Bagi Eszter

„megidézzük ezt a szellemet, ezt a kis dzsinnt”

Lee Olivér - a dalszövegek

Gitáros, énekes, dalszerző, dalszövegíró, zenetanár, producer – Lee Olivér sokoldalú munkát végez a zeneiparban. A szóló előadóként és a Trilionban is tevékenykedő Olivér anyaegyüttese, az Ék legutóbbi nagylemeze 2021 szeptemberében jelent meg. Olivért most a dal és szöveg kapcsolatáról, az írás művészetéről kérdeztük.

Bagi Eszter: Mit jelent számodra a dalszövegírás?

Lee Olivér: Az én evolúcióm az, hogy sokáig gitáros voltam, aztán a dalszerzés után énekelni kezdtem, és végül dalszövegíróvá váltam. 24 éves voltam, amikor az első dalszövegemet megírtam. Rettegtem tőle, nagyon idegen volt és nagyon új, viszont borzalmasan izgatott, és a mai napig az újdonság varázsával hat, hogy egy másféle eszközzel is ki lehet fejezni azt, ami a fejemben van. Ez egyébként mindig olyan ködös volt nekem, azt hittem, hogy az emberek tudják, mi van bennük, azt fejezik ki, valójában viszont arról írnak, amiről nem is tudják, hogy bennük van ‒ és ez az izgalmas rész. Ha a megfelelő frekvenciára volt behangolva a vevőd, le tudsz írni egy sort a semmiről, amivel magadat is megleped, hogy ez a te gondolatod volt, és te írtad le. Ez abszolút flow élményt okoz, és a függőjévé lehet válni teljesen. Jó érzés szavakkal is kifejezni a tudattalanunkat.

B.E.: Mi volt az első dalszöveged?

L.O.: A mai napig a leginkább személyes élményekből írok dalszövegeket, valamiért azt érzem helyesnek. Őszintén szólva, nem emlékszem pontosan melyik volt az első, mindenképpen valami olyan dal volt, ami abban az időszakban foglalkoztatott. A családomban és a párkapcsolatomban, zenészségemben változások értek. Akkoriban alakítottam meg az együttesemet, aminek a neve Ék, ami idióta név, de a miénk. Mi csináltuk és a mi zenénk, ami olyan lesz, amit mi szeretnénk hallani. Ezek nagy döntések voltak, és ezek befolyásolták a helyzetet. Nem akarok hülyeséget mondani, de talán arról szólt ez az első dal, hogy nem tudok felkészülni különböző helyzetekre, nem tudok előre gyakorolni, mondjuk a gyászolásra. Megpróbálom elképzelni, hogy mit fogok csinálni, amikor meghal a nagypapám, pedig erre nem lehet felkészülni. Rengeteg olyan helyzet van, amiket igazából csak meg kell élni.

B.E.: Hogyan születik meg egy dalszöveg? Hogyan látsz neki?

L.O.: Hát csak leülök, aztán elkezdek írni. Nekem általában a zene van előbb, de pont most írtam nemrég egy dalt, aminek végre a szövege volt előbb. Nincsen recept, kísérletezgetni kell a szöveggel és az agyammal, hogy hogyan működik, mire hogyan reagál. Részemről a dalszövegírásnál a szövegek hetven százaléka csak erőlködés. Leülök, leírom, borzasztónak találom, kidobom, de most már van annyi eszem, hogy nem nyomom meg a törlés gombot, hanem csak leteszem az oldal aljára. Olyan is volt már, hogy egy egész versszakot kikukáztam, és egy évvel később kiderült, hogy ez a legjobb versszak ebben a dalban, és akkor visszatettük. Hiszek abban, hogy csinálni kell, és valahogy abba az állapotba kerülsz, amiben egyszer csak megtörténik és azt érzed, hogy ezt nem is te írtad. Máshogy nem lehet. Hajkurásszuk, megidézzük ezt a szellemet, ezt a kis dzsinnt, dörzsölgetjük a csodalámpát, hogy előjöjjön.

B.E.: Ha ez ennyire hangulatfüggő, lehet egyáltalán gyakorolni?

