Prótár Noémi

Nézőpontok között – Nemes Nagy Ágnes emlékkonferencia



Jövőre lenne százéves Nemes Nagy Ágnes: Irodalmi Magazin ennek okán tematikus lapszámmal készül a tiszteletére. Pénteken, 2021. november 12-én pedig a lapszámra „előkészülő” Nemes Nagy-konferenciát rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magazin. Beszámoló.



Nehéz úgy beszélni, írni, gondolkodni Nemes Nagy Ágnesről, hogy az ember felérjen ahhoz a nívóhoz, amelyet ő magával szemben is támasztott: „ne mondd soha a mondhatatlant / mondd a nehezen mondhatót”, írja az Elégia egy fogolyról című versében. Azonban talán épp ez a pontosság, ez a nehezen mondhatóra való törekvés az, ami közel hozza Nemes Nagyot az olvasóhoz. Ahhoz pedig, hogy Nemes Nagy Ágnest hitelesen bemutathassuk, egy olyan konferenciára volt szükség, ahol nem csupán egy, hanem több szempontból is bemutatásra kerülhetett ő és a munkássága. Mindez a pénteki konferencia kifejezett célja volt – és azt hiszem, ez teljesült is.


A konferencia Buda Attila, Hernádi Mária és Z. Urbán Péter közötti kerekasztal-beszélgetéssel indult, Pataky Adrienn moderálásával. A moderátor sokszínű és rengeteg témát felölelő kérdései több szempontból járták körbe az életművet, a beszélgetők pedig jó hangulatban, izgalmas gondolatokat felvázolva meséltek – mert valóban mesélésnek tűnt – Nemes Nagyról. Szóba került Nemes Nagy költészete a mai köz- és felsőoktatásban, megítélése korában és ma, szerepe az Újholdnál, valamint költészetszemlélete és annak témái, a verseiben megjelenő szakralitás és tárgyiasság. Mindezek alapos átbeszélésére azonban kevésnek bizonyult a kerekasztal-beszélgetésre szánt nyolcvan perc: bennem hiányérzet maradt; nem azért, mert a beszélgetők nem voltak elég felkészülve, ellenkezőleg, mert mikor belemerültek volna egy témába, és valódi diskurzus alakulhatott volna ki, a moderátor másik témára terelte a beszélgetést.





Az első, Hatás és közvetítés című szekcióban három előadást hallhattunk (Mártonffy Marcellé sajnos betegség miatt elmaradt). Kulcsár Szabó Ernő Pilinszky és Nemes Nagy hatástörténetéről beszélt, közben többször hangsúlyozva a Nemes Nagy-versek hangszereltségének fontosságát. (És valóban, hát nem furcsa, hogy csendben, felolvasás nélkül elemzünk, olvasunk verset majdnem mindig?). Mudriczki Judit előadása Nemes Nagy verseiről készült angol nyelvű fordításköteteinek keletkezéstörténetét és recepcióját mutatta be: hogyan kerültek egyáltalán Nemes Nagy versei az amerikai közönség (és a világ) látóterébe, miként jelent meg egy olyan fordítás, amivel a költő kevésbé volt elégedett, és hogyan lett mégis népszerűbb, mint az a kötet, amelyet Lengyel Balázs válogatott és rendezett sorba? A szekció utolsó előadásában Osztroluczky Sarolta Nemes Nagy hatását elemezte más szerzők verseiben, különös tekintettel Győrffy Ákosra.


A Közöttiség és bennefoglaltság szekció négy előadása négy Nemes Nagy verssel foglalkozott. Horváth Kornélia az Éjszakai tölgyfa térpoétikájáról beszélt, illetve arról, hogy mit is jelent a közöttiség, ezzel bevonva a Között című verset is az értelmezésbe – ezzel jól rokonítható a szekció utolsó előadása, Berszán Istváné, mely szintén az Közöttet tematizálta. Bartal Mária Egy koponya belsejében című, viszonylag korai, kiadatlan Nemes Nagy szöveget elemezte testpoétikai szempontból: hogyan lesz a versben a koponyánkból küzdőtér, amelyben önmagunkra támad önmagunk (vagy valaki más?). Ezután G. István László a Múzeumi séta szoros olvasatát mutatta be.





A Hagyaték és kánonok szekció első előadása üde színfolt volt a konferencián: eddig Nemes Nagy szövegeiről esett szó, azonban Borbás Andrea a Nemes Nagy-hagyatékról beszélt. Az előadás jól egyensúlyozott a történetek, anekdoták elmesélése, és Nemes Nagy „élővé”, „valóssá” tétele között. Hiszen láthattuk az íróasztalát, a rajzát a Balatonról, az esküvői ruháját (fekete csipke volt!) – és közben hallhattuk a történetet is az esküvőről, hogy hogyan házasodtak össze egy áprilisi vasárnapon, a világháború végén Lengyel Balázzsal, majd hogyan ment Nemes Nagy másnap pedagógiából vizsgázni, és hogyan szakította félbe egy bombariadó ezt a vizsgát. Szénási Zoltán a Babits Mihály–Lukács György ellentétről beszélt, és Nemes Nagy reflexióiról minderre. Tüskés Anna arról beszélt, hogy – leveleik alapján – Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs hogyan próbálta meg kialakítani az újholdasság kereteit. Végül a szekció (és a konferencia) utolsó előadása Szekeres Nikolettától azt a Nemes Nagy Ágnest mutatta be, akit talán a közvélemény legjobban ismer: a gyermekverseket író költőnőt, és azt, hogy miként fordult az irodalomtörténet „ehhez” a Nemes Nagyhoz.


Összességében a konferencia érdekes, izgalmas és sokszínű volt – és azt hiszem, több előadásnak is a javára fog válni az írott formába öntés és a bővebb kifejtés lehetősége. Én izgatottan várom az Irodalmi Magazin Nemes Nagy-különszámát.




A konferencia visszanézhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=bulGF1Z-mlc  
fotó: pim.hu












Prótár Noémi 2000-ben született, Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának harmadéves, magyar alapszakos hallgatója.


0 comments

Recent Posts

See All