Thoma Csaba

Recept


Pont helyett behelyeztem a csöndet,

ami köztünk kialakult,

és hogy ne fázz, mentőmellénynek

-izék- tömkelegét tekerem derekad köré,

ilyen könnyű az egész.

Tojás helyett meg jó leszek én is,

testem belefolyik a lisztes vajas tejbe,

gyomromat habverővel kavarják,

megszórnak cukorral, te csak értetlenül állsz,

nem mondok semmit,

rettegve félek, akármelyik

pillanatban kisüthetnek.



Éjfél


Egy szót sem szólt mióta megszülettünk.

Most is csak próbálom mutogatni neki, mi

történik körülöttem, kezeimmel hadonászva

suhanunk a sötétben.

Nézd, vonaton ülünk. A fény aranyos

csillogása a síneken fut, ezüsttel harcolva,

nézd. Este van.

Este, mi boldogok. Tízemeletesek

a távolban ezer sárga szemmel pislákolnak,

alszanak lassan. Mindenki nyugszik,

a világot nemsoká ellepi a semmi,

ahogy a feketeség suhog nyugalmasan,

úgy ringatózunk vele.

És magyaráznám, de nem tudom,

hogy az minden pillanatot megér,

mikor figyelem meggyötört arcát,

pár pillanatig rajta halvány mosoly fut,

hirtelen felforr megszeppent pirosra,

és mint aki szégyenli magát,

egy perc múlva már nincs. Megszökött.

Hogy volt, az emlékét csak én őrzöm.

És utazunk tovább, egymásban esve,

tömény csendbe burkolódzik, folytatja,

nem szól egy szót se mióta megszülettünk.

És ez így jó. Nem is kell szólalnia.



































Thoma Csaba vagyok, 2002-ben születtem, és jelenleg a Kisképzőben, fotó szakon tanulok. Kiskorom óta sokat rajzoltam, festettem, fotóztam, és írtam is. Úgy érzem írni szeretek a legjobban mind közül, a versek sokat jelentenek nekem. Nem szeretek bemutatkozó szövegeket írni, remélem a verseim jobbak.

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 89.png