L.O.: Szerintem a gyakorlat során jön meg hozzá a hangulat. Hogyha valamivel sokat foglalkozol, akkor idővel érzékenyebbé válsz az olyan pillanatok létrejöttére, amikben egyszerűen könnyebb, amikben csak úgy kicsúszik egy szöveg, vagy egy dallam. És igen, a legtöbb esetben a dalaid nagy része megy a levesbe. De addig is gyakoroltál, palléroztad az elmédet. Bob Dylan éveken keresztül minden nap írt egy számot. Ez volt az ő vezérelve, hogy ő egy dalszerző, neki az a munkája, hogy dalokat ír. Minden nap írt egy dalt, ennek fényében én azért nagyon le vagyok maradva, de meg is lehet nézni, hogy ki kapott egyedül irodalmi Nobel-díjat a rocksztárok közül. Csak Ő.

B.E.: Volt már olyan dalod, aminél hiába próbáltad, nem akart szöveg íródni hozzá?

L.O.: Most is nagyon sok ilyen van, lehet, hogy a telefonomban maradnak örökre. Ezt el tudom engedni. Úgy gondolom, hogy nem véletlenül nem sikerül rá szöveget írni. A jó dal az már van, szerintem. Azt már csak le kell tudnod írni. Tényleg olyan állapotba kell kerülni, amiben már egyáltalán nem nehéz. Csak csinálod, és hirtelen ott van az az öt perc, amikor azt érzed, hogy valami történik és magától megíródik. Ha nem akar megszületni a dal, akkor azt lehet, hogy rossz nézőpontból keresgéled. Többet akarsz, többet vársz tőle, mint amit egy dal tud adni.

B.E.: Hogyan hat egymásra a dallam meg a szöveg? Változtatják egymást?

L.O.: Nálam legtöbbször változtatják egymást. Nyilván megpróbálom igazítani egymáshoz őket és szinte soha nincs olyan, hogy “ez a dallam, erre kell nekem szavakat találnom”. Vagy a fordítottja, “ez a szöveg, erre kell dallamot írni!” Mindkettő nagyon merev, és ennélfogva általában törik. Ha így tennék, valahogy mindig lenne egy veszteségélményem, ezért inkább a mérleg mindkét oldalára pakolok. Egy felvételkészítésnél is akkor vagyok elégedett, ha mindenki az a szobában és nem azért, mert kompromisszumot kötöttünk, hanem mert találtunk egy megoldást, ami mindenkinek tetszik. Tehát nem az, hogy valaki feladta. Ugyanígy a dallam kontra szövegnél is ugyanez az élményem, hogy meg kell találni azt a jó megoldást, ahol egyszerűen érzed, hogy ez jó.

B.E.: Ez lenne az a bizonyos arany középút?

L.O.: Nem igazán, szerintem sokszor inkább el kell mosnod az utat, és írni oda egy teljesen más dolgot. Lehet, hogy néha az arany középút a megoldás, de én egy kicsit nem hiszek benne. Nekem a kompromisszumot juttatja eszembe ez a kifejezés, de lehet, hogy csak nem vagyok elég bölcs még. Ha valami nagyon erőltetett, annak akkor olyan szaga is lesz. A hallgató is érzi, ha kilóg a lóláb, ha rá van erőltetve a dallam a szövegre, vagy a szöveg a dallamra. A kettőnek együtt kell mozogni természetesen. Nyilván a szavaknak van egy ritmusa, és a különböző nyelveknek van egy dallama. Ha ezt a dallamot nem követi le jól a zene, az nem hangzik jól. Például a magyar nyelv első szótaghangsúlyos, amire ha írok egy olyan dallamot, amiben a szó második felére esik a hangsúly vagy a magasabb hang, akkor az magyartalan lesz, nem lesz érthető szöveg. Az más kérdés, hogy ez manapság már senkit sem érdekel. Olyan számokat lehet hallani a rádióban, amik gyakorlatilag gyalázzák a magyar nyelvet.

B.E.: Ez azt jelenti, hogy valószínűleg könnyebb is angolul zenét írni?

