Az eheti tárca témája egy szalagcím volt:

„MBS sci-fi várost álmodott a sivatagba, és ölni is hajlandó érte”



Tóth Szilárd

Visszaemlékezés egy beszélgetésre VI. György angol királlyal a sci-firől


Felkeltem az éjszaka közepén, mert elfogott egy hányinger. Megint a gyomrom szórakozik: nem meglepő, babusgatni kezdtem. Kedveskedtem vele. Bennem van, szeretem. Eszembe jutott erről az, elhüvelyeztem (erről mindenkinek az jut eszébe, amit akarsz) néhány emlék felett, amikor VI. Györggyel, angol királlyal a velszi tengerparton sétáltunk. Enyhe szél, kellemes vízmosta hangulat, kicsit hideg. Olyan száraz fajta. György, Gyurika természetesen felköhög itt-ott, de szakadatlan – a dadogása akkora már enyhülésnek indult – beszélgetések. Főképpen nőkről, de akár arról is, hogy miért olyan zseniális Jovan Jovanović Zmaj költészete. „Vannak azért elfuserált mondatok” – mondta Gyuri, majd kis szünet. „Bocsáss meg, hogy is hívnak?” – itt mondtam a nevem. „Szóval igen, kedves, vannak elfuserált mondatok.” „Ezt hogy teszik érteni, Gyuri?” – tettem fel a kérdést, bár egyetértésben voltunk. Egy bot volt a kezében. Néha meg-megpiszkálta a velszi zöld mezők kitüremkedéseit (pedáns ember), de főképpen azért fogta mankójának, hogy előrébb lökje magát a közlekedésben, hogy vektoriálisan ki legyen biztosítva. Meg hát az udvarban az ilyesmit belenevelik az emberbe. Milyen pedáns ember! „Egyáltalában csupán. A sületlenségekről. Az példának okáért – kezdett bele – hogy: MBS sci-fi várost álmodott a sivatagba, és ölni is hajlandó érte. Nem túl kellemes.” „Valóban” – inzisztáltam (indeed). „Mármint, szintaktikailag sem, szemantikailag pláne, ha meg nem sértem ő királyi felségedet, Gyurus, esetlen mondat.” „Igen, igen” (indeed) – mondta. De honnan jöhetett ez a példamondat neki? „Mucus, mit is jelent pontosan az, hogy sci-fi?” Egyenes volt a válasz: „Amikor tehetségtelen emberek bottal piszkálnak valamit.”


Milyen kegyetlen ember is volt. Azért kicsit hiányolom. Beszélgetéseink a pébetűs szóról (sosem merte kimondani azt, hogy pina – milyen pedáns ember!). Meg egy csomó másról. Visszafeküdtem aludni.





Oláh Péter

ez nem álom



Nyalogatja a pohár aljáról a cukrot. Tomi, ez így nem lesz jó, annyiszor megmondtam, hogy egy sivatagba nem valami akció kell vagy nagy csöcsű lányok. Nem lehetsz ennyire ostoba. Sci-fi kell, és ne gondold, hogy ezt csak én képzelem el így, ez tudományosan bizonyított, hogy a kultúrához értő emberek így vélekednek, erre még statisztika is van, Tomi, ne viccelj.


A pohár aljára száradt cukrot próbálja feloldani a nyelvével. Figyelj, Tomi, látod ezt itt? Ezek az odatapadt kristálycukor darabok is ezt szeretnék, hogy a sivatagban egy szélesvásznú sci-fi legyen, és ne akard, hogy arra kényszerítsem őket, hogy megöljenek, ne hidd azt, hogy ne lennék képes rá, vagy te nem tudod, hogy még a kenyérben is van? El sem tudod képzelni, hogy mennyire rossz indulatúak tudnak lenni, szóval csak beszélj újra a rendezővel, és még egyszer ne gyere úgy ide, hogy nem tudod, mire vagyok képes, hogy nem tudod, mit akarnak a kávém után megmaradt kristálycukrok.




