Dr. Varga Kristóf Attila

Sok hűhó a fordításért, avagy Nádasdy Ádám A csökkenő költőiség című művének bemutatása


Ha filmekről van szó, akkor egyre inkább kezd utat törni magának az az elmélet, miszerint eredeti nyelven minden sokkal jobb, és a fordítások és szinkronszínészek gyengesége csak elvesz ennek értékéből. Én személyesen ezzel határozottan nem értek egyet, sőt azt gondolom, naivitás lenne azt állítani, hogy ezt a témát pár szóban rövidre lehetne zárni. Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy irodalmi alkotásoknál nem olyan erős az eredeti nyelv előtérbe helyezése, a legtöbben magyarul szeretnek olvasni.


A klasszikus művek magyar fordítása viszont nehezebb, hiszen nem elég egyszerűn magyarra átírni a szöveget, hanem komoly munkát igényel már az a feladat is, hogy az irodalmi értéke ne csökkenjen.

Nádasdy Ádám tudományos, mégis igen olvasmányos és érdekfeszítő művében számos Shakespeare- és Dante-fordítás keletkezéséről, koronként változó fordítástechnikákról, egyes szavak és intertextuális árnyalások hol költőien magasztos, hol költőietlenül pontos megírásának műhelytitkaiba avat be minket A csökkenő költőiség című kötetében.


A kötet bemutatására a Magvető Kiadó által megrendezett beszélgetésen került sor, ahol a szerző a könyv számos pontját boncolgatta élőben is a nagyszámú közönség előtt. Természetesen maga a könyv elolvasása sokkal többet nyújt, mint egy egyórás szóbeli előadás, mégis a nagyon sok érdekességnek köszönhetően igazi motiváló erő volt, hogy kinyissuk és olvassuk a könyvet.


A szerző már az előadás elején szembeállította a funkcionális és formális fordítás fogalmait. Előbbi értelmében nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem – és amennyiben ez célravezetőbb az olvasóközönség számára – az eredeti szöveg értelmi átadása a célnyelven. A formális fordítás ezzel szemben a forrásszöveg többé-kevésbé szó szerinti lefordítását jelenti. Nádasdy Ádám fordítótevékenysége a funkcionális technika alapján dolgozik, hiszen célja a modernkori közönség számára való interpretáció és átadás, de természetesen a formális fordítás esetleges szükségszerűségét sem kérdőjelezi meg.


Érdekes példaként mutat rá a kötet a Lear király című drámában felbukkanó futballista szó Shakespeare-korabeli jelentésére, melyben a formális és funkcionális fordítás kettőse jelenik meg. Az egész alapja nem más, mint hogy a futballista szó akkoriban kifejezett sértésnek számított, egész pontosan „az alacsony osztályok durva sportja”-ként hivatkozik rá Nádasdy is, szemben az előkelőségek nemesi sportjával, a tenisszel. (103.) A magyar nyelvben ugyanakkor ennek önmagában nem lenne értelme, a sértés nem lenne érzékelhető. Ilyenkor kérdés, hogy a fordító milyen eszközt vagy technikát vesz igénybe. Nádasdy egyszerre funkcionális és formális saját fordításában:


„Oswald

Felség, engem nem lehet megütni.

Kent/Cajus

És elgáncsolni sem? (Elgáncsolja Oswaldot, aki elvágódik) Akarsz futballozni, paraszt?

(Nádasdy Ádám (ford.): Lear király)


Tehát látható, hogy a szerző megőrizte a formát, de nem áldozta fel annak oltárán a funkciót. Nádasdy végigelemezi a Lear király c. dráma fordítóinak megoldásait. A futball kora előtti személyek nemes egyszerűséggel kihagyták a szót, csupán a sértést mint funkcionális elemet őrizték meg, később megjelent ugyan, de számos műfordító túlzásba esett és a talán kifejezetten furán csengő labdarúgó szót tették bele, aminek használata a szerző és saját véleményem szerint is mesterkélt.


