Nagy-Benus Viktor

mert a hajléktalan is szokott mosni

van valami borzongató reszketés abban,

amint egy nehéz nap után

koszos gallér a vállamon,

szemközti autómosó méretes keféi között

pedig az összecsomósodott hajléktalan gubbaszt,

akár segélyszervezetek által kiosztott levesben

a mirelit májgaluskák, úgy áznak ki

percről-percre a foltok,

megduzzadt hegek,

mielőtt ismét ránk tapadnak.

ahogy a távolban egy tini riszálja a picsáját,

langyos fejadagba oldódik a miniszoknya,

mint mosógép dobban a színes kapszula,

s ha már így alámerült a tiszta pillanatnak,

ideje kicentrizni a taknyos szavakat.

hú, de jó csaj vagy tudod-e? – üvölti utána.

a lány megfordul,

elmosolyodik,

és telefon kijelzőjével

maga elé húzza a panorámafotó filterei

közül azt a sárga

family frost kocsit, amely áprilisban fagyasztja

pálcikába a megkésett, habos öblítést.

megérte neked is bókolni

a kurva életbe,

mormogta,

majd a kartondobozába

teregette meztelen.

Nagy-Benus Viktor (Salgótarján, 1988) egy tartalmas, egri kitérő után, Pécsett találta meg a számításait.

Főszabályként: jogász, azonban fenntartja a jogot az írásra.