top of page

Solti Gyöngyi

Nem beszélünk róla (regényrészlet)

 

És akkor, nem is sok kattintás után, váratlanul, hogy stílusos legyek, derült égből, előbukkant a Google Classroom bugyraiból, hogy holnap van a fizikabeadandó, A villámcsapás élettani hatásairól és a balesetvédelmi óvintézkedésekről határideje.

A feladat az, hogy írjam le, mit kell tenni, hogy nehogy…! És ha mégis, akkor mi történik. Mit érez, akit mégis…?

Most komolyan?!

Írjam le, hogy a legjobb, ha hetedik után, júliusban egyáltalán nem megy az ember kirándulni a kedvenc nagynénjével a Bakonyba? Ha meg már elment, akkor talán nem kellene visszafordulni, hogy mégis keressük meg azt a barlangot, a Sobri Jóska barlangját, hiszen ott van a térképen, és nem baj, ha megázunk, de ha már itt vagyunk, akkor ne hagyjuk ki! Az is jó lenne, ha nem tévedne el az ember a bolondos Nellivel, hogy a végén egy kerítés állja az útját, és már visszafordulni sincs értelme, mert az első kövér esőcseppek rég átütötték a fák lombjait. Ha meg már megtalálta az ember a kerítésen a kaput, ami persze zárva van, akkor legalább arra figyeljen, hogy miközben átmászik, ne essen ki a hátizsákjából a Rizi nevű rongybaba, aminek ott sem kellett volna lennie. Egyáltalán, micsoda hülyeség, ne vigyen az ember babát kirándulni, akkor sem, ha nem olyan régen kapta a szülinapjára Nellitől, mert biztosan máshogy is lehet tudatni vele, hogy mennyire örült az ajándéknak. Ha meg már kiesett az ovisoknak való, ám művészien kidolgozott játék a hátizsákból, le, a kapu erdő felőli oldalán a már lassan sárossá váló földútra, akkor igazán megfontolandó lenne, hogy maradjon csak szépen ott, amíg eggyé nem válik a sárral és az erdővel. Mindenesetre nem kellene benyúlni érte a fémkapun keresztül. Nyújtózni, hosszú másodpercekig, nem kímélve farmert és pulcsit, összesározva minden négyzetcentit az összes ruhán, csak hogy elérje mindenáron. Hallgatni kellene Nellire, hogy menjen már, hagyja a csudába, majd vesz másik babát, nem is volt drága! Szerencsés lenne, ha a kerítés és a kapu nem fémből lenne, és közvetlenül az út mellett nem állna egy oszlop, ki tudja, milyen okból, de teljesen feleslegesen magasra nyúlva, provokatívan hívogatva mindent, ami elektromos töltéssel rendelkezik. Azt persze nem lehet kérni a vihartól, hogy ne válassza szét a töltéseket a felhőn belül, hogy ne alakuljon ki feszültség a felhő és a föld között, és a töltésektől sem lehet elvárni, hogy az egyre növekvő feszültségnek örökké ellenálljanak, és ne adják meg magukat egyszer csak a vonzásnak, ami egy leföldelt oszlop felé húzza őket. De az, mondjuk, megoldható lenne, hogy az ember egy egészen kicsivel, mondjuk elég volna, hogy csak pár másodperccel előbb elérje a csuromvizes Rizit, a keze ne akadjon bele a kerítésbe, egy pillanat alatt húzza ki, és már rohanjon is a babájával Nelli után, aki azt kiabálja, hogy nincs messze az autó. Az autó, amely Faraday-kalitkaként megvéd a villámtól, az autó, amely ezúttal hiába várja, hogy menedékként szolgáljon.

