Sz. Kárpáthy Kata

Medusa

Apu a telefont nyomkodta

amikor megkérdezte

mi ez a Medusa-tetkóőrület

az ismerős nők körében

már a sokadik képet

dobja be a hírfolyam

nagyot nyeltem

a bántalmazást túlélők jele

nyögtem ki és elfordultam

Apu arról kezdett beszélni

nem kellene minit hordani

a nőknek és nem lenne baj

zavartan igazgattam

a bokáig érő szoknyámat

folytatta beszédét

mostmár a tetkókról

hogy mennyire nem szép

nem illik és csak elcsúfít

Apu nem tudta

öt évvel ezelőtt is

hosszú szoknyában

voltam

mégis lett

egy Medusa tetkóm

emlékeztetve arra

hogy nem a ruha

menti az embert

a mi időnkben

nem volt miniruha de

majdnem minden elsőszülött

a sátras lagzik után

szigorúan hat-hét hónappal

kifejlődve és egészségesen

sírt fel a mezőn

régen nem volt nőuralom

csak monoklik a szemek alatt

az utcákon pedig gyerekek

szaladgáltak fociztak és kardoztak

otthon ordított a tévé és apa

rend volt és fegyelem és

alkoholizmus és hallgatás

nem volt abortusz

csak szénapadról ugráló nők

sok gyerek született

tele voltak az árvaházak

mondjuk azok ma is teltházasak

mint a koncertek ahová régen

a kapálástól nem jutottak el

meg a pénztelenségtől

csak az ifiparkba nyaranta

épült a ház és mire kész lett

kikészült a család

maradtak a bútorok

meg a konyha falán

a ballagási és születésnapi fotók

bizonyítékul a vevőknek

hogy itt valamikor

anya apa és sok gyerek lakott

régen annyi minden volt

és mégsem volt semmi

bezzeg a mi időnkben

nem akartunk volna így élni

Sz. Kárpáthy Kata Kárpátalján él, Beregszásztól alig 20 km-re egy csendes, eldugott faluban az erdő és a Mérce patak szélén. Újságíróként és hírszerkesztőként dolgozik, emellett mentálhigiénés segítő szakembernek tanul. Alapjáraton prózát ír, nemrég kezdett versekkel kísérletezni.