Szabó Benedek

Nem csak szódával megy el

(Körösényi Dániel: Sörrel a kezemben kitartóbban álldogálok, Orpheusz Kiadó, 2021.)

A Sörrel a kezemben kitartóbban álldogálok, Körösényi Dániel regénye nem csak egy kis magyar alkoholgráfia, inkább színültig töltött rálátás. Rögtön a könyv elején világossá vált számomra, hogy a legfontosabb témákról lesz szó. Ételekről, italokról és nőkről. Ezzel sok olvasó – ahogy én is – boldogan meg tud elégedni, még akkor is, ha a három fontosból csak egy téma jelenik meg. Akár a Bor filozófiája, az Ede a levesben vagy a Halál kilovagol Perzsiából, vagy egy, a világirodalomból véletlenszerűen kiválasztott szerelmi történet jut eszünkbe, ezt láthatjuk. Nagy szerencse viszont, hogy most egyáltalán nem kell csak az egyikkel megelégednünk.

Ennek a könyvek az egyik legfőbb kedvessége, amivel az olvasójának szeretne segíteni, hogy bármikor olvasható. Valahogy úgy, mint Örkény Egypercesei. ,,Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik”[1], elolvasható egy fejezet a könyvből. Ugyanakkor könnyen neki lehet kezdeni az olvasásnak, a könyv fejezetei olyan kezdőmondatokat alkalmaznak, amik meghozzák a kedvet az olvasáshoz, és végig is kísérik az adott fejezetet. A könyvet így akármikor kézbe lehet venni és le is lehet tenni – ez utóbbi persze néha nehezebb –, de mindig kéznél van, és nem kell hosszasan várni a nap azon óráit, amik olvasásra szánhatók.

Erre nemcsak azért nincs szükség, mert ezt a rövidre vett fejezetek biztosítják a kötet könnyen felvehetőségét, hanem mert a történet világába egyébként is gyorsan vissza lehet csatlakozni a mindennapokból – talán azért is, mert nem állnak távol egymástól –, és így nem kell olyan erős éberség az olvasó részéről. Mind ismerhetjük azokat a karaktereket, a törzskocsmákat, a zöldségeseket, a némán elfogyasztott ebédeket, meg a haldokló és a most születő emberi kapcsolatokat is, amik a könyvben szembejöhetnek, ezért kapcsolódunk is ezekhez, morfondírozhatunk és morgolódhatunk is rajtuk.

Könnyen azt a következtetést vonhatnánk le mindebből, hogy itt egy pihentető olvasmányról van szó, ami – bár önmagában igaz is lehet – ebben az esetben mégsem lehet pontos minősítés. A könyv bőven ad munkát az olvasójának, csak éppen nem egy szerteágazó történetszállal vagy egy nagy rakás szereplővel, vagy más, nehezen fejben tartható dologgal. A szerző asszociációi, amivel a mindennapokból kiragadható helyzeteket és embereket felmutatja, egészen új szabályok mentén rendezi ezeket újra. Az ismert elemek így egy olyan világba kerülnek át, ahol már kissé más szabályok érvényesek, mint a mindennapokban. A könyvben néhány helyen ezek különösen jól megláthatók, de többször implicitek maradnak. Ez is egy olyan játék, ami nem ereszti messze az olvasót.

A személyes aspektusok megjelenése, a koherens, mégis változatos metódussal megírt mindennapinak látszó történetek kétségkívül kortárs hatást adnak. Mint Dragomán vagy Háy novellái, vagy korábbról Hajnóczy művei. Utóbbival a hasonlóság több ponton is megmutatkozik, elég csak a szesz témájára gondolnunk. Ennél viszont fontosabb az a természetes, néhol akár túlzottan neutrálisnak látszó beszédmód, ami az egész történetet közvetíti. A köznapi regiszter alkalmazása, illetve a kötetben megjelenő függőbeszédek szikársága azonban a kortárs nyelven belül is jól kivehető marad.

Mindez nemcsak a könyv könnyen olvashatóságát és a legnagyobb természetességgel megjelenő, mindannyiónk számára ismerős elemeinek a dicséretét jelenti – habár ezek is mind olyan olvasóbarát vonások, amiknek nagy szerepük van ennek kötetnek a megítélésében –, hanem azt is jelenti, hogy a könyv a mindennapok bármikor felcsapható része lehet. Azonban csak rövid ideig, mivel a Sörrel a kezemben… tömör olvasmány, nincs száz oldal. A regényforma viszont így is adottnak látszik – mégis van, amiben kibújik a műfaj határai mögül. Nem rajzol sem olyan nagy ívű történetet, ami egy regénynél megszokott, illetve a szereplők száma is inkább egy népesebb novellát juttathat eszünkbe, mint egy klasszikus nagyregényt.

Sok regény arra tesz kísérletet, hogy mindent egy nagy halmazba gyűjtsön, amit az írója tudni vél a világról. Ehhez kapcsolódik egy történet, viszont olvasás közben úgy látszik, mintha fordítva volna, és inkább a történethez kapcsolódnának ezek a tudások. A megfigyelések, aforizmák, a szituációkba rejtett bölcseletek, az életből kirajzolt különféle karakterek és a saját érzések. A Sörrel a kezemben…-ben mindez megvan, de mintha a szerző nem akarna mindent elmesélni, amit tud. Talán csak arról szól, amiben bizonyos, de lehet, hogy még bizonyosságot gyűjt. Legalábbis most biztos, és ez lehet, hogy nem is baj.

[1] Örkény István fülszövege az Egypercesekhez 

Szabó Benedek vagyok, első generációs erzsébetvárosi, most éppen egyetemista. Leginkább a mélységeket és a magasságokat keresem, és ha megtalálom, akkor ezt próbálom továbbadni fotóimon és írásaimon keresztül.