Írjam le a villámcsapás élettani hatásait? Mondjuk szerencsés az, akinek a harmincezer amperes áram csak a testfelületén folyik keresztül, és nem megy át a belső szervein. Mert így nem hal bele. Az égési sérüléseket persze lehet kezelni, valamennyit el is lehet tüntetni, és biztosan nem mindenkit hagy el az anyja azért, mert nem bír ránézni a karjára. Az is szerencse lehet, ha az áramütés után – amikor mintha egy hatalmas fatuskóval ütötték volna az embert mellkason –, elrepülve a kaputól, nem a puszta földön, hanem egy bokorban landol, és így megússza csonttörés nélkül. Mire magához tér a kórházban, addigra csak a karja fáj, meg a feje, a hangokat meg távolról és halkan hallja, kivéve a rongybabáét, amit végül csak sikerült megmentenie. A baba jól hallhatóan nyomja a szöveget, ha kell, ha nem, és ezt jó, ha megszokja, de beszélni csak magának beszélhet róla.

Részletezzem egy kerek fogalmazásban, hogy miket tapasztalhat később a szerencsétlen villámcsapott? A tankönyvek nem írják le, az orvosok meg nem hiszik el, úgyhogy jobb, ha nem is mondja el az ember. Magában naplózza inkább, mint azt is, hogy az anyja két országgal arrébb költözött, nyilvánvalóan azért, mert nem bírja nézni a lánya sebhelyes kezét.

Hát azt várhatják, hogy én ezt leírjam!

 

Anya, szia, de jó, hogy fel tudtad venni!

Nem, nincs baj, minden rendben, Bencével is, Apával is.

Hát azt nem tudom, hogy mikor jön haza, általában későn. Az emberek megőrültek, annyit rendelnek a netről, mint máskor karácsonykor, azt mondja. Persze van jatt is neki, elég. …Azért hívlak, mert kaptunk egy feladatot fizikából, és nem tudom megcsinálni…

Nem, nem kell, hogy segíts, nem is akarom, képzeld, a villámcsapásról kell írni…

Igen, nekem is…

Nem, nem mondták, hogy ne…

Jaj, Anya, ne kiabálj, ne akadj ki, nem akartak rosszat, csak hát nem akarnám megcsinálni…

Persze hogy tudja a tanár, mindenki tudja a suliban… Akkor beszélsz vele?

Jól van, nehogy már sírjál…

Jól vagyok, na!

Akkor holnap hívlak, menj csak dolgozni!

 

Szerintem Anyának nagyobb trauma ez, mint nekem, állandóan sír, ha szóba kerül a baleset. Nem tudom, mi jár a fejében. Tiltott szó lett nálunk a Bakony is. Talán azt gondolja, hogy nem kellett volna elengednie, hogy figyelnie kellett volna a viharjelzésre? Vagy attól fél, hogy ilyen ronda maradok örökre? Nellire haragszik, hogy miért nem vigyázott rám jobban? Vagy inkább rám van kiakadva, mert minek vittem a hülye babát, és ha már betuszkoltam a hátizsákba indulás előtt, miért nem tudtam ott hagyni a sárban? Sosem beszélünk róla.

Nyilván felhívta a fizikatanárt. Vagy egyenesen az igazgatót, simán kitelik tőle. Remélem, azért nagyon nem kiabált vele! Kevesebb mint két óra kellett, és már jött is egy üzenet, hogy nem kell megcsinálnom ezt a feladatot.

Fizikabeadandó: pipa! Legalább ennyi hasznom lett belőle.

 








Részlet Solti Gyöngyi Nem beszélünk róla című regényéből, amely Takács Mari illusztrációival 2024 májusában jelenik meg a Csimota Kiadó gondozásában.


Solti Gyöngyi 1965-ben született Tatán. Jelenleg matematika-fizika szakos tanárként dolgozik Százhalombattán. 2006 óta jelennek meg novellái nyomtatott és online folyóiratokban, antológiákban. Első ifjúsági regénye Nem beszélünk róla címen 2024 májusában jelenik meg a Csimota Kiadó gondozásában.

 

 

0 comments

Recent Posts

See All

Commentaires


hélóóó.png
bottom of page