Péter Kitti-Klára
madár vijjogásból írt szimfónia
szűzi ágakon megpihenő,
kukákban dobozok, fémek között kutató
madár.
végigjár minden erdei gyorsétterem-ágat,
de egyik sem igazából zöldellő fa ágazat.
Nem érti, hová lett kis fája,
hová lett mesébe illő háza, élete, családja.
Vijjogva észlel: nincs már erdeje régen.
szűzi ága – min éppen megpihen –
is csak egy fahordó autó platóján billen-billen,
miképpen zöld erdő sincsen,
talán csak képzeletében, vitrinben,
vagy szerkesztett képeslapon, meghitt, túlzott idillben.
A nevem Péter Kitti Klára, jelenleg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának mesterképzéses hallgatója vagyok, alapképzést magyar- és világirodalom szakon végeztem. Régóta foglalkoztat az írás, leginkább verseket szoktam írni, de még soha ilyen sokat nem írtam, mint most, a koronavírus ideje alatt. Úgy hiszem, a bezártság érzete sok szempontból ihletet adott; így most először vettem a bátorságot, hogy publikáljak.
Comentarios