Karcagi Ágnes

Neom születése



Yasser éppen a gyermekeihez tart, hogy megünnepelhessék hetvenedik születésnapját. Gyorsan fogott is egy taxit, ami perceken belül az égbe emelkedett, és már meg is érkezett legkisebb lányához, Nadiahoz. Yasser egyébként régóta özvegy, csak a gyermekeiért és unokáiért él, azonban még ők sem ismerik a férfi legnagyobb titkát.


A köszöntés végén Fahad, a középső fiú háztartási robotja tálcán hozott be egy dobozt. Yasser érezte, hogy eljött az idő. Fahad volt édesanyjuk kedvenc gyermeke. Halála előtt neki adta azt a medált, amit Yasser még az igazság előtti időkben adott neki. Így nevezték azt az időszakot, amikor Neom városa még csak egy óriási sivatag volt. Fahad apja kezébe nyomta a láncot, melyben ez állt: „Örökre a mi titkunk marad”. De ez a titok már nem tudott továbbra is kimondatlan maradni.


Yasser huszonöt éves korában minden megváltozott. A királyi családban szolgált mint kutató. Feleségével elég szegények voltak, ezért mindkettőjük sokat dolgozott. Az akkori koronaherceg arra kérte Yassert, hogy ezer symbianért fejlesszen ki egy olyan gázt, mellyel meg tudja ölni az összes beduint, hogy a területükön egy új várost, Neomot hozza létre. Az uralkodó világossá tette: vagy elfogadja a munkát, vagy őt végzi ki. Yasser döntött, és később súlyos árat fizetett érte. A gáz és az elpusztítási stratégia kidolgozása 6 év volt, eközben megszületett az összes gyermekük és helyzetük egyre csak javult. A kutatócsoport eldöntötte, hogy január 3-án fogják elengedni a gázt a beduin törzsek táborában. Erről még saját családjuknak sem szólhattak.


Yasser felesége, Maya ez év január másodikán Rijádba utazott, hogy szüleit meglátogathassa. A repülőtéren elbúcsúzott gyermekeitől és férjétől. Mikor a nap felkelni látszott a gépből, már alacsonyan szálltak. A látási viszonyok egyre csak romlottak a sűrű köd miatt. Mint utólag kiderült, nem köd volt. A stewardess bemondta, hogy sürgősen le kell szállniuk a beduin területeken. A személyzet és az utasok a kiszállást követően mind meghaltak a gáztól.


Miután a férfi megkapta a hírt, hogy Maya végleg odaveszett, teljesen összezuhant. A területen kiépült Neom, ahol Yasser kitüntetésképp egy óriási házat kapott, ahol tovább nevelte gyermekeit, de valahogy mindig üresnek érezte a szobákat és önmagát. Senkinek sem mert beszélni a tragédiáról. Eddig.

A titok, amely a medálban volt, Yasser munkájára utalt. Még a kezdetekben eldöntötték, hogy Mayaval sosem mondják el senkinek. Mostantól Nadia nyakában fog lógni a fenyegető múlt.








Szabó Benedek

Mohammed Urukja




Amikor először hallottam Mohammed bin Szalmán nagyszabású tervéről, hogy a Közel-Kelet sivatagos vidékén csodavárost épít, megrémített, annyira elképzelhetetlennek tűnt. Az igaz, hogy a semmiből nyüzsgő poliszt építeni nagy vállalkozás, viszont mégsem példa nélküli, korábban már láthattunk jelentős sikereket. A közel-keleti világban gyakori, hogy a vezető, kinek nem ismer szíve nyugodalmat, komoly terveket kíván véghez vinni uralkodása alatt.


Nem kivétel Mohammed bin Szalmán sem, aki szintén munkában tölti sok éve már uralkodását. Dubai is alig néhány évtized alatt nőtt ki a száraz homokból, és hamar a földi gazdagság eszményképe lett. Mohammed bin Szalmán terve az, hogy Dubai példájával ellentétben nem ad hoc módon szeretne felépíteni egy modern nagyvárost. Ő most előrelátó tervezéssel és precíz kivitelezéssel készül létrehozni a saját városát, ezért éj- s naphosszat ügyeli a falat és a fal rakóit. Mohammed bin Szalmán álmának beváltásáért mindent megtesz, puszta helyre hajtja ki népét, éjjel-nappal falakat épít,miközben azon is dolgozik, hogy befektetőket nyerjen meg vállalkozása finanszírozására.


