Ami nem
Puha vagyok és meleg, párna, friss kenyér, kesztyű. Takaró vagyok, hogy beburkoljak, háló, hogy körülfonjak, cső vagyok, pár lyuk, meg a körítés. Lombik is, amiben utód teremhet, nyomkodnivaló stresszlabda, simogatandó plüssállat és pornóújság.
Autó vagyok: le kell cserélni, ha már nem olyan a szagom, mint régen volt. Pohárban körbelögybölt bor, a kérdés, hogy elég érett vagyok-e már, hogy valaki a szájába vehessen, vagy fordítva. Bálvány vagyok, forma, idom, arány; dekoratív, üres váza vagyok, tucatjával lehet kapni a piacon. Eldobott kő, színházi kellék, műanyag fogkefe vagyok.
Kitűző vagyok, zsebkendőtartó, cigarettatárca, pótkerék. Házat, vagy mást tartó erő vagyok, fogas, támoszlop, ágyláb. Ágyelő vagyok és ágyutó, tükör és sakkbábu, királynő, paraszt, az utóbbi még válhat előbbivé. Por vagyok és porszívó, sütő és sütött, mosó, mosott. Száraz virág, és amellett a karó vagyok; játékbaba vagyok a babaházban, képzelt akarattal. Egy vendég alá tolt szék vagyok, kanál, amivel megkavarja a kávéját, és a kávé is én vagyok, hogy felmelegítsem belülről. Eldobható telefon, háttérben zörgő rádió és üzenetrögzítő vagyok.
Kirakat vagyok és árucikk, néha eredeti, néha hamisítvány, szakértő nélkül ki tudja? Önmagában haszontalan fél pár zokni, elegáns kesztyű vagyok. Szemétlerakó és hulladékfeldolgozó, újrahasznosító, művelendő föld és trágya vagyok; agyag, ami a korongon várja, hogy célt adjanak neki. Felszolgálni való tálca vagyok, konnektor, töltő, óramű, esernyő, nagykabát, s azon a gombok, rózsaszín monokli, sétapálca, macskakő, utcai lámpa, cipőfűző; slicc vagyok, de szemérmesen, és nem prűden viselem, ha lent felejtenek.
Festék és kifestő, kérdőív és újság vagyok, és megmászandó hegycsúcs, szűzhó, lábtörlő, létra, cipőkefe, törülköző, vetítővászon és vitorla. Keresztrejtvény vagyok, krimi, gordiuszi csomó, a megfejtésért járó kupa vagyok, billegő asztal, meglazult csavar, rozsdás alkatrész, nem is egy fél, sokkal inkább negyed vagyok, önmagában tehetetlen összetevők. Tojás, vaj, fakanál, és csak köret vagyok; néha talán gáz, kuplung, ostya, de legtöbbször börtön, kényszerzubbony és fék: pedál vagy kézi.
Gyógyszer vagyok ezernyi mellékhatással, homeopátia, placebo. Verstöredék vagyok, költői eszköz, megszemélyesítés, metafora, felsorolás, halmozás, zokogó szinesztézia vagyok, hexameter, szonett-forma, képzavar, rossz rím és szájbarágós refrén; ok vagyok a költő öngyilkosságára, indíték az emberölésre, és persze casus belli vagyok; máglyára való, átkozott tűzifa.
Eszköz, tárgy, étel, tulajdon, holmi, kacat, bigyó, izé, nem ember.
Szilágyi Borka vagyok, író, az ELTE másodéves, esztétika szakos hallgatója, általában a nevetésemről vagyok felismerhető. Azóta írok, mióta megtanultam, elsősorban kisprózát, tízéves koromból megmaradt néhány igen drámai vers is a fiókomban, azóta sem írtam semmi hozzájuk foghatót. Nem szeretek bemutatkozásokat írni, mert mindig egy kisebb önismereti krízis a végük. Köszönöm a figyelmet
コメント