Gyáfrás István
Majd megbomlik
Levetkőzni ismerősnek, ismeretlennek
menetiránnyal szemben éjszakai buszon
árnyékot követni lámpafény helyett
többé nem muszáj.
Szakadjon rendesen,
ha a függetlenség kabátujjba varrt
kesztyű, a gyerekek még rátenyerelhetnek.
Ha az érkezést tanítanák,
könnyebb volna óvni a testet.
De addig cibál minket a szél,
és elűzi a rendet.
Amiből neked nem maradt
Átizzadt lepedő, lejárt joghurt az éjjeliszekrényen.
Pihenteted a szemed, mikor nyári délután, csak
ez most más. Árnyékod nézem, túlnőtt a testeden. Sosem
voltál reptéren, csak a határig jutottál, a búzamezőig, mert
ott a legbiztonságosabb. Maradni kellett, vigyázni a kertre,
a nagymamák tudják, mi a gondoskodás. A sziklakertet mára
benőtte a gaz, Papa nem találja a locsolókannát, Papa piacra
jár, vágott virágot vesz, Papa kulcsra zárja a kaput, elfeledteti
a hazavezető utat.
Mama, nem tudom hogyan kell beszélni,
Dadogd belém a kiapadt szavakat.
Elernyed a kéz, még egy simító mozdulat,
majd megtanulom, amiből neked nem maradt.
Gyáfrás István vagyok, Szolnokon születtem, Szászbereken nőttem fel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészeti szak hallgatója vagyok. Verseket írok, eddig a második Poket Antológiában, és a Helikon folyóiratban jelentek meg verseim. A prae.hu szerzője.
Comments