Ha Mohammed bin Szalmán messzi útra indulna, mint Gilgames, maga mögött hagyná csodás birodalmát, és a sok megpróbáltatás és küzdelem után visszatérne, akkor vajon feladna mindent, amit korábban kigondolt? És lennének-e új tervei azokkal a falakkal, melyet olyan sok vér és veríték öntözött már? Vagy a szaúdi király Gilgames vállalkozását sikerre tudná vinni, megszerezné az élet füvét, és halhatatlan, örök zsarnokként térne vissza városába, görnyedő népéhez?







Tóth Péter

Götterdämmerung



A köves, végtelen por által alkotott sivatag lelketlenséget tükröző szemei által eltemetett Istenek, vagy az ideáikon keresztül tapasztalható útmutatásaik többé nem szabnak határokat. A természet nem visszatartó erő már, véges kereteitől elszakadva legyőzhetőkké váltak az abban egykor létező vagy még halványan élő kihívások, melyek földbe döngölése nem rettent meg manapság senkit. Egy lépésre van tőlünk a reneszánsz óta velünk élő utópia gondolatának manifesztációja. Kilométeres magasságot meghaladó toronyházak, repülő taxik, mesterséges felhőkből eredő esők, gépek által irányított tömegközlekedés, háztartást vezető szerkezetek, egymást gladiátorharcban kivéreztető robotok. Minden, ami a tapasztalható világ egy-egy lenyomata volt; ami arra emlékeztethetett, hogy a környezet ősmasszájából hajtottunk ki, mint a világ összes többi élőlénye, ezek mind a múlté. Kiállítási darabok egy Transmetropoliten múzeumában Homéros, Tacitus, valamint az annak terét elfoglaló lakók mellett. Térbeli egységet betöltő biomasszák, nem többek. Mozgó manökenek, ha úgy tetszik.


S hogy az elképzelés valakinek az érdeke ellen való lenne? Miért tartana vissza minket egy másik ember? Hiszen az a másik is egy ember. Útmutatás nélkül az egyén önbénító nyomorúsága által a természet egyedüli urának kinevezett személy. Mi, mindannyian.













Szerzőink



Tóth Péter: 1995-ben születtem, Dombóváron. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója vagyok. Ha bármit megtehetnék, akkor Avignon környékén készítenék bort a karthauziaknak, vagy Andalúziában kergetnék kutyákat.

Karcagi Ágnes: hívnak, jelenleg végzős diákja vagyok a győri bencés gimnáziumnak. Iskolámnak köszönhettem többek között egy kötetet, melyet sokadmagammal készítettünk "Ez most az a csönd" címmel. A jövőmben szeretnék irodalommal foglalkozni és őszintén remélem, hogy ez így is fog történni.

Tóth Szilárd: 2002-ben születtem, Szabadkán, ahol Kosztolányi. Egyelőre Zenta (Bolyai TGK – képzőművészet szak) és Szabadka között minduntlan ingázó… és vajdasági. Szabad olyat mondani, hogy prózában utazom? Verseket én már nem írok, az másoknak jobban megy, csupán prózát. Ja, jut eszembe, újságírással is. Jelentek meg novelláim erre-arra, hamarosan a HÍD-ban. Az ember életében csakis a könyvek az állandók. Elképzeléseim szerint egy napon majd elméleti nyelvész leszek (mondjuk fonológus).

Szabó Benedek: Szabó Benedek vagyok, első generációs erzsébetvárosi, most éppen egyetemista. Leginkább a mélységeket és a magasságokat keresem, és ha megtalálom, akkor ezt próbálom továbbadni fotóimon és írásaimon keresztül.

Oláh Péter: (1999), a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakos hallgatója, szövegeit többek között a KULTer, Irodalmi Szemle Online, tiszatájonline, kolozsvári Helikon, Pannon Tükör közölte. Első kötete a FISZ-nél jelenik meg, A delfinek nem alszanak címmel.


0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v