Szamosvári Bence

mi akik kitermeléssel foglalkozunk időnként feléljük saját forrásainkat

amikor például

egy tundrafantáziájú kollégával rálelünk

egy mondhatni egyező kölyökkori pontra

legyen mondjuk

egy gépfegyver

tenyésző hasznosítható terepre csodálkozhatunk

elvárásaink felett szinte

ilyenkor derekam beadom

úgy teszek mint aki először érez rá az aprólék ízére

látszólag kerek szemekkel

veszek bele a részletekbe

a harsogó színek a nyíltszíni forrasztás

műanyagfodra

a legendás szignó

hiper!! space!! cowboy!! 2000!!

és bármit hatalmunk volt kiparittyázni vele

e teljes állásban foglalkoztatott pára átszellemülten habzsol

hozzátoldja a saját mármár valamirevaló epizódjait

e póri sár viccsóder kezemben göröngyönként szenzációsul

száját kitárja

mintha a megboldogult triplatépőzáras csukával

ebbe az immár lápos dologba lépne bele halkan

úgy vész bele a részletekbe

vele magam is

csak veszek

illesztékrés

ne haragudj ha ezzel is

ha mint magammal megterhellek

de megáll a parton a tengeri

és már ismerjük köztük csendek

az újakat modorra intik az öregebbek

hogy így titkolják el azt a sávot

a kavicsos és a vizes látod

aknahatárra két hülye odatörekednek

hősugár

amit gondoltunk

most kint az a vadászállat

vagy amaz

ott egy vörös is a homályban

keresi a körfolyosó elejét

a másik a végét

ugyanott megállnak

akaratosan tanácskozni

csak hát nem megy a hang

ha még gondolnánk

thermokényelemben lenne

bent bár ugyanúgy görény

habozna a szája

vakajtó

ha nem muszáj ne hívjuk

korai magömlésnek

befalazott szobában

alakmásaink laknak

kilőnek az első halk

óraszóra álmuktól

nem reszket ágyuk teljes

kiőrlésű fogásuk

belükben oldottan úszik

buszon süvítnek helyük

felé helyes szavakat

terelnek elfogulatlan

mondatokba

együtt mennek el hosszan

feküsznek még utána

Szamosvári Bence egy s más iránt érdekeltnek tekinthető, 2001 óta töretlenül – kivéve lelkesedését, ám csontjait soha.

A versek a Nagyon Fáj - Kritika lapszámban jelent meg eredetileg.