Gyuris Fruzsi

mantra

én tulajdonképp tudatosan akartam ezt a sanyarúságot úgy szeretem magam, ha egy kocsmában veszekszem a szívemmel ha borospohár peremén a feloldatlan szitokszavak én azt szeretem. időben rontani el, ahol csak lehet a jót, mint marék kavics tenyerem közt én, mint a vizet, úgy engedem el. még is egy éjjel magamra húztalak azóta gondolkodom, mit mondjak magamnak ha te bennem minden éjszaka felkelsz? ha nem a szívemmel, veled veszekszem mi van, ha te fogod a kezem és megtartod a kavicsaim mielőtt elengedném szerte széjjel? mondd csak, mit mondjak magamnak ha nem rontanám el többet?



mahagóni emlékezete


tizedikes koromban bejöttél a szobámba. én gyűlöltem azt a szobát, lila falai voltak és te festetted. emlékszem, én választottam a festéket, te azt mondtad, ez mahagóni. aztán azt mondtad, most el kell menned, de nagyon szeretsz engem. ránéztél a falra - még csak nem is rám - és elmentél. akkor utáltam meg a falakat, a festőket, a színeket, de még a szobámtól a festékbolthoz vezető utat is. és téged. soha többet nem beszéltünk. aztán persze párszor megkaptam az exeimtől, jobban tudom a színeket, mint ők, ‘’apád festő’’ - most itt állok az urnád felett, ez mahagóni. nagyon szeretlek, de most el kell menned.





















































1996 óta vagyok, ebből 24 éve nettó szövegírásban szenvedem. Anyám szerint krónikusan. Szerintem csak írásban építem az életem. Hogy le vagy fel, azt sosem tudom. Kétszer megjártam a sárvári irodalmi tábort, 2016-ban második lettem az Aegon Magamra ismerek irodalmi pályázatán, illetve pár versem lehozta a Kislant. Jelenleg az ELTE BTK padjait koptatom immáron harmadik éve.

0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v