépni egy alternatív vallást képviselő egyén egy vallástalan vagy hagyományos világvallást követő személlyel. A vallási kérdések mentén rendeződő szubkultúrák kifejezetten ritkán keverednek, szabályaik merevek, így mindkét fél távolságtartó lesz a másikkal – legalábbis kezdetben. [1]

A jelenség kettős természetű, így bennük a viszonyok is kettősek. Egyrészt a többségi csoport, másrészt a kisebbségi csoport szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, azonban most csak az egyik aspektust vizsgáljuk.


A kisebbségi csoport általában elszigeteltebb, így a többségi csoporttal való találkozásban nem aktív fél. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor egy antropológus kutatás céljából terepmunkát végez, és az adott terepre megérkezik. Ekkor lép be a sajátjától eltérő kulturális közegbe, a kutatásokban ezt a nézőpontot ismerhetjük meg.


A szubkultúrák kommunikációja hasonló helyzetet teremt. Maradjunk példánknál, a vallási hovatartozás mentén rendeződő szubkultúráknál. Ha a fent leírtak szerint indulunk el, akkor a két csoport találkozását kultúraközi találkozásnak kell tekintenünk. Ez nem csupán a vizsgálat szempontjaiból praktikus, a kultúra definíciója ugyanis alkalmazható a szubkultúrákra, így az alternatív vallásokat gyakorlókra is. Ha a kultúrát egy gyűjtőfogalomnak tekintjük, amelybe azokat a szellemi és anyagi értékeket foglaljuk, amelyeket az ember maga teremtett, azt fogjuk látni, hogy a szubkultúrákra is alkalmazhatjuk ezt a leírást.[2] Ebből következik az is, hogy az angyalkultusz hívői, sőt ezenfelül az UFO-hívők is egyfajta kultúrát alkotnak. Akik tőlük eltérő kultúrát vagy szubkultúrát képviselnek, azok egy idegen csoportot alkotnak az előbbiekhez képest. Innentől már két csoport találkozásáról kell beszélnünk, vagyis két kultúra találkozásáról, hiszen mindkét csoportot egyfajta kulturális kohézió szervezi.


Hasonló helyzet az is, amikor egy szabadidős tevékenység gyakorlói, például művészek és sportolók csoportjai találkoznak egymással. A két csoportot egy-egy érdeklődés kapcsolja össze. Ezeknek mindnek megvan a maguk szabályrendszere, érintkezési helyszíneik és szokásaik. Ha a találkozás valamelyik fél számára ismeretlen környezetben történik, nem érezheti magát otthonosan benne.


Ugyanekkor az eltérő üdvözlési, beszélgeti szokások nehezíthetik a megértést és a folyékony társalgást. Hasonló ez ahhoz, mint a távol-keleti és az európai emberek találkozása – ami kiemelten kutatott téma.

Az interkulturális érintkezéseknek már komoly szakirodalma van.[3] Ezek ismeretében számos olyan megfigyelést, megállapítást tehetünk, amelyek közelebb visznek ahhoz, hogy a két csoport (kultúra) viszonyát jobban megérthessük.


Az, hogy ez a csoport milyen módon fog viszonyulni a másik csoporthoz, elsősorban az egyén ún. kulturális intelligenciáján múlik, ,,mely lehetővé teszi, hogy az egyén hatékonyan tudjon alkalmazkodni egy új kulturális környezethez”.[4]

A kultúraközi kommunikációt érzelmi és kognitív dinamikák alakítják, ezek pedig nem elválaszthatóak a kulturális intelligenciától. Ezen múlik, hogy az egyén kész-e egy másik kultúrával való találkozásra – ebben az esetben a más hitet gyakorlókkal –, de még így sem mindig biztosított a két fél közötti kiegyensúlyozott, optimális érintkezés.


Az interkulturális kommunikáció minősége sok különféle aspektusból tevődik össze. Egyik ilyen – és talán ez a legmeghatározóbb –, hogy a két kultúra képviselői mennyire érzik a saját kultúrájukat előrébb valónak a másikénál. Van azonban ennél szélsőségesebb eset is, amelyben a felek a tagadás szintjén állnak, és így nem vesznek tudomást a kulturális különbözőségekről. Ez a felfogás az etnocentrizmus legtisztább formája.[5] Ahogyan etnocentrikusság jelen lehet a kultúraközi érintkezésekben, úgy felbukkanhat a szubkultúrák érintkezésében is. Ha a művészek és sportolók találkozását vesszük, szintén megfigyelhetjük, hogy a kommunikáció nehezebbé válhat, ha a két csoport nem hajlandó a maga szokásrendszeréből kilépni. Ez a szemlélet ugyanis szakadékot húzhat a két fél közé, akik így csak nehézkesen lesznek képesek bármilyen interakciót folytatni.


