Kubó Cintia

Perspektíva

Mosógép zakatolása,

danse macabre.

Szögletes a plafon és fehér,

négy sarka van,

kettő széle rövidebb a másik kettőnél.

Minden olyan

-talan, -telen.

Második emeleti ablakból kibámulva

egymagas vagyok az utcai betonból kinőtt fával.

Ha lemegyek és mellé állok,

az nálam sokkal magasabb.

Redőnyön át

kevés fény szűrődik be.

Szomjaznak a szekrény tetején élő növények

még akkor is, ha isznak.

Kilincs nélküli ajtó,

ez csak egy szoba.

Paul Verlaine: Chanson d’automne fordítás

Őszi chanson

Hegedűk hosszas zokogása sebzi ősszel szívemet búsan, monoton.

Levegőt!

Arcom fakó, melyen óra ütésére gördülnek könnyeim, időre.

Most távozom. Tán itt leszek vagy ott.

A szél belémkarol, s mint félholt levelet elereszt.

Kubó Cintia vagyok, Budapesten születtem, 1996-ban. Jelenleg harmadéves magyar alapszakos hallgatóként hallgatok, beszélek, írok. Ezen felül egy éve kreatív írást tanulok. A nyelvet nem csupán használni, felhasználni kell.