L.O.: Nekem igen, én zenét többet hallgattam nem magyar előadótól, és ezért ez a dallamvilág van a fejemben, nekem könnyebb angol dalszövegeket írni, de már megvan az igényem, hogy magyar dalszövegeket írjak. Egyelőre ilyen szárnyait próbálgató madárként írogatok sorokat, meg is mosolygom mindig, hogy olyan kis versszerűek. De azért azt már észrevettem, hogy viszonylag sikeresen tudok belepofázni mások dalszövegébe. Érzem, csak egy kicsit jobban el kell még hinnem, hogy megtalálom a saját zenei világomat ezzel a nyelvvel.

B.E.: Vannak olyan visszatérő elemek vagy témák, amik akár tudat alatt is, de mindig visszajönnek?

L.O.: Persze! Van egy erős keresztény múltam, és a bibliai képek gyakran előkerülnek. Már egy kicsit máshogy látom, mint akkor, amikor ebben olyan nagyon mélyen benne voltam ‒ mármint a vallásban. Bármennyire is nem szép vagy hagyományőrző, ma már inkább úgy fogom fel, mint a görög mitológiát. Nagyon erősnek érzem azokat a képeket. Van olyan dal, amit világban zajló társadalmi folyamatok, illetve a klímaváltozás ihlették és nekem erről egyből az egyiptomiakra mért csapások jutottak eszembe. Azt gondoltam, oké, akkor legyen így. Isten megborul és ennyi volt, jönnek a sáskák, hullanak az elsőszülöttek. Szóval, ha valami, akkor a bibliai hatás visszatér.

B.E.: Biztos, hogy mindegyik számod egyedi és fontos számodra, hiszen te írtad őket. A legutóbbi albumotokból, ami nemrég jelent meg, van esetleg olyan dal, ami különösen közel áll hozzád? Mesélnél róla?

L.O.: Valóban az összes fontos, mert évek személyiségfejlődésének meg töprengésének az eredménye az összes és mindegyik – egyébként végeredményben – egyszerűen született. Három évig írtam ezeket, de ez nem azt jelenti, hogy minden nap ezzel szenvedtem, hanem az írásnak szerintem a része az, hogy éled az életedet és próbálsz figyelni arra, hogy mit érzel. Ezért talán inkább az összesről egyben mondanám azt, hogy az egész lemez, az Out Of The Cave a személyiségfejlődésről szól úgy általában. Nyilván a saját szűrőmön keresztül. Ami a legjobban kifejezi ezt az a címadó dal, az Out Of The Cave, aminek a szövegét egyébként csak én tudtam, hogy miről szól, de azt éreztem, hogy nincsen jogosítványom arra, hogy ezt megírjam szépen. Ezért egy holland jóbarátom, Julia Verheyden segítségével írtam meg. Együtt dolgoztunk rajta, nagyon sokat beszélgettünk, és valahogy jöttek a sorok. Szortíroztunk, azt hiszem kétszer vagy háromszor találkoztunk néhány órára, és végül olyan lett, hogy magaménak érzem. Ez tipikusan olyan volt, aminél azt éreztem, hogy olyan nagy és nehéz ez a téma, és nem vagyok még mestere a szavaknak annyira, hogy ezt szépen ki tudjam fejezni.

B.E.: Min dolgozol most? Mit várhatunk tőled a jövőben?

L.O.: Most az aurevoir. zenekar nagylemezén dolgozom producerként, illetve most már nagyon ideje lenne megcsinálni a szólólemezemet. A kispadon remegve várnak a dalok, de nem véletlenül nem készült el az sem, még nem álltam rá készen. Minden azt mutatta, hogy ki kéne adnom egy szólólemezt, de nem esett jól, nem állt össze a fejemben, hogy mit akarok hallani, mit akarok csinálni. A Trillion nevű zenekarommal is egy új nagylemezen dolgozunk, az Ék pedig most adta ki a legújabb lemezét, szépen lassan ott is elkezdünk mozgolódni kreatív téren.

B.E.: Sok sikert kívánok ezekhez, és köszönöm a beszélgetést!