Bakos Gyöngyi

Nem leszek Genovéva


Jézussal tulajdonképpen az a baj, hogy munkakerülő, mondja nagyapám. Húsvétkor mindig adják ezeket a filmeket, életerős férfiak mászkálnak jobbra-balra, nem dolgoznak, ételt, italt kapnak a tanításért cserébe. Még ha tanításért kapnák. De a tanokért. Miféle tanok. Ezt tanítja a Biblia, hogy ne dolgozz? Kérj alamizsnát? Legyél naplopó, lusta, csak járjon a szád? Nagyapám mindig a vasárnapi ebéd után szidja Jézust, közben a körmét reszeli. A nappaliban ül a nagy fülesfotelben, a lábát a puffra teszi. Nagymama ilyenkor nem szól semmit. Este, ha imádkozunk, azt mondja, ne is törődjek a papával, agyára ment az öregség. Vagyis igazából nem az öregség, hanem a háború, a háború miatt veszítette el Istent. El lehet veszíteni Istent? Én azt se tudom, megtaláltam-e. Még van időm. Nagyapám nem tűri a feszületet a házban. Nagymamám a komódba rejti, a bugyik alá, csak én tudok róla. Szappanok, kis tasakban levendula a molyok ellen, és feszület. A rózsafüzér a liszt mellé van elrejtve a spejzban, nagyapám ott sose találja meg.

Ida néni a zongoratanárnőm. Hetente kétszer megyek hozzá, nem kell levenni a cipőt. Anyám nem akarta, hogy zongorázni tanuljak, de a nagymama összefutott Ida nénivel a piacon, és lebeszélték. Nénik egymás között lebeszélnek ilyesmit. Ida néni szívesen tanít, legalább hasznosan telik az idő. Fizetni sem kell, szó se lehet róla, ez nem igazi tanítás, csak átjárok zongorázgatni, gyakorolgatni. Néha viszek neki bonbont, vagy nagymama küld lekvárt, savanyúságot. Hétfőn és csütörtökön megyek zongorázgatni, gyakorolgatni. Minden szobában feszület lóg a falon, a konvektor előtti kis szőnyegre száraz macskaeledel van szórva. Csak úgy rá a szőnyegre, nem tálba. A macskát sose látom. Tá ti ti. Ida néni hoz egy almát, félbe vágja, negyedekre, így magyarázza el, mi az ütem, ütemmutató, negyedek, nyolcadok, tizenhatodok satöbbi. Néhány almamag a szőnyegre esik. Okos kislány vagy, mondja. Óra végén meghámozza az almát, kis tálba teszi, tudom, hogy muszáj vennem belőle. Hol a cica, kérdezem. Naphosszat kint lenne az a dög, mondja. Legközelebb, mikor megyek, ugyanúgy a szőnyegen a macskatáp, érintetlenül.

Hittanra járok szerdánként, nagyapám nem tudhat róla. Hazudnom kell a hittanról, azt mondom, hogy rajzszakkörön voltam. Templomba nem járunk hetente, nagymamám szerint fontosabb a családi béke. Egyszer elvisz gyónni, akkor elmondom a papnak, hogy nagyapámnak hazudni szoktam a hittanról, és hogy a feszületet a bugyis fiókban kell tartanunk. Szeretném, ha úgy élnénk, mint Ida néni, és minden szobában büszkén lóghatna a Krisztus. Nagyapám nem veszítette el Istent, szerinte sose létezett. Azt mondja, ha hiszek ilyen dolgokban, buta leszek. A hittanon mindenkinek meg kell mondania, mi lesz a bérmaneve. Már most tudni kell? Igen, már ilyenkor tudni kell. Nem kell tudni, de lehet róla gondolkodni. Bernadett, Franciska, Katalin, Máté, Gellért, Jakab. Én Genovéva szeretnék lenni, nagymamától tudom, hogy mik közül lehet választani. Nem leszek Genovéva. Senkinek nem mondom el, hogy én nem bérmálkozhatok.











BakosGyöngyi, író. 1985-ben született Budapesten. Első kötete 2020-ban jelent meg Nyolcszáz utca gyalog címmel a Magvető Kiadó gondozásában. 

0 comments

Recent Posts

See All

Éva

Kollázsok6.jpg
arrow&v