Manczur Máté

Nekrológ



Sirályok szállnak fel, mikor

közéjük sétálsz, hogy elérj

a vízig. Integetsz nekem,

megindulok. Kövek vágnak

a talpam húsába. Nyomot

hagyok puhán az iszapban.

Hullámok dobálnak felém.

Te kiabálsz,

szinte már az öböl másik

oldaláról. Kapaszkodnék

a szavakba, de szétmarja,

őket a sós oldat, mire

eljutnak hozzám. Cafatok.

Egész aprónak látszol ott,

ahol állsz.

Egyre inkább fázom, igaz

derékig sem állok vízben.

Úgy jövök vissza, hogy nincsen

semmi a kezemben.

Lábnyomainkat elmosta

az óceán. Összeforrtak

a sebeim is. Már nem fáj.

Többször itt nem találkozunk.

***

Sosem tanultam meg úszni,

hiába volt medence az

iskola alagsorában.

Csak lebegtem az aljzaton,

csempével határolt terek,

oxigénhiányok és mély

levegővételek között.





































Manczur Máté vagyok, 2002-ben születtem, utolsó hónapjaimat töltöm a gimnáziumban. Leginkább az irodalom, a színház és a film érdekel, illetve az ezekhez tartozó közösségek.

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 89.png