A Shakespeare-fordítások a könyvben számos hasonlóan érdekes példákat sorakoztatnak fel több tanulmányon át. Mindazonáltal nem feledkezhetünk meg Dante Isteni színjátékának fordításáról sem, hiszen a kötet másik fele ennek a zseniális alkotásnak szenteli a figyelmet.


A Divina Commedia messze nem olyan gyakran fordított, mint Shakespeare drámái, de a Nádasdy-kötetből azt is megtudhatjuk, hogy Dante műve körülbelül 3 és fél Shakespeare-drámát tesz ki, szóval bőven van vele munka. Az egész Isteni színjátékot nagyon kevesen fordították le. Nádasdyn kívül Szász Károly – és természetesen a legtöbbek által ismert Babits – fordítás említhető. A Pokol lefordításával ugyanakkor nagyon sokan próbálkoztak, sokan be is fejezték, például meglepő módon Gárdonyi is.


A fordítás szempontjából nagyon érdekes a forrásnyelv vizsgálata, hiszen a középkorra jellemző latin helyett Dante olasz nyelven írta meg művét. Ennek elsődleges oka az, hogy Dante az egész Isteni színjátékot egyfajta tankönyvek szánta, melyben a középkor addigi tudása került bemutatásra, így olyan személyek számára is elérhetővé vált, akik nem voltak a latin nyelv tudásának birtokában.

Nádasdy az Isteni színjátéknál megőrizte a versformát, de elhagyta a rímet. Ez nem páratlan megoldás, de alapvetően indokolt, hiszen a magyar nyelvű fordítások közül már megvan a rímes verzió. Érdekes feltevés volt az egyik interjúban, hogy a rímtelen változatot könnyebb olvasni manapság, így szükség is van rá. Ezzel jómagam nem értek egyet, tapasztalatom szerint a legtöbben szívesebben olvasnak rímes sorokat, mivel annak dallama és sokszor lüktetése élvezhetőbbé teszi annak is a művet, aki nem kimondottan irodalomkedvelő.


Ebben a kérdéskörben szintén felmerül a kötet címének vizsgálata: A csökkenő költőiség. Dante tulajdonképpen egy korszakalkotó művet hozott létre, ami minden korban megállja a helyét, hiszen a középkori tudás tükröződik benne. Shakespeare szintén hasonló kategória. Ahogyan egy korábbi cikkemben is említettem, az angol drámaíró művei tökéletesen relevánsak a modernkorban is. Más a díszlet, de a szerepek és motivációk semmit nem változtak, és pont ezért könnyen befogadható a mai napig. Viszont a fordításoknak lépést kell tartani a kor változásaival. Ma már kevesebb igény van a költőiségre, mert idegenül hat – és bár a rímekre szerintem továbbra is szükség van, a szövegek fordításához és átadásához a mindenkori nyelvezetet érdemes alapul venni.


Erről a kötettől órákat, napokat, sőt éveket is lehetne beszélgetni és értekezni. Minden sorában számtalan érdekességet találunk, melyekkel megismerhetők a legnagyobb fordítók megközelítései, maga Nádasdy Ádám műhelytitkai és természetesen a két főszereplő, Shakespeare és Dante munkássága. Szívből ajánlom minden érdeklődőnek, aki olvasmányos stílusban szeretne olvasni fordításról és irodalomról.









Varga Kristóf Attila végzős joghallgató vagyok. Számomra a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetem volt a motiváció, hogy a jogra jelentkezzek. Az egyik évfolyamdolgozatomat is igazságügyi nyelvészetből írtam. Az irodalom hosszú évek óta az életem része, könyvmolynak vallom magam. Szeretem az irodalmi rendezvényeket, kiállításokat és tapasztalásokat. Olvasmányaimról gyakran töltök fel beszámolókat a közösségi médián. Ha az irodalmat népszerűsíteni kell, rám mindig lehet számítani, hiszen osztom Juhász Anna mottóját: "Az irodalom világnézet


0 comments
hélóóó.png