Az alábbi szöveg a Fade in/out projekt keretében született, aminek az volt a célja, hogy feltörekvő zenészeket és írókat hozzon össze olyan formában, ahol a közös alkotások során a szöveg és a zene harmonikus egységet alkotva teremtenek valami olyasmit, amely mindkettőben benne volt már, de csak az együtthangzás tudta megszólaltatni. A projekt megálmodója és kivitelezője Vida Boldizsár, akinek a munka oroszlánrésze is köszönhető; nélküle valószínűleg nem lett volna ennyire szerteágazó és kivételes ez a projekt. Az alábbiakban viszont egy kakukktojással találkozhattok, ugyanis a projekt keretein belül egy film is terítékre került. Így Kincses Tamara S már nem vagyok otthon az égben című alkotására olvashatjátok Szabó Máté versét. A filmet az alábbi linken éritek el: S már nem vagyok otthon az égben (It Was Heaven I Lost) - YouTube
Szabó Máté Redukció
a kezem, lábam, a testem, a fejem, a
változatlan, kitörölhetetlen “én”, a
feleslegem, amit benyelek:
nyers mosóport, illatot, redukciót,
horzsolódást, lenyomást, elfojtást, a
felületek egyre tömöttebb ütközésében:
a kínzott kitakart állat a kínzó által,
bőrháló, beszéltetve, hogy a
kifejezést a hatalom nyelvére, a
kínzottat egy emberi redőre redukálja,
gondolja a kínzott, és a kínzó,
akinek kell egy név:
akit kínoznak, nem hajlandó belépni
az ellentétek játékába, magának,
benne, tudva, hogy beszédének hiánya a
jelenléte megmaradva – mely jelenlét,
mit ad isten, éppen a kínzóé is,
akinek kell egy név:
messzirőljött, viharvert, levált
emberhús, az a nyers, kínzó jelenlét,
amihez nem erővel, csak annak
feladásával közelítek:
a horrorunk, a megakadásunk (mondja
Robert Antelme) volt a tisztánlátásunk,
és milyen fantasztikusan kurvaédes ez:
Szabó Máté: 97-ben született Budapesten. Fél lábbal még esztétikán, a másikkal még inkább leragadva, futni szeretne. Mindemellett kritikákat, tanulmányokat ír. Szereti a kutyákat és a filozófusokat. Verseket is ír, csak nagyon lassan.
A szöveg eredetileg az Underground lapszámban jelent meg.
ความคิดเห็น