Azonban, ha a felek már nyitottak arra, hogy a másik, tőlük idegen kultúrát megismerjék és létezését elfogadják, akkor etnorelatív fázisról beszélhetünk. Ebben a fázisban az interakció résztvevői ismerik egymás kultúráját, ezenfelül elfogadják az ebből adódó kommunikációs különbözőségeket. Ez jelentős előrelépést jelent az előző fázishoz képest, mivel innentől kezdve lehet szó megfelelő kultúraközi érintkezésről. Ebből következik az is, hogy a szubkultúrák közötti interakció minősége is ezen múlik.


Az érintkezés minőségének növelésére azonban csak egy másik szint ad lehetőséget. Ez az alkalmazkodás fázisa, amelyben fontos szerep jut az empátiának. Csak akkor beszélhetünk a kulturális érzékenység ezen fokáról, ha a felek empátiával állnak a másik kultúrájához, és képesek a hozzá való alkalmazkodásra is.[6] Ha ez biztosított, akkor az érintkezés már jóval hatékonyabb lehet a korábbi fokozatokhoz képest.


Láthattuk, hogy a kultúrák érintkezésének számos különböző fokozata ismert, de ezek egyike sem igényel velünk született attribútumokat. A kulturális intelligencia, illetve érzékenység ugyanis tanulható.[7] Ha valaki szeretne hatékonyabban érintkezni, majd kommunikálni egy tőle eltérő kultúrát – illetve szubkultúrát – képviselő egyénnel vagy egyénekkel, akkor lehetősége van fejleszteni az ehhez szükséges képességét. Az egyik ilyen fontos készség az empátiából fakad, aminek szintén ismertek a fejlesztési lehetőségei.[8]


A kultúraközi kommunikáció és a szubkultúrák közötti kommunikáció során számos buktató jelentkezhet, amelyek hátráltatják a zökkenőmentes érintkezést. A szubkultúrák esetében ezeknek a száma még mindig kisebb, mint a kultúraközi kommunikációban. Utóbbiban a fentebb vizsgált aspektusokon felül, további akadályozó tényező lehet az eltérő nyelvek használata, illetve az, hogy ott nagyobb, differenciáltabb eltérések jelentkezhetnek, mivel egy kultúra mélyebben gyökerezik, mint egy szubkultúra.


Ezt mutatja meg az is, hogy a szubkultúrák általában egy önálló organikus kultúrán belül jönnek létre.


A különbségek ellenére a zavartalan érintkezés biztosítható a kíváncsiság, az elfogadás, és az empátia segítségével.[9] Ez nem azt jelenti, hogy okvetlenül el kell fogadnunk azokat a normákat és értékeket, amit a másik kultúra, illetve szubkultúra hordoz. A hangsúly inkább a megismerés és az elfogadás tényezőire kerül, amelyek képesek arra, hogy biztosítsák azt, hogy a két kultúra képviselői képesek legyenek hatékonyan kommunikálni egymással.




képek forrása:

https://interim.blog.hu/2011/04/05/interim_menedzser_a_kulturak_kozott

https://www.charta-der-vielfalt.de/en/our-projects/german-diversity-day/archive/


[1] Falkné Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Perfekt Kiadó, Budapest, 2008.

[2] Korpics Márta, Az interkulturális kommunikáció, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2011. [3] Hidasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar Kiadó, Budapest, 2004.

[4]Falkné Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Perfekt Kiadó, Budapest, 2008.

[5] Hidasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar Kiadó, Budapest, 2004.

[6] Hidasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar Kiadó, Budapest, 2004.

[7] Falkné Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Perfekt Kiadó, Budapest, 2008.

[8] Buda Béla, Empátia – A beleélés lélektana, Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012.

[9] Falkné Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Perfekt Kiadó, Budapest, 2008.



Bibliográfia

[1] Falkné Bánó Klára, Kultúraközi kommunikáció, Perfekt Kiadó, Budapest, 2008.

[2] Korpics Márta, Az interkulturális kommunikáció, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2011.

[3] Hidasi Judit, Interkulturális kommunikáció, Scolar Kiadó, Budapest, 2004.

[4] Buda Béla, Empátia – A beleélés lélektana, Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012.







Szabó Benedek vagyok, első generációs erzsébetvárosi, most éppen egyetemista. Leginkább a mélységeket és a magasságokat keresem, és ha megtalálom, akkor ezt próbálom továbbadni fotóimon és írásaimon keresztül.

0 comments
